Hajnalköszöntő az acélvárosban

Vannak hagyományok, melyeket meg kell tartani: idén immár negyedik éve ünnepeljük a húsvétot zenés hajnali köszöntővel. Aki ismeri a Miskolc közepén kiemelkedő Avast a maga negyvenezres lakótelepével, szociális és közösségi hiánybetegségeivel, az tudja, hogy itt aztán ránk fér az öröm kifejezése!

Miskolcon húsvéthétfőn reggel hat előtt öt perccel kelt a nap. Kissé borúsan mutatta meg magát, de akik ott voltunk, egyértelműen kivettük körvonalait. Talán úgy, mint a tanítványok Emmausz felé. Mit tettek? Útjukon elbeszélték mindazt, ami nyomasztotta őket, de azt is, amit közösen megtapasztaltak Jézussal. Akkor tudott hozzájuk lépni ő.

Valahogy mi is így vagyunk. Jó volt együtt lenni az énekelni vágyó fiatalokkal és idősebbekkel az avasi kilátó melletti domboldalon. Jó volt megtapasztalni a közösséget olyan emberekkel, akikkel nap mint nap együtt vagyunk, és olyanokkal is, akikkel még addig nem találkoztunk. Az pedig, hogy miben, hogyan ismertük fel Jézust, csupán ajándék - régen is, most is. Ajándék, amelyet mindenki személyre szabottan kap, de amit mégis könnyebb közösségben elfogadni.

Ének a lakótelep felett

Talán félórát énekelhettünk az alvó lakótelep feletti domboldalon, azután, mint szoktuk, lesétáltunk egy baráti agapéra a jezsuita gimnáziumba. A közös falatozás is egyfajta megosztás, amit jó gyakorolni. Az itteni beszélgetések, a visszatekintés az elmúlt napok liturgiájára, a közösségi bükki keresztútra, vagy csupán az "egyszerű" családi-baráti együttlétre mind jó alkalom volt arra, hogy egy nagyobb közösség épülhessen, átfogva az acélváros megannyi pórusát.

Ezenfelül természetesen maradt és marad még jó ideig a közös filmélményünk: APassió. Igen, más lett sokunkban az idei nagypéntek, miután átszenvedtük Jézussal a keresztutat! Más lett a hétköznapokban megélt magányunk, a gondolkodásunk különbözősége miatti kirekesztettségünk, a kapott (és osztott) szenvedések értelme a film láttán. De más kell hogy legyen az öröm, a megajándékozottság tapasztalata is, ami abban mutatkozhat meg, hogy jobban merjük kimondani, továbbadni azt, hogy Krisztus feltámadt. Valóban feltámadt!

"Lángolt a szívünk..."

Az ilyen "alapozással" kezdődő napot jó volt azután együtt folytatni az ünnepi misén. Szilas Imre beatmiséjét énekelte az EnterTrain rockegyüttes, a Fráter kórus, valamint a város különböző fiatal zenei csoportjainak apraja-nagyja.

"Lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk" - mondták az emmauszi tanítványok. Erre a lángra van most leginkább szükségünk: megmutatkozni úgy, ahogy vagyunk, jövőbe tekintve, két lábbal a földön járva, Jézushoz ragaszkodva.

Köszönet a jezsuita közösségnek a kezdeményezésért és a vendéglátásért! Így már másképpen lehetett menni még locsolkodni is...

-m-

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu