Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

Hálából az életért

Cser László jezsuita költő halálára

New Yorkban április 6-án meghalt Cser (Stockinger) László jezsuita. 1914. december 16-án a Tolna megyei Tamásiban született. 1933-ban lépett a jezsuita rendbe; 1939-ben saját kérésére a kínai magyar misszióba (Támingba) küldték.

A teológiát Sanghajban végezte, 1945-ben szentelték pappá. Amikor a kommunisták kiűzték a jezsuitákat Kínából, elöljárói Amerikába irányították. A kínai kultúra életére és költészetére is mély hatást gyakorolt. Később Kanadában és Amerikában is visszatértek a kínai emlékek, miként szülőföldje is nagyon sok versét ihlette. Élete utolsó éveiben néhányszor visszatért hazájába. Pár éve Tamási díszpolgára lett.

Már korán elhivatottságot érzett az írásra, Babits Mihály is, akinek rokona volt (nővére a költő öccsének, Babits Istvánnak lett a felesége), biztatta a verselésre. Rengeteget írt; jó néhány kötete nyomtatásban is megjelent. Egy helyütt "napló-költészet"-ként jellemezte a sajátját, ami "a pillanat, az idő és az időtlen játéka, sugallata, megélése". Kimondja, amit megél: hite örömét; hálát ad Istenének, akivel belső párbeszédet folytat:

Boldog szívem éneke,

éhes lelkem élete,

tikkadt torkom hűs vize,

hideg szívem melege,

bús létem szent élete.

*

Szülőm! Apám! Istenem!

Te vagy az én mindenem...

Cser László költeményei Isten jelenlétéről vallanak ebben a szekularizált, Istentől távol élő világban, amikor az emberek felejtik az Egyetlen Szükségest. Alig érezzük a költőnél a mai ember küzdelmes hitét, a sok-sok tragédia, szenvedés miatti háborgást; legtöbbször távol a napi eseményektől, a változó világ zsibongásától, a biztos hit és a töretlen reménység hangján szólnak énekei. Erősen hatott rá a keleti, kínai világszemlélet, egy bizonyos természet-misztika. Azonosul azelemekkel, a tájjal; a külső világ jelkép lesz, és önmagát, a költőt tükrözi:

Ledobtam a hangom, a szót, a szegényt,

éljen csak a látás fény-özöne,

hajolj ide, rádfér, fűzfalevél...

mind ami bennem a szép öröme...

Cser prózai elmélkedéseiben is, miként verseiben, érvényesül az ignáci elv: "mindenben Istent keressék". Ilyen értelemben vallásos ez a költészet, de Cser általában tartózkodik attól, amit régebben egyes pap költőknél megfigyelhettünk: a "prédikálástól". A vers tehát nála nem ürügy az igehirdetésre. Költői nyelven mondja el azt az üzenetet, amit ellesett a néma dolgoktól, a virágoktól, amit a kis mindennapi csodák eléje tártak. A hit optimizmusa sugárzik költeményeiből. "Az élet feszültségeiből, a csodálkozás mámorából, a szeretet súlya alatt" ír, ahogy egyik vallomásában olvassuk. Hálából az életért, amely Isten ajándéka, egész világnézetét kifejezik e versszakok:

Csak azt kérem, hogy szememet

apró csodáid csillogása nyissa,

utamat az árnyékod borítsa,

kenyerem ne legyen több, csak aznapi,

s szeressem egyre jobban hallani

az élet hangját, az imát:

Te rendeled fölém a nappalt, éjszakát,

csillagot, mosolyt, keresztjelet,

szomjas igényem ne lehessen kevesebb,

mint betölteni, amit kedved rámbízott;

sorsom hordozza édes lábnyomod jeléül annak, hogy örülsz nekem.

(Jeléül annak, hogy örülsz nekem)

Szabó Ferenc

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu