Uj Ember

2004.04.25
LX. évf. 17. (2907.)

Országos
búzaszentelő
szentmise
Versegen
(Váci Egyházmegye),
április 25-én
10 órakor

Főoldal
Címlap
Lelki "atomerőmű"
Karmelita kápolna - mindenszentek tiszteletére
Az egyház nem hallgatott!
Katolikusok az üldözöttekért
Az unió: remény és felelősség
Compostelai zarándoklat Európáért
Mondd ki végre: szeretlek!
Húsz éve működik hazánkban a Házas Hétvége mozgalom
Csak ön után...
Lelkiség
"Uram... te tudod"
Szentírás-magyarázat
A kemény mag
Homíliavázlat
Az ujjongó egyház
Liturgia
A HÉT SZENTJEI
(április 28.)
A hét liturgiája
(C év)
Katolikus szemmel
"Börtönben voltam, és..."
A Nemzetközi Börtönmiszsziós Imahét szándékai
Hit és értelem
Pax Romana kongreszszus Kecskeméten
Háromnegyedmillióan akarják "lenyúlni" Európát!
Élő egyház
Várjuk az Irgalmasság Apostolait
Lelkészek a repülőtéren
Élő egyház
Vietnam változásai
Fórum
In memoriam Mezey László
(1918-1984)
Hálából az életért
Cser László jezsuita költő halálára
Konstantinápoly elfoglalása
Véglegessé vált a szakadás...
Egyháztörténelem
A Magyar Egyháztörténelmi Vázlatok
Kata könyvet vásárol
Fórum
Legyen egyszerű és nagyszerű
Ferences Szegénygondozó Nővérek
Fórum
Nem lehetünk hallgató egyház...
Interjú Józef Michalik przemysli érsek-metropolitával, a lengyel püspöki kar új elnökével
A szeretet legyőzi a félelmet
Egy katolikus lengyel család vértanúsága
Keresztény képviselőkre szavazzanak!
Fórum
Hívom a családokat
Májusi levél
A holokauszt hatvanadik évfordulójára
Ifjúság
Hajnalköszöntő az acélvárosban
Ének a lakótelep felett
Merem remélni, hogy mersz remélni!
Márianosztrai gyalogos zarándoklat huszonötödik alkalommal
Készüljünk együtt a Nagymarosi Találkozóra!
Hamburg után Lisszabon
Portugáliában lesz az év végi Európai Találkozó
Sárkányok márpedig...
Diáktavasz Debrecenben
Küzdelem a függőséggel szemben
Konferencia a szenvedélybetegségekről Piliscsabán
Rejtvény
Kultúra
Utolsó (és még egy) levél Bohumil Hrabalhoz
Kedves Hrabal úr!
Búcsú Dékány Endrétől
Húsvéti virradat
Üzenet
PALETTA
Fórum
Szeretetnapok Győrben - a dévai árvákért
Mindig ünnep a kiállítás...
Hertay Mária és Madarassy István kiállítása Tihanyban
Mozaik
Passió Bátaszéken
Elöl a nézők, hátul az értők...
Ikonosztáz a galérián
A fonyódi fodrász öreg hordódongára álmodja a szenteket
Harkályaink törpéje
A toszkán főváros - Firenze

 

Sárkányok márpedig...

A történetben az a legmeglepőbb, hogy Silena városának lakói egy idő után már meg sem próbálnak ellenállni. Beletörődnek sorsukba, és önként sétálnak a vágóhídra. Hogyan is szól a legenda? "Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor az fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek."

Kezdetben tehát megpróbálják elkergetni. De hamar megtörik az ellenállásuk. S mivel gyengék, kénytelenek együtt élni a sárkánnyal. Először feláldozzák a javaikat: felhalmozott kincseiket. Azt hiszik, a szörny mohóságát féltett értékeik csillapíthatják. Pedig a sárkány mindent akar. S ők mindent odaadnak neki. Neki, aki a városlakók szívében a kezdeti riasztó szörnyetegből lassan kellemetlenkedő ismerőssé alakul. A riadt védekezésből így válik engedelmes hódolat: az emberáldozat az élet természetes velejárójává lesz.

Sárkányok márpedig vannak. Mindenkinek jut legalább egy-egy. A mohó szörnyeteg napról napra, óráról órára követeli a jussát: javainkat, felhalmozott kincseinket, féltett értékeinket. El akarja nyelni józanságunkat, szilárd értékrendünket, tisztességünket, békénket, elégedettségünket, belső csendünket, őszinte szerelmünket, biztos fogódzónkat. S végül - mert mohósága nem ismer határokat - el akar nyelni minket magunkat is.

A jelenségben az a legmeglepőbb, hogy Silena sok mai lakója meg sem próbál ellenállni. Sőt. Kedélyesen elbeszélgetnek az ocsmány tólakóval. Incselkednek vele, s mire rájönnek, hogy túl meszszire mentek, a szörny már javában lakmározza juhaikat. Igen ám: a sárkány azonban ennél többet akar. S Silena lakói egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy már mindent odaadtak, amit hajdanán fontosnak tartottak. S rádöbbennek, hogy nem is sajnálják egykori javaikat: megtanultak együtt élni a sárkánnyal és mindazzal, amit az új barátság gyümölcsözött: a haszonelvűséggel, az apró csalásokkal és hazugságokkal, a kapkodással, az állandó idegességgel, a mindig újra, másra törekvéssel, a szüntelen hangzavarral, s a hajszoltság ellenére mégis rájuk telepedő unalommal és kiégettséggel.

Mind silenaiak vagyunk. Senki sem kivétel. Mindanynyian szóba állunk időnként a sárkánnyal. Mindannyiunktól követel valamit. Kedves Olvasó! Ön mit adott már oda - magából, az életéből? Önben mit hagyott még meg a sárkány érintetlenül? Ön hiszi-e még, hogy a sárkány nélküli élet nem kegyes legenda csupán?

Sárkányölő Szent György, állj mellettünk szüntelen!

Balázs István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu