Konstantinápoly elfoglalása

Véglegessé vált a szakadás...

Az első három kereszteshadjárat (1096-1099, 1147-1149, 1189-1192) alatt a résztvevőket egyszerre buzdították őszintén átérzett vallási indítékok és kalandvágy, valamint hatalmi terjeszkedés a kincseket sejtető, mesés Keleten; a negyedik (1202-1204) során azonban lehullt a jámborság álarca a keresztes katonák vezéreiről.

Előkép gyanánt mi sem példázza jobban mindezt, mint a Magyar Királysághoz tartozó Zára városának elfoglalása 1202. november 24-én, Velence javára. A város lakossága hiába tűzte ki a keresztet a városfalra, a hadjárat szorgalmazója, a III. Ince pápa akaratát semmibe vevő velencei dózse, Enrico Dandolo a velencei hajókon utazó harcosoktól viteldíj gyanánt kikövetelte a keresztény város fegyverek általi birtokba vételét. Ezek után semmi meglepő nem volt abban, hogy a keresztesek hajóhada a Szentföld helyett Konstantinápoly felé vette az irányt, és a belső válságot kihasználva 1203. július 17-én elfoglalták a Bizánci Birodalom fővárosát, és a vak, tehát uralkodásra alkalmatlan II. Izsákot visszahelyezték a császári méltóságba; fiát, a velenceieknek behódolt IV. Alexioszt pedig társcsászárrá tették. A bizánci hatalmi harc azonban tovább folytatódott, és lehetőséget teremtett az újabb nyugati beavatkozásra, amelynek vezéregyénisége Enrico Dandolo volt. A nyugati szövetségesek 1204. április 13-án ostrommal bevették Konstantinápolyt, majd megszervezték az ottani Latin Császárságot, és véglegesítették az 1054-es egyházszakadást. Krisztus varratlan köntöse kettéhasadt.

Török József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu