Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

Szentírás-magyarázat

"Uram... te tudod"

(Húsvét 3. vasárnapja - Jn 21,1-19)

Elgondolkodtató, hogy miután a feltámadt Jézus kétszer is megjelent már a tanítványoknak, azok - megfeledkezve meghívásukról (vö.: Mk 1,17; Lk 4,11: "emberhalászokká teszlek titeket") - mintha mi sem történt volna, tovább folytatják halászó mesterségüket. Erről értesülünk a mai evangéliumi szakasz első részében (21,1-14).


Este van. Simon Péter hat tanítványtársával halászatra készül. Munkához látnak, de nincs zsákmány. Üres hálókkal indulnak vissza a part irányába. És ekkor valaki megjelenik a közelükben, és bizalmasan odakiált nekik: "Fiacskáim, nincs-e valami ennivalótok?" Majd azt tanácsolja nekik: a másik oldal felől vessék ki a hálót. És megtörténik a csoda. A szeretett tanítvány felismeri az idegent, és szól Péternek.

Egy fejezettel korábban arról értesülünk, hogy a két tanítvány "együtt futott" a nyitott sírhoz. Az egyik, akinek a nevét az evangélista nem említi (alighanem a szeretett tanítvány), megelőzte a másikat, Pétert, és "hamarabb ért a sírhoz", de "nem ment be". A másik, Péter, akit heves mozdulatairól ismerünk, ez alkalommal lassú járásúnak bizonyult. De odaérve az üres sírhoz, mindjárt "bement", úgyhogy az ő példájától indítva lépett be oda társa is. Úgy látszik, a szeretett tanítvány előbb látott, de végtére mind a kettő együtt hitt. Valami ehhez hasonló látásról és hitről van szó a mai evangéliumban is. Mert "a tanítvány, akit Jézus szeretett", így szólt Péterhez: "Az Úr az!" De mégsem ő az első, aki partot érve a feltámadt Jézushoz érkezett, hanem Péter, aki meghallván, "hogy az Úr az, fölvette köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és a tóba vetette magát". Ismét az a helyzet, hogy, noha a szeretett tanítvány volt a fürgébb a felismerésben, Péter volt az, aki először találkoott az Úrral.

Eddig a halászattal vesződő tanítványok voltak a "középen", és Jézus a "peremen". Most azonban ő került a középpontba. A vendégből vendéglátó lett. Miközben Péter - megint csak ő - partra vonta a hálót, amely a nagy tömeg hal ellenére sem szakadt szét, Jézus éppen azzal kínálta őket, amire szükségük volt: reggelivel, sült hallal és kenyérrel, és amire még nagyobb szükségük volt: a csodálatos kenyérszaporítás emlékét őrző és a jövőt megnyitó eucharisztiával.

A második részben (21,15-19) Jézus háromszor kérdezi meg Simon Pétert: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" A három tapintatos kérdés és a helyszín diszkrét leírása: "kora reggel" (vö.: 18,28) és a "parázs" (vö.: 18,18: "parázsló tűz körül álltak és melegedtek") Péter fájdalmas tagadását idézi fel, de anélkül, hogy Jézus a legkisebb szemrehányással illetné őt. A harmadik kérdés után "Péter elszomorodott", s az egykori háromszori énközpontú állítás helyett most bánattal háromszori te-nek szólítva Mesterét vallomást tesz: "Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged." Alázattal, amely minden pásztori tisztség és felebaráti szolgálat egyetlen és kizárólagos feltétele, elnyerte vezető tisztét: "Legeltesd juhaimat."

Sulyok Elemér

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu