Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

Kata könyvet vásárol

Unokáim közül Kata kétségtelenül örökölt valamit apám irodalmi érdeklődéséből, tehetségéből. Szépen fejezi ki magát, mindenre tud valami találót mondani, s amiért irigylem: a kellemetlenségeket könnyedén rázza le magáról, mint kutya a vizet.

Érkezésünkkor lelkesen újságolja: könyvet vásárolt. Az iskolában egy padra teszik ki az új könyveket, közülük választott.

- Mama megengedte?

- Igen. Adott pénzt, én meg szaladtam vele Vilma nénihez. Neki kellett kifizetni.

Ezt a nevet ismerem. Kata gyakran emlegeti, s azt is tudom, hogy ne kelljen teher alatt roskadoznia, unokám kiveszi kezéből a táskáját, s ő viszi helyette.

- Milyen könyv?

- Tündérmesék.

- Szereted a tündéreket?

- Nagyon. Olyan békés világban élnek. Csodákat is tudnak tenni!

Nem akármi. Eltűnődöm a békés világ örömein és a csodák váratlanságán. Halvány elégedettség kél a szívemben. Örülök, hogy Kata szereti a könyveket és a békés világot. Kezdem sejteni annak a magyarázatát, miért oldalog el a képernyő elől, amikor a "mesehősök" gépfegyverrel lövöldözik egymást.

- Meg jókat is lehet nevetni némelyik mesén.

Nevetni... Tudunk még önfeledten, súlytalanul derülni? Belépünk az életnek ebbe a fénylő, boldogságot ígérő térfogatába? Kata mindenesetre elég gyakran megfordul benne. Andris dühöng, sír, ha nem tudja megoldani a leckéjét. Néha alig tudom megvigasztalni, annyira el van keseredve. Valami megbékélést akkor érzett, amikor elmondtam neki, hogy hajdanában én olyan sokszor kerültem ilyen helyzetbe, hogy szüleim - ha egyáltalán sírtam volna - akár úszásba kezdhettek volna a könnyek tengerében. De Kata nem zokog. Nevet, s egyszerre könnyebb lesz a terhe. Néhány éve hisztizett volna, de ez a korszaka tovatűnt. Fiamnak lett igaza (mellesleg keresztapjaként örök védelmezője), Kata tényleg eredeti gyerek.

- Elmeséled valamelyiket?

- Inkább te mesélj! Te jól tudsz mesélni, akár könyv nélkül is. Azt meséld, amikor Laci bácsi először jött hozzátok. Akkor még Laci volt, ugye?

Ez a történet - nem mese - Kata egyik kedvence. Laci bácsi megérkezett. Először a konyhában tekintett szét, nem kis érdeklődéssel, s anyámat rögtön levette a lábáról azzal a felkiáltással, hogy milyen jó illatú a főztje. Aztán behatolt apámhoz, aki éppen gépelt valamit. Se szó, se beszéd az egyik könyvespolchoz lépett, s nagyság szerint kezdte rendezni a könyveket. Apám csak nézte, egyetlen szót sem tudott kinyögni.

Mikor idáig jutottam a múltban, Kata már dőlt a nevetéstől.

- Laci bácsinak sok könyve van?

- Sok. Vannak köztük igazi ritkaságok is.

- Biztos azért szereti a könyveket, mert korán kezdett foglalkozni velük.

Biztos. Bár Lacitól örökölt tankönyveim többnyire salátajellegűek voltak. De a tankönyveket nem mindig szeretjük. Szegény Kosztolányinak csak egy zug jutott benne. S most itt három polcon terpeszkedik.

Nézem Katát. Az egyik magával hozott könyvbe mélyed. Csak tartson ki ez a barátság, amely békés birodalomba vezérli egész életében!

Rónay László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu