Szentírás-magyarázat

"Uram... te tudod"

(Húsvét 3. vasárnapja - Jn 21,1-19)

Elgondolkodtató, hogy miután a feltámadt Jézus kétszer is megjelent már a tanítványoknak, azok - megfeledkezve meghívásukról (vö.: Mk 1,17; Lk 4,11: "emberhalászokká teszlek titeket") - mintha mi sem történt volna, tovább folytatják halászó mesterségüket. Erről értesülünk a mai evangéliumi szakasz első részében (21,1-14).

Este van. Simon Péter hat tanítványtársával halászatra készül. Munkához látnak, de nincs zsákmány. Üres hálókkal indulnak vissza a part irányába. És ekkor valaki megjelenik a közelükben, és bizalmasan odakiált nekik: "Fiacskáim, nincs-e valami ennivalótok?" Majd azt tanácsolja nekik: a másik oldal felől vessék ki a hálót. És megtörténik a csoda. A szeretett tanítvány felismeri az idegent, és szól Péternek.

Egy fejezettel korábban arról értesülünk, hogy a két tanítvány "együtt futott" a nyitott sírhoz. Az egyik, akinek a nevét az evangélista nem említi (alighanem a szeretett tanítvány), megelőzte a másikat, Pétert, és "hamarabb ért a sírhoz", de "nem ment be". A másik, Péter, akit heves mozdulatairól ismerünk, ez alkalommal lassú járásúnak bizonyult. De odaérve az üres sírhoz, mindjárt "bement", úgyhogy az ő példájától indítva lépett be oda társa is. Úgy látszik, a szeretett tanítvány előbb látott, de végtére mind a kettő együtt hitt. Valami ehhez hasonló látásról és hitről van szó a mai evangéliumban is. Mert "a tanítvány, akit Jézus szeretett", így szólt Péterhez: "Az Úr az!" De mégsem ő az első, aki partot érve a feltámadt Jézushoz érkezett, hanem Péter, aki meghallván, "hogy az Úr az, fölvette köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és a tóba vetette magát". Ismét az a helyzet, hogy, noha a szeretett tanítvány volt a fürgébb a felismerésben, Péter volt az, aki először találkoott az Úrral.

Eddig a halászattal vesződő tanítványok voltak a "középen", és Jézus a "peremen". Most azonban ő került a középpontba. A vendégből vendéglátó lett. Miközben Péter - megint csak ő - partra vonta a hálót, amely a nagy tömeg hal ellenére sem szakadt szét, Jézus éppen azzal kínálta őket, amire szükségük volt: reggelivel, sült hallal és kenyérrel, és amire még nagyobb szükségük volt: a csodálatos kenyérszaporítás emlékét őrző és a jövőt megnyitó eucharisztiával.

A második részben (21,15-19) Jézus háromszor kérdezi meg Simon Pétert: "Simon, János fia, szeretsz-e engem?" A három tapintatos kérdés és a helyszín diszkrét leírása: "kora reggel" (vö.: 18,28) és a "parázs" (vö.: 18,18: "parázsló tűz körül álltak és melegedtek") Péter fájdalmas tagadását idézi fel, de anélkül, hogy Jézus a legkisebb szemrehányással illetné őt. A harmadik kérdés után "Péter elszomorodott", s az egykori háromszori énközpontú állítás helyett most bánattal háromszori te-nek szólítva Mesterét vallomást tesz: "Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek téged." Alázattal, amely minden pásztori tisztség és felebaráti szolgálat egyetlen és kizárólagos feltétele, elnyerte vezető tisztét: "Legeltesd juhaimat."

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu