In memoriam Mezey László

(1918-1984)

"Mivel tehát keresztények vagyunk, a mi Urunk Istenünk segedelmét kiesdve e gonoszul szeretett élet csábító hízelgései ellenében, annak az életnek szépségét szeressük, ťmelyet szem nem látott, sem fül nem hallott, sem emberi szívbe nem hatolt. Mert ezt készítette az Isten az őt szeretőknekŤ (1 Kor 2,9); és ez az élet, ez Isten ő maga. Felkiáltottatok most és felsóhajtottatok. Erősen szeressük azt az életet! Az Úr adja, hogy szeressük! Ontsuk könnyeinket, nemcsak azért, hogy elnyerjük, hanem már azért is, hogy szeressük! Minek figyelmeztessünk, minek bizonygassunk? Könyvekből olvassunk-e fel, hogy megmutassuk nektek, mennyire bizonytalan, mennyire átmeneti, mennyire csaknem semmi ez az élet? ťMert ugyan mi is a ti életetek? Rövid ideig látszó pára, mely aztán nyom nélkül elenyészikŤ (Jak 4,15). Tegnap még élt, ma már nincs: kevéssel előbb még látták, ma már nincs az, akit láttak. Sírba viszik az embert."

A rövid fordítástöredék Szent Ágoston Szent Lőrinc vértanú ünnepére írt beszédéből való. Ezek voltak az 1984-ben elhunyt Mezey László utolsó sorai, az asztalán találtuk, tanítványai, munkatársai, amikor húsz évvel ezelőtt megrendülten rendezgetni kezdtük hátramaradt holmiját. Néhány nappal korábban, április 14-én tragikus vonatbaleset érte.

Feltartóztathatatlan érdeklődésű tudós volt: a középkor, a keresztény Európa s benne szűkebb pátriája minden írott forrására nyitott. Rengeteget olvasott, oklevéltárakat, egyházatyákat, szakirodalmat egyforma kedvteléssel. Amit elolvasott, jobbára életre szólóan meg is jegyezte, s hatalmas alkotó fantáziával rendszerezte. Ennek jegyében állt tanári szobája falán Dante és Hajnal István képe mellett a tanítványainak címzett idézet Szentviktori Hugótól: "Omnia disce! Videbis postea quod nihil superfluum est." (Tanulj meg mindent! Meglátod később, hogy semmi sem fölösleges.)

Mindig forrásokkal dolgozott. A középkor közvetlen, kézzel fogható írott forrásai a kódexek. Az Egyetemi Könyvtár kódexkatalógusát ő készítette el. Az írás maga is foglalkoztatta, nemcsak paleográfia-tankönyvet írt, hanem kiegészítette Hajnal István korszakos jelentőségű monográfiáját az egyetemi íráskultúráról, és felvázolta a magyarországi írás történetét. Maradandó tanulmányokat írt egyes kódexekről is, mint a Halotti Beszédet tartalmazó Pray-kódex keletkezéstörténetéről, vagy legkorábbi teljes antifonálénkról, a XII. századi CodexAlbensisről, melyet Falvy Zoltánnal hasonmás kiadásban közzé is tett. Érdeklődése kiterjedt az egyházi kultúra hátterében álló egyházi intézményekre is (Csútmonostor alapítástörténete, a váci püspökség kialakulása, Székesfehérvár középkori egyházi intézményei, Esztergom primáciává fejlődése stb.) Folyamatosan foglalkozott a magyar szentek liturgikus kultuszával: legelső tanulmányát Szent István XIII. századi verses históriájának szentelte, s egyik legfontosabb dolgozata kései Szent László-tanulmánya, az Athletapatriae. A Deákság és Európa című monográfia az életmű nagyívű összegzése, melyben XI-XIII. századi irodalmi kultúránk került európai mérlegre.

Mezey László sosem kapott egyetemi katedrát, mégis méltán vallják sokan mesterüknek. Az 1970-es évek elején sikerült hivatalosan is megtalálnia a módját annak, hogy tanítványokat gyűjtsön maga köré. Az Eötvös Kollégiumban - az igazgató jóvoltából - középkori témájú szemináriumokat hirdethetett, valójában egy egyszemélyes tanszéket alapított. Az irodalom mellett teológiát, liturgiatörténetet, egyháztörténetet tanított. A konkrét cél tudományos utánpótlás nevelése volt kézirattárak számára és egy önálló kutatóműhely felállításához. Mivel a magyar középkor viharos történelmünknek köszönhetően rendkívül forrásszegény, Mezey egy új forrásterület feltárását célozta meg. A XVI-XVII. században szívesen kötöttek nyomtatott könyveket használaton kívül került kódexek lapjaiba. Ezeknek a kódexlapoknak a rendszeres felkutatására és feldolgozására 1974-ben akadémiai támogatással kutatócsoportot szervezett. Minden lefejtett lap egy egykori kódexet tesz kézzelfoghatóvá, s ha megfelelő körültekintéssel bizonyítani lehet, a középkori magyarországi könyvkultúra részévé is. Mivel a kódextöredékek a legkülönbözőbb korokból és műfajokból származhatnak, a töredékek azonosítása valóban az a terület, ahol a sokféle érdeklődés a leginkább gyümölcsöztethető. Az Egyetemi Könyvtár 300 kódextöredékét feldolgozó kötet megjelenése után a kis kutatócsoport váratlanul elveszítette vezetőjét. A kutatási program azonban életképesnek bizonyult, ami az akadémiai szándéknak s az új vezetőnek, Vizkelety Andrásnak is köszönhető volt. A Fragmenta codicum Kutatócsoport idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját, s alapítójára az ötödik katalóguskötet megjelentetésével emlékezik.

Mezey László lelki üdvéért halálának huszadik évfordulója alkalmából engesztelő szentmiseáldozatot mutattak be április 13-án az Egyetemi templomban.

Madas Edit

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu