A holokauszt hatvanadik évfordulójára

Szombat délelőtt kilencéves lányommal elindultunk a Páva utcai zsinagóga felé. Ezekben a napokban sokat beszélgettünk a holokausztról, olvasott már részeket Anna Franknaplójából. Biztos voltam benne, hogy elmehetünk együtt. Felelőtlenség lenne azt gondolni, hogy ha nem beszélünk bizonyos témákról a gyerekeinkkel, azzal meg tudjuk óvni őket bármitől is.

Április 16-ától 18-áig három napon át folyamatosan nyitva állt a Páva utcai zsinagóga és a Holokauszt Emlékközpont nyitó kiállítása, az Auschwitz-album.

Hatvanezer áldozat nevét már bevésték a nagy fekete falba. Alatta két nagy ládában mécsesek és kövek, bárki vehetett belőle. Meggyújtottunk egy gyertyát, és mi is odatettük az emlékezés kövét. Nincs előttem arc, nincsenek előttem egy konkrét ember vonásai. De közben hallom a neveket. Három napon át, éjjel-nappal felolvassák az áldozatok neveit. Hirtelen megüti a fülem egy név, szülővárosomból való, hároméves volt. Mint az én legkisebb lányom most. Aztán egy újabb név, gyerekek, idősek, doktorok, özvegyek... A torkom összeszorul. Közben a csendben mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatja, olvassa a neveket.

Az emeleti karzat egy része a "cigány-holokausztról" szól, amelyről oly keveset tudunk, amelyről alig vannak adatok. Csak az a pár, még köztünk lévő túlélő, akinek szavára még most kell odafigyelni, amíg hallhatjuk őket.

Továbbmenve a nevekhez arcok társulnak. Az Auschwitz- album képei. Két SS-tiszt az érkezéstől a krematóriumig fényképekkel megörökített egy kárpátaljai magyar transzportot. Ez a hideg tény, ez volt a céljuk: dokumentáció. De ami született belőle, az ennél jóval több. Az albumot ugyanis megtalálta Jákob Lili, egy tizenhét éves fiatal lány, aki az auschwitzi tábor egyik túlélője. Mikor 1945 áprilisában a tábor felszabadult, Lili kivánszorgott a fényre, és ruhát, élelmet keresett a tábor területén. A tiszti épület egyik szekrényében akadt rá az albumra. Kinyitotta, és viszontlátta magát, testvéreit, szüleit, teljes rokonságát, falubeli társait. Csak ő élte túl.

A képeken emberek százai, akik nem sejtik, mi vár rájuk. Vonatok, rámpák, sorakozók, barakkok és reményteli arcok. A képek iszonyatos feszültségét az adja, hogy mi már tudjuk azt, amit ők akkor még nem: a halál várt rájuk.

Kiérve a kiállítás földalatti folyosójáról, már arcok vannak előttem, Jákob Lilié, testvéreié és sok-sok odaveszett társáé. Közben mellettem egy idős házaspár kérdezi az egyik tárlatvezető fiatalt: lehet valahol neveket bejelenteni? Megmutatják nekik az asztalt, ahol várják az áldozatok neveit, adatait. És a bácsi sorolja, sorolja egymás után a neveket, évszámokat - a családtagjait.

Közben Janka lányomat figyelem. Odamegy az emlékfalhoz, és elkezdi meggyújtani a kialudt mécseseket. Egyiket a másik után. "Mama, én most meggyújtom azoknak a mécseseit, akiknek már nem ég." Úgy érzem, az emlékezés már az övé. Megérezte a fel nem foghatót, feltette a megválaszolhatatlan kérdést: hogyan történhetett meg mindez? Piros esőkabátjában, két copfjával, kilenc évével állt a nevek, az áldozatok előtt. Egy könnyes szemű, a falat szelíden megérintő hölgy lépett oda hozzá, és kérte, gyújtaná meg az ő gyertyáját is. Tekintetük összetalálkozott, és egymásra mosolyogtak. Én pedig arra gondoltam, hogy ledolgoztam valamit abból a teherből, ami a lelkemet nyomja: mit tehetek én, hogy ez többé ne fordulhasson elő? És mint oly sokszor eddig is, a gyerekek segítettek helyükre tenni a dolgokat.

Pár nap múlva a lányom elsőáldozó lesz. Készül, régóta készül. Úgy érzem, amit a Páva utcában láttunk, az mostantól része ennek a komoly készületnek. Krisztus meghalt értünk, mindannyiunkért. Testét és vérét adta értünk, osztozott szenvedésünkben. A holokauszt gyalázata az ember elaljasulása. Nekünk, keresztényeknek, akik a föltámadt Krisztus reményét hirdetjük, hangos szóval kell bizonyságot tennünk egy olyan világról, amelyben nem lehet helye kirekesztésnek, a másik ember elpusztításának. Nem szabad soha elfelejtenünk, hogy az Ószövetség és az Újszövetség népe egyazon Istennek a népe.

Hardi Orsolya

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu