Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

Homíliavázlat

A kemény mag

Évekkel ezelőtt kaptam külföldről egy magot. Egy nálunk ismeretlen, egzotikus növényé volt: kemény héjú, diónál nagyobb, és még annál is zártabbnak tűnő, különös valami. Az ültetési utasítás - ha jól értettem - úgy szólt, hogy sok vizet kíván, kevés fényt, és hosszú türelmet... A mindig nyirkos, sötét trópusi őserdőkre gondolva a mondottak szerint egy cserép földbe takartam, és sokáig öntöztem. S valóban: hetekig nem történt semmi. Már-már lemondtam volna róla, mikor egyszer csak felrepedt a kemény burok, s egy vastag, erős szár tört át rajta, naponta centimétereket nyújtózva a fény felé...


Talán emlékezhetünk az életünkből olyan helyzetekre, amikor hosszasan tipródtunk, küszködtünk egy megoldhatatlannak látszó nehézség miatt. Ezerszer átgondoltuk a lehetséges lépéseket, de nem éreztünk erőt magunkban egyikhez sem. Imádkoztunk, de mintha inkább magunkban beszéltünk volna... Elméletben talán tudtuk a megoldást, de egyszerre vágytunk és mégsem vágytunk a világosságra, mely megmutatta volna, hogy nekünk kell megtennünk, és meg is tudjuk tenni, ami rajtunk áll. Mígnem aztán valami külső-belső erő felrepesztette kemény burkunkat, és hirtelen mintha szárnyakat kaptunk volna: a lehetetlen egyszeriben magától értetődő lett, az előbb még ledönthetetlen falak szétnyíltak, s mi már túl voltunk rajtuk és előbbi önmagunkon...

Húsvét harmadik vasárnapján a feltámadásnak ez az életet és a mindenséget átformáló ereje árad, hullámzik felénk a Szentírásból. Az olvasmányban az apostolok megállíthatatlanul hirdetik Krisztus Örömhírét, mosolyogva és magabiztosan válaszolnak a félelmetes főtanácsnak, és boldogok, ha szenvedhetnek Jézusért. A szentleckében "az egész világegyetem" - melyet pedig oly nehézkesnek és ellenállónak tapasztalunk meg földi létünkben - egy szívvel harsogja a megölt Bárány dicsőségét. S oly hasonló hozzánk az evangéliumban Péter apostol, aki - az imént még, régi énjének megoldásait követve, halászni indult, magával vonzva társait is -, megérezve a Föltámadott jelenlétét, a vízbe veti magát, és szinte mágnesként húzza magával az egész bárkát, hálóval, halászzsákmánnyal, apostoltársaival együtt, most már nem elfelé, hanem minél közelebb Jézushoz...

Szeretnénk vagy nem, ha Jézus közelébe kerülünk, előbb-utóbb a mi életünkbe is belevilágít a föltámadás evangéliuma. S ha ez a szándéka velünk, Jézus nekünk is adhat ilyen megoldást legnehezebb gondjainkra. Hol a mi "kemény burkunk"? Mi az oka egy helyben topogásunknak? Kiket sodrunk magunkkal vagy bénítunk meg tipródásunkkal? S engedjük-e, hogy amikor akarja, az Úr jelenléte szárnyakra emelve magával ragadjon minket?

Nobilis Márió

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu