Álmok altatói

A józan paraszti ész azt diktálná, hogy a kínálat és a kereslet kölcsönhatásban álljon egymással. Az ember azt gondolná, hogy ha valamire igény mutatkozik, akkor azt civilizációnk képes is megtermelni. Máris mondok egy konkrét példát. Weöres Sándor verseinek teljes kiadása 1986-ban jelent meg.

E kiadás elfogyott, még antikváriumokban sem volt fellelhető. Sőt: mindenütt négy-öt előjegyzés volt rá. Mit diktálna ilyenkor a bevezetőben említett józan paraszti ész? Talán ki kell adni újra... Vagy nem? Nos, tizenhét teljes esztendőt kellett várni, míg tavaly sikerült ismét hozzáférhetővé tenni a háromkötetes összkiadást. Nem tudom, milyen nehézségek húzódtak meg a kiadás hátterében (jogdíjak? családi ellenállás?), csak annyit tudok, hogy ismételt kérdéseimre éveken át a "nincs rá igény", "nincs rá kereslet" válaszokat kaptam. Esetleg kevésbé informatív, de mindenképp őszintébbnek ható vállvonogatást.

A Weöres-rejtély azóta feloldódott, titokból azonban akad még jócskán. 2002 decemberében zárt be a Millenáris Parkban az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok kiállítás. A kedves Olvasó bizonyára emlékszik: az utolsó hetekben is rajokban hömpölyögtek az emberek, hogy legalább futólag láthassák az egy nap alatt gyakorlatilag befogadhatatlan gazdagságú tárlatot. Az utolsó napok egyikén kezdték árusítani a kiállítás anyagát bemutató kétkötetes katalógust. Magam is ott álltam a tömegben, hogy hozzájussak a lefóliázott példányhoz - legalább ennyi maradjon, az emlékezést segítendő.

Igen ám. A tüzetes elolvasásra azonban csak most, bő egy év elteltével nyílt módom. Kiderült, hogy az egyik kötet hibás: bizonyos lapok kétszer vannak benne, mások azonban hiányoznak. Nosza, nyakamba vettem a várost, rászálltam az internetre, telefonáltam és kérdezősködtem; a végeredmény egyértelmű és lehangoló: könyv nincs. Decemberben elfogyott, s bár nem én vagyok az egyetlen, aki keresi, utánnyomás nem várható. CD van helyette. Ami nagyszerű, de legyünk őszinték: a CD elsősorban az információkeresést könnyíti, az olvasás élményét nem adja vissza. A nagyon is valóságos kiállítást tehát először könyvlapokra, onnan pedig a virtuális világba száműzték. Nem kérdem meg, miért. S nem kérdem meg azt sem, kinek az érdekeit szolgálta mindez.

Itt állok hát, két vaskos kötettel s tíz hiányzó oldallal. Tanácstalanul. A tanulság kettős. 1. A könyvet még a boltban át kell lapozni, megvan-e minden oldala. 2. Kedves Olvasó, ha Önnek jutott a katalógusból, tartsa becsben, mint hajdan a Weöres-köteteket. Az altatásból előbb-utóbb fel kell ébredni: ha már kiállítás nincs, legalább a könyvek őrizzék az álmok emlékét. Szükség lehet még rájuk.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu