Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Két éve költöztek a karmelita nővérek Pécsről a közeli Magyarszékre. Szakadatlan munkálkodás, építkezés, fizikai és lelki környezetformálás jellemezte ezt a két esztendőt. Nemrég elkészült új kápolnájukat április 18-án szentelte fel Mayer Mihály pécsi püspök és Takács Nándor nyugalmazott székesfehérvári püspök koncelebrálásával.

Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Miközben a holokauszt hatvanadik évfordulójának megemlékezései folynak hazánkban, nem felejtkezhetünk el azokról, akik gondolkodás nélkül az üldözöttek mellé álltak, mindennapi cselekedetté váltva azt, amit II. János Pál pápa a jubileumi évben, a jeruzsálemi Jad Vasem mauzóleumban tett látogatásakor így fogalmazott meg: "Az egyház elutasítja a fajgyűlölet bármiféle megnyilatkozását, mivel az tagadja a Teremtő minden emberben meglévő arcát."

Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Az Európai Unió minden korábbinál nagyobb méretű bővítésének küszöbén az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak Bizottsága (COMECE) közös zarándoklatra hívta a tizenöt tagország és a tíz csatlakozó ország katolikusait a spanyolországi Santiago de Compostelába. Ezzel is hangsúlyozni kívánták a keresztények felelősségét az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező Európa közös építésében.

Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját a Magyar Házas Hétvége Katolikus Lelkiségi Mozgalom (HH). Ebből az alkalomból mintegy ezren: házaspárok, papok, szerzetesek jöttek el határon innen és túlról a fővárosba, a budapesti Semmelweis Egyetemre április 17-én, hogy együtt ünnepeljenek. Volt mit! Csak az elmúlt évtizedben több mint négyezren csatlakoztak e lelkiséghez, ami azt jelenti, hogy a házasságok belső megújítását célzó mozgalom egyre népszerűbb. A HH sikere a magyar társadalom jövője szempontjából is jelentős.

Csak ön után...
Tessék, mondta egy nagyjából velem egyidős férfiú tegnap reggel a metróban, a mozgólépcsőnél, csak ön után. Egyszerre sodródtunk a tömegben a lépcső aljához, és mivel a férfiú nemcsak korban, hanem térfogatban is hasonlatos volt hozzám, ketten egyszerre csak gyűrődve-lökdösődve léphettünk volna a lépcsőre. Majdnem zavarba jöttem, de mégsem, valahogy olyan természetes volt az egész: valaki előreenged. Olyan természetesnek tűnt, hogy dél körül, mikor buszra szálltam, én sem csak az idősebbeket és a nőket engedtem magam elé. Szerencsére a többiek se szabódtak soká, hanem egy mosolygós biccentéssel megköszönve már léptek is föl.