Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

A toszkán főváros - Firenze

Az ember életében vannak találkozások, események, amelyekre hosszan készül. Így voltam én Firenzével. Tanultam róla gimnazistaként és egyetemistaként a történelmi, művészettörténeti, irodalmi stúdiumok keretében. Tudtam, itt született meg az olasz irodalmi nyelv, hoszszabb-rövidebb ideig itt élt és alkotott Dante, Petrarca, Boccaccio, Giotto, Donatello, Fra Angelico, Leonardo da Vinci, Michelangelo, Benvenuto Cellini, Botticelli és Raffaello...


Pár hete végre elutaztam Firenzébe. Első utunk a Pitti- palota felé vezetett: az egyre növekvő turistatömeg jelezte, helyes irányba megyünk. Aztán elérkeztünk a hatalmas kövekből épült palotához, amely előtt barátságtalan, rideg tér terül el, a tér kövezetén turisták ezrei ücsörögtek. A látvány a falansztert idézte. Továbbmentünk, hogy lássuk az Öreg hidat (Ponte vecchio). Az áradó embertömegből csak lassan bontakozott ki az Arno folyón átívelő híd képe. Tudtuk, mert az útikönyvben elolvastuk, hogy a németek a II. világháborúban Firenze összes hídját felrobbantották, kivéve ezt: a világ egyik leghíresebb hídjának megkegyelmeztek. Fecskefészekként tapadnak a hídra az apró házacskák, amelyekben aranyékszerészek kínálják míves munkáikat.

Innen már nincs messze a dóm, amely a tudósok szerint az itáliai városok közt megindította a dómépítési vetélkedést. A márványcsoda homlokzata gyönyörűen renoválva, az oldalát azonban éppen mostanság tisztogatják, jelenleg elég siralmasan néz ki. Odabent szívesen láttam volna valakit, aki Krisztushoz hasonlóan rendet teremtett volna az Atya házában, de hiába. A tömeg viszont olyan önfeledten beszélgetett-morajlott, mint egy zsúfolt pályaudvaron.

Az Uffizi képtárba - előjegyzett látogatók lévén - a többórás sorban állást megúszva juthattunk be. Az épület falai egy állami gondozottakat befogadó, lerobbant magyarországi kastélyra emlékeztettek, a hetvenes évek közepe tájáról. Mindezért kárpótolt, hogy a festészet kimagasló alkotásai között járkálhattunk. Szemtől szemben állhattam a reprodukciókról ismert művekkel. Az értékesebbeket üveg óvta, amelyet azonban mintha évek óta nem mosott volna le senki. Minden termet hatalmas, talán még a hatvanas években készült riasztórendszer csúfított el. Ezzel együtt hihetetlen élmény volt a szocialista lerobbantságot idéző múzeum megtekintése.

Feleségem megsokallta fanyalgásomat, s az irányt a természet felé vettük. Felmentünk egy közeli dombra, ahol a Michelangelóról elnevezett kilátóról gyönyörű kilátás nyílik egész Firenzére és a környező hegyekre. Megértettem, miért szeretik e várost. Miért olyan híres. Miért adott ennyi művészt és művészetet a világnak. S megértettem azt is, hogy az emberi kapzsiság, a harácsolás miként csúfíthat el embert, lakókörnyezetet, vagy akár az ezt körülvevő természetet. A nagyzás, a kivagyiság, a fellengzősség miként jelenhet meg az apró részletekben. S hogyan lehet ennek ellenére - a mások nagyszerű tehetségétől - valami mégis nagyszerű és méltán világhírű.

Bókay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu