 |
 |
 |
 |
2004.04.25
|
Országos
búzaszentelő szentmise Versegen (Váci Egyházmegye), április 25-én 10 órakor |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Az egyház nem hallgatott! Katolikusok az üldözöttekért Miközben a holokauszt hatvanadik évfordulójának megemlékezései folynak hazánkban, nem felejtkezhetünk el azokról, akik gondolkodás nélkül az üldözöttek mellé álltak, mindennapi cselekedetté váltva azt, amit II. János Pál pápa a jubileumi évben, a jeruzsálemi Jad Vasem mauzóleumban tett látogatásakor így fogalmazott meg: "Az egyház elutasítja a fajgyűlölet bármiféle megnyilatkozását, mivel az tagadja a Teremtő minden emberben meglévő arcát."
"Az egyház nem hallgatott" - ezt a címet adta tanulmánykötetének Lévai Jenő zsidó származású kutató, aki a II. világháborúban üldözött magyar zsidóság és a katolikus egyház kapcsolatát dolgozta fel tények és számadatok alapján. A párizsi Seuil Kiadónál 1966-ban megjelent kötet előszavát Bolgár László és Schreiber Tamás írták. Mindketten megállapítják, hogy "egészében véve a magyar katolikus egyház nyíltan állást foglalt a fajgyűlölettel és az üldözésekkel szemben, folyamatosan fellépve a zsidótörvények és a deportálások ellen. Ezrek, sőt talán tízezrek menekültek meg a katolikus egyház magatartása folytán" - állapítják meg. Külön fejezetben ismerteti Lévai Jenő Dénes Sándor teológiai professzor kéziratát, aki gondosan feljegyezte mindazokat a mozzanatokat, amikor magyar szerzetesek, életük kockáztatása árán menekítették az üldözött zsidókat. Mint Lévai írja, "a katolikus intézmények nem tettek különbséget megkeresztelt és nem megkeresztelt zsidók között, mint ahogyan azt sem kérdezték, hogy az illető honnan érkezett". A plébániák összekötő szerepet játszottak az üldözöttek és az őket befogadni kész, áldozatos világiak között. Megállapíthatjuk - írja a tanulmány szerzője -, hogy 1944 őszén és telén, gyakorlatilag nem volt olyan katolikus intézmény Budapesten, amelyben ne találtak volna otthonra az üldözöttek.
Lévai Jenő kutatásai alapján, a teljesség igénye nélkül adjuk közre Olvasóinknak azt a dokumentumot, amely a budapesti szerzetesi intézmények üldözötteket mentő tevékenységét tárja fel. Rajtuk kívül megszámlálhatatlanul sokan vannak olyan világi hívők, jó szándékú emberek, plébániai közösségek, akik gondolkodás nélkül álltak az áldozatok mellé:
"A lazarista szerzetesek lelkigyakorlat ürügyén rejtegettek 30 menekültet, és mindnyájukat sikerült megmenteniük. Köhler atya hősies elszántsággal vezette az életmentést. Az apostoli nunciatúra megbízottjaként pápai menleveleket szerzett a zsidóknak. Amikor pedig gettóba zárták őket, ő maga is velük ment. Az irgalmas nővérek Nagyboldogasszony úti (ma Ménesi út) zárdájában 150 gyermek és 50 felnőtt talált menedékre. A horogkeresztesek többször kíséreltek meg behatolni a zárdába, de minden alkalommal megelégedtek a papírok ellenőrzésével, így valamennyi üldözött megmenekült. A Mikszáth Kálmán téren lévő Sophianum Intézetben 80 nőt és 40 gyermeket rejtegettek. Később férfiakat is befogadtak. A nővérek zugligeti házába előbb 20-an, majd a Sion nővérek zárdájának átkutatásakor még 80 személyt rejtettek el. A Szent Benedek oblátái 10 politikai menekült és 82 zsidó előtt nyitották meg Mária utcai és Zenta utcai házuk kapuját. A Notre-Dame de Sion nővérek Sas-hegyi iskolájába 110 menekültet fogadtak be. A Gestapo leleplezte a rejtekhelyet, ekkor családoknál és a Sacré-Coeur nővérek zugligeti házában bújtatták el az üldözötteket. Mindnyájan megmenekültek. A Liget sarkán, a Ferences Mária Missziós Nővérek Hermina úti zárdájában heteken át éjjel-nappal felváltva gépelték a pápai menleveleket a zsidóknak. Hajnalban futár vitte a menleveleket aláíratni a nunciatúrára. Emellett 120 gyermeket és 30 felnőttet rejtegettek a nővérek. Mária Etela nővér, a zsidók menekítésének egyik fáradhatatlan vezetője és vele együtt néhány nővér Budapest ostrománál estek el, egy kézigránát végzett velük. A Szent Erzsébet nővérek Fő utcai kórházában "betegként" rejtegettek 100 zsidót, akiket a horogkeresztesek sohasem találtak meg. Pápai menlevelekkel a nővérek nagyszámú további üldözöttet menekítettek meg, akik az óbudai téglagyárban rejtőzködtek. A Horánszky utcai Sacré-Coeur nővérek 2000 zsidónak biztosítottak papírokat és otthont, 20-an pedig az oratóriumukban találtak menedékre. A József utcai Marianum Kollégiumban 100 fiatal leányt szállásoltak el, akik valamennyien megmenekültek. Pejachevich Mária hercegnő vidékről szállította Budapestre a Szent Anna Kollégiumba mindazokat a zsidókat, akik segítségért hozzá fordultak. Akik ott lettek elszállásolva, mind a 150-en megmenekültek. A Mária utcai Theresianum Kollégiumban is hiába tartottak házkutatást a horogkeresztesek. Az ott rejtőzködő 30 fiatal leány sértetlenül élte meg a háború végét. A Marista Testvérek iskolája 100 gyermek és 50 felnőtt üldözöttet fogadott be. Közöttük volt egy áruló, aki feljelentette a szerzeteseket. Az egyik éjszaka a Gestapo megszállta az épületet, a zsidókat kivégezték, a szerzeteseket megkínozták, néhányan csodával határos módon megmenekültek. Hasonló eset történt az Isteni Megváltó Leányai nővérek házában, ahol 150 gyermeknek adtak menedéket a szerzetesnők. A gyermekeket először Újpestre, majd a Meder utcába vitték, ahonnan a vízbe taszították. Az orsolyita nővérek Váci úti, zugligeti és budai házában 60 gyermek és 20 felnőtt vészelte át az üldözéseket. A Központi Papnevelőben 40 gyermeket rejtegettek a nácik elől. Az irgalmas nővérek óbudai San Marco utcai házában 25 felnőtt és 15 gyermek rejtőzködött, akiket azonban a nácik elhurcoltak és a gettóba zártak. A Jó Pásztor nővérek anyaházában 112 leány talált menedékre. Hiába keresték a nácik, a nővérek föld alatti, rejtett folyosón keresztül menekítették át őket a szomszédos házakba. A jezsuita rend Mária utcai házában is 150-en rejtőzködtek. A lazarista Köhler atya mellett páter Reile, és páter Jánosy voltak a menekítési akciók oszlopai. Nem múlt el nap, hogy ne növelték volna néhánnyal a befogadottak számát. Legendákat meséltek róluk. A Ranolder Intézet, ahol 100 fiatal kapott menedéket, bombatalálatot kapott 1944 októberében, így az ott rejtőzködőket az intézet nyaralójába, Zugligetbe vitték. A bejáratra kiírták, hogy hadiüzem. Ettől kezdve a menekülteket senki nem zavarta. Az Isteni Szeretet Leányainak Knézich utcai intézetében először munkaszolgálatosoknak adtak szállást, majd 110 zsidót fogadtak be. A nácik felfedezték a rejtekhelyet, házkutatást tartottak, és mindenkit elhurcoltak. Öt felnőttnek sikerült elmenekülnie a tetőn keresztül. A Szociális Testvérek házában 25 üldözött kapott menedéket. Az egyik, nácikkal szimpatizáló alkalmazott feljelentette a nővéreket. Schalkaházi Sára nővért, Berkovits Vilma hitoktatót és hat zsidó menekültet hurcoltak magukkal a nácik, és a Dunába lőtték őket. A Szent Teréz Intézetben ötvenen találtak menedékre, a Katolikus Ifjú Munkások Országos Egyesületének központi házában pedig 26 zsidót rejtettek el. Mindkét intézményben százával gyártották a pápai menleveleket. A szatmári irgalmas nővérek Hám János Otthonában 20 zsidó talált menedékre. Senki nem fedte fel hollétüket, így mindnyájan megérhették a háború végét. A Sacré-Coeur nővérek Ajtósi Dürer sori kolostorában 200 nő és gyermek lelt otthonra. Valamennyien túlélték Budapest ostromát. A Veres Pálné utcai Katolikus Karitászközpont helyiségeibe 11 felnőttet fogadtak be. A ház gondnokát magukkal vitték a nácik, de a fenyegetések ellenére sem árulta el a menekülteket. A Josephinum Kollégiumban 60 gyermek és 2 felnőtt vészelte át a háború viszontagságait. Az Unum nővérek házát kórházzá alakították át, amelyben 20 üldözött zsidónak biztosítottak ellátást. Miután feljelentették őket, a nácik házkutatást tartottak, és az elöljáró nővérrel együtt mindenkit elhurcoltak. A szerzetesnővért megkínozták, megfenyegették, majd elengedték, de ő további 30 zsidót rejtegetett, 40 másikat pedig családoknál helyezett el. A kongregáció alapítója, Pataky Arnold egyetemi tanár lakását szintén az üldözöttek rendelkezésére bocsátotta. A szaléziak óbudai Szent Lajos Háza 12 felnőtt és 40 gyermek menekültnek adott otthont. A nácik háromszor is házkutatást tartottak az otthonban, minden alkalommal több üldözöttet a helyszínen megöltek vagy magukkal vittek. Utoljára 1944 karácsonyának előestéjén 13 gyermeket fogtak el és vezettek a Dunához. Tizenkettőt megöltek, a tizenharmadik is lövést kapott, de annyi lélekjelenléte volt, hogy a jeges Dunába ugrott és úszva megmenekült. A szalézi szerzeteseket véresre verték, és csak az apostoli nunciatúra közbeavatkozása mentette meg az életüket. A bencések kolostorának Baross utcai bunkerében 80-an vészelték át a háború viszontagságait. A ciszterciek egyetemi központjában 15-en találtak menedékre egészen a háború végéig. A karmelita nővérek két budapesti házában összesen 330-an, elsősorban gyermekek menekültek meg a náci üldözés elől." Egy lélek többet ér, mint az egész világ - vallják a Jó Pásztor nővérek. Nekünk csak egy nemzetiségünk van, a szeretet - hirdetik a Ferences Mária Misszionárius Nővérek. Sokak szívében megelevenedtek Magyarországon 1944-ben ezek a szavak, amikor fajra, nemre, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül védelmezték üldözött embertársaikat, példát adva emberségből, és hiteles Krisztus-követésből. Élő tanúi ők annak, hogy az egyház elutasítja a fajgyűlölet bármiféle megnyilatkozását, mivel az tagadja a Teremtő minden emberben meglévő arcát. Összeállította: Papp Tamás Várjuk mindazon kedves Olvasóink írását, akik tudnak arról, hogy környezetükben vagy családjukban a II. világháborúban mentették az üldözötteket!
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
