"Istennel, szabadon"

"Vigyél magaddal a zsebedben" - mondtam a minap egyik ismerősömnek, aki Indiába készült. Ha nem is tudott magával vinni, azt mindenesetre megígérte, hogy elzarándokol Madrasba, ahol a hagyomány szerint Szent Tamás apostol sírját tisztelik, és egy kavicsot hoz onnan emlékbe.

"Vigyél magaddal a bőröndödben" - hányszor mondtuk idehaza, amikor valaki Nyugatra, csak ide a szomszédba készült. A fullasztó diktatúra idején sokan próbálkoztak azzal, hogy a lehetőségek hazájába, a szabad világba szökjenek. A rendszerváltozás és az egy héttel ezelőtti uniós csatlakozás óta mindez már befejezett múlt. Ott vagyunk, ahol eddig is helyünk volt, de most már beülhetünk a tanulók közé a padba.

Mégis, kicsit félelemmel töltött el, hogy a csatlakozás előestéjén valaki az egyik katolikus iskola falára óriási betűkkel a következőket írta: "Isten nélkül szabadon." Vajon nem annak a jele mindez, hogy ma Magyarországon vannak, akik az unióban a neoliberalizmus és a neoszocializmus táptalaját látják? Fájdalmas lenne viszontlátni ismét ugyanazokat az eszméket, amelyekről azt hittük, hogy a közép-kelet-európai "sorstalanság" évtizedei után már örökre megszabadultunk. Ezért van nagy szükség arra, hogy mi, keresztények nagyon határozottan hirdessük: "Istennel, szabadon." Legalább olyan következetesen, mint az uniós csatlakozás másnapján a lengyel püspökök, akik ismételten, és már hányadszor, petícióban kérték, hogy a keresztény gyökerekre történő utalás szerepeljen az Európai Unió alkotmányában. Hiszen ebből következik az emberi méltóság tiszteletben tartása, a társadalmi igazságosságra, a békére való törekvés, ez az alapja az élet védelmének.

Ha nem állunk ki következetesen mindezen értékek mellett, nagy meglepetésekben lesz részünk. De ha kiállunk és a várakozásaink ennek ellenére sem teljesülnek, legalább a lelkiismeretünk nem vádol.

Európai nagykorúságunknak ezért lesz jelentős állomása a közelgő uniós választás, ahol kimondhatjuk, hogy milyen értékek mentén képzeljük el mások és a magunk jövőjét. Mert van európai minta, amelyben a nagycsaládok kiemelt támogatást élveznek, ahol a gazdaság egyensúlyát nem a bérből és fizetésből élők mind nagyobb megadóztatásával akarják elérni, ahol a közszolgálati feladatot ellátó egyházi intézmények ugyanolyan támogatásban részesülnek, mint az államiak, vagy ahol az esélyegyenlőség nem merül ki az egyneműek kapcsolatának törvényi elismerésében. Mindennek persze az ellenkezője is jelen van a "nagy" európai politikai palettán. Ezért érdemes körülnézni és álmodni a jövőről, akár most is, május 9-én, az egységesülés útjára lépett Európa ötvennegyedik születésnapján. Van kit és mit vinnünk Európába - nem zsebben, nem bőröndben -, és a magunk kavicsát nekünk is oda kell tennünk, az úgynevezett európai építkezéshez.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu