Homíliavázlat

Ki az én ellenségem?

Jézus legmélyebb üzenete: "Szeressétek ellenségeiteket!" Galileában mondta ezt, ahol korábban egy felkelés alkalmával galileaiak ezreit feszítették keresztre. Mindenkinek volt kit gyászolnia, lett volna kiért bosszút állnia.

Meg kell tanulnunk úgy látni a világot, ahogyan Isten látja, ez tekintetünk átalakulását kívánja meg. Életünket behálózza a félelem, hogy mit gondolnak rólunk, hogy kudarcot vallunk, és ha úgy érezzük, hogy a kép, amelyet magunkról alkottunk, megsérül, ha megbántanak minket - megsértődünk, és a másikra vetítjük félelmünk forrását.

Elindulni a megbocsátás útján valóban nem könnyű. "Miért én, ő volt a hibás, ő bántott meg, neki kellene először lépni, akkor én is megbocsátanék." A mai evangélium arra hív, hogy elsőként szeressük a másikat, elsőként lépjünk felé, még ha nekem volt is igazam. A megbocsátásnak két oldala van. Az egyik az akarati tényező, a másik az érzelmi. Akaratunkról tehetünk, érzelmeinkről nem.

Tehát először is: akarjak megbocsátani, és kérjem a kegyelmet, bízzam rá magam Jézusra, ő majd megtanít, hogy érzelmileg is eljussak a megbocsátásig. Írhatok egy néhány mondatos imát, amelyben megvallom Jézusnak, hogy haragszom arra az emberre, és a magam erejéből képtelen vagyok megbocsátani, szükségem van Isten kegyelmére. A második lépés: elhatározom, hogy nem ütök vissza, és elkezdek imádkozni a másikért. Nem kell gyorsan haladni. A megbocsátás útján való elindulás egyben a gyógyulás útja is. Nem mondhatom az embereknek: "Isten szeret téged", ha én nem szeretem őket. Könnyű azt szeretni, aki minket is szeret, de ha ellenségeinket szeretjük, "Jézussá leszünk".

Az állatvilágban azt látjuk, hogy akit megtámadnak, az visszatámad, vagy elfut, öszszekuporodik. Ugyanezt teszszük mi is. Ki a mi ellenségünk? Az ellenség ott él a családunkban, a munkahelyünkön vagy a plébánián. Ő az, aki valamilyen módon fenyeget minket. A külső ellenségek gyakran rámutatnak a bennünk lévőre; minden esetben magamnak kell először megbocsátanom. Beazonosítani, néven nevezni, hogy igen, ő az, aki a leginkább megbénít, félelmet kelt bennem, ő az, akit igyekszem elkerülni, összeszorul a gyomrom, amikor találkozom vele, talán még magamnak is nehezen merem megvallani, hogy ő az én "nehéz emberem". Csak akkor tudjuk szeretni ellenségeinket, ha megéljük a metanoiát, a szív és a gondolkodás megváltoztatását.

Auschwitzból kiszabadult két deportált. Barátok voltak. Évek múltán visszatértek emlékezni, imádkozni. Az egyik meg tudott bocsátani, a másik nem. Aki képes volt erre, azt mondta barátjának: "Mindig fogoly maradsz. Lehet, hogy Jézus szélesre tárta zárkád ajtaját, de amíg nem tudsz megbocsátani, nem tudsz kijönni onnan."

Nagyböjt idején valaki arra tett fogadalmat, hogy nem fog megsértődni. Sikerült megtartania elhatározását, bár megjegyezte: néha olyan jólesett volna egy kicsit felhúznia az orrát.

Egy gyermekkórházban járva a főnővér végigvezet a kórtermen. Látva megilletődöttségemet egy vízfejű kisgyermeknél, megkérdezi: "Nem gondolja, hogy ő gyönyörű?" Jézus ugyanezt kérdezi ellenségemre mutatva: "Nem gondolod, hogy ő gyönyörű? Szeresd ezt az embert úgy, ahogyan én." A megtört ember és a megtört Krisztus ugyanaz. Tanuljunk meg Jézus szemével nézni a másikra.

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu