|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Meditációk Az itt és a most Néhány hónapja az elmémbe furakodott egy kép, amely újból és újból előbukkanva nagy nyugtalansággal tölt el, mert az élmény, amit maga után von - a halálfélelem. Szinte a semmiből bukkan elő ez a "kép": életem utolsó pillanata. A hang egészen mélyről szól, tisztán és érthetően teszi fel a kérdést, ami meghatározza a további sorsomat: Eléggé szerettél? Én pedig látom magam, amint megkövülten állok, a szó a torkomon akad (a szívem viszont egyre hevesebben ver), mert tudom, mert érzem, hogy a válaszom: nem. Nem szerettem eléggé, és sorra vonul el előttem azoknak az arca, akiket elkerültem, kikerültem, akikről nem akartam tudomást venni, mert - gondoltam magamban - még várok a megfelelő pillanatra: majd holnap... De soha sem lett holnap, vagy csak nagyon ritkán. Állok tehát megkövülten, földbe gyökerezett lábbal, és tudom, hogy vége, csak az irgalom segíthet. A kép aztán tovatűnik, az estéből reggel lesz, és már nem is emlékszem az egész nyomasztó történetre mindaddig, amíg egy másik felismerés megoldást nem hoz a kérdésre. Éppen azon tűnődtem, miközben betegen feküdtem otthon, hogy mit is szeretnék a leginkább, mi hiányzik a boldogságomhoz? És akkor elővillant a gondolat: miért vágyom mindig másra, mint ami van?! Az út az, amin járok. Az visz közelebb az üdvösséghez, amit most teszek. Ahogyan teszem. Itt és most. Honnan hát ez az elégedetlenség? Olyan jól írja Anthony de Mello: A boldogság az illúzióktól mentes állapot... Semmit sem kell tenned a boldogság eléréséért, hanem fel kell adnod érte valamit. És akkor szabad vagy... Az élet azt jelenti, hogy felszámoltál minden akadályt, gátat, megváltál minden feleslegesen cipelt limlomtól, és eleven frissességgel, üdén éled meg a jelen pillanatot. Úgy, ahogy az van. Nehéz ezt elfogadni? Igen. Viszont, ha sikerül, nyúlcipőt vehet a félelem, mert az elém táruló események és találkozások Istenre, a szeretetre irányítják a figyelmet, aki jön, és a mindennapok pillanatain keresztül újra meg újra hív, hogy együtt járjuk az utat. Tóth Helga
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|