Megtévesztés

Mit gondolna Ön, kedves Olvasó, ha postaládájában egy nyomtatott lapot találna, lezárt borítékban, amelyben egy bizonyos Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház arra kérné, hogy személyi jövedelemadója ama egy százalékát, amelyről Ön rendelkezik, a nevezett egyház javára ajánlja fel. Igazán előzékeny az egyházam, mondhatná magában, idejében felhívja a figyelmemet, amúgy is római katolikus egyházam javára akartam felajánlani azt az egy százalékot. A cédula jól láthatóan megadja a szükséges technikai számot is, nehogy eltévesszem. Meg is kellene köszönnöm az előzékenységét a kedves feladónak, lehetőleg név szerint, ahogyan illik.

És ekkor rémlik fel Önben az első kétely: a cédula nincs aláírva! Névtelen leveleket általában olvasatlanul szoktunk elhajítani, mert nem lehet igaza annak, aki az igazságát nem nyomatékosítja a neve feltüntetésével. Igaz, a boríték, amelynek a címzése: Minden Jószándékú Felebarátunknak, egy keresztet is hordoz bal felső sarkában. De a kereszttel, sajnos, mostanság büntetlenül vissza lehet élni: gúnyolni lehet, biztatni az embereket, hogy köpjék le, aprítsák fel tűzifának - ami a legvadabb ateista diktatúrában sem volt mindennapos. De hát a liberális szabadság polgári joggá tette Isten gyalázását, Krisztus gúnyolását, a keresztények kiirtását, még ha csak mocskolódó fenyegetésként is.

Odamenekülünk hát a meggyalázott kereszthez, amelyet elemi kötelességünk megvédeni, és amelytől a magunk védelmét várjuk. Kétezer esztendeje a római katolikus egyház a megváltás jelévé nemesítette a hajdani kivégzési eszközt. Ott áll a kereszt templomainkban, a tornyok tetején, és ott a szívünkben. Könnyű megtévesztenie minket annak, aki a kereszt nevében kopog ajtónkon, és kéri a személyi adónk egy százalékát.

Szomszédom újságolta, hogy már elküldte az adóhivatalnak rendelkezését az egy százalékról. Buzgó katolikusnak ismerem, bizonyos voltam, hogy a maga egyházát kívánja támogatni. "Olyan kedvesek voltak, hogy jó előre felhívták a figyelmemet" - folytatta. Gyanút fogtam, mert magam is ott találtam a postaládámban a Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház körlevelét. Hát persze, hogy szomszédomat is ez indította cselekvésre.

- Kedves Barátom, ki írta alá ezt a felhívást?

- Nem néztem. Nem elegendő a borítékon a kereszt?

Magyaráztam szomszédomnak, tudatosítottam magamban, hogy ma már nem elegendő. Sőt, az sem elegendő, ha a jelentkező, pénzt kérő egyház, intézmény vagy ki tudja, miféle csoportosulás, hivatalosan be van jegyezve a bíróságon. Olyan nagy a szabadság minálunk ebben a különös demokráciában, hogy tíz ember már egyházat alapíthat. Így rendelkezik a törvény, amely ezzel a "liberális" szabadsággal aligha az istenhitet, a vallásosságot akarja erősíteni...

Bizonyosan be van jegyezve a bíróságon a Myrai Szent Miklós Keresztény Egyház is. Névtelen alapítóinak tetteikről alighanem Szent Miklóssal kell majd egyszer elszámolniuk.

Mi viszont azt érezzük kötelességünknek, hogy figyelmeztessük a jó szándékú katolikus hívőket: ha levelet kapnak, nézzék meg mindig, ki az aláírója. Mert ha egy levelet nem ír alá a küldője, annak bizonyosan megvan a maga oka. A római katolikus egyház nem szokott névtelen leveleket küldözgetni híveinek.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu