A vezetés Szentlelke

Két új püspököt szentelnek február 21-én az esztergomi bazilikában. Két pap lép ez alkalommal az apostolutódok közé, akik - püspöktársaikhoz hasonlóan - az egyház vezetésére, a katolikus hit tisztaságának őrzésére kaptak megbízatást.

A püspökszentelés mindig szentmise keretében történik: az evangélium elhangzása után kezdődik, a kinevező pápai bulla felolvasásával. A szertartás első részében a kinevezett püspök bemutatkozik az egyház színe előtt, és ígéretet tesz a szolgálat hűséges végzésére. Ezek után a mindenszentek litániájának imádkozásával a földi és a megdicsőült egyház együtt imádkozik a szentelendőért. A szentelés lényegi mozzanata az, amikor a főszentelő püspök, illetve valamennyi jelen lévő püspök a szentelendő fejére teszi a kezét, majd következik a felszentelő imádság, amelynek legfontosabb részét (epiklézis) mindnyájan éneklik. A felszentelés után a felszentelt fejéről leveszik az evangéliumos könyvet, és krizmával megkenik az új püspök fejét. Átveszi szolgálatának eszközeit: az evangéliumos könyvet, ujjára húzzák a gyűrűt, fejére teszik a püspöksüveget (mitra), és kezébe adják a pásztorbotot. A szentelés után az új püspök lesz a szentmise főcelebránsa, miután a jelenlévőkkel békecsókot váltott. Áldozás után, a bejező áldás előtt a hálaadó ének, a "Te Deum" éneklése közben az új püspök áldást osztva körüljár a templomban, majd rövid bemutatkozó szentbeszédet mond.

A nyugati egyház hagyománya szerint a felszentelő imádság három részből áll: megemlékezés (anamnézis), Lélek-hívás (epiklézis) és közbenjárás. A püspökszentelés leglényegesebb imádsága: a "forma" a Hüppolitosznak tulajdonított Traditio apostolica című ősegyházi iratból származik. A mű valószínűleg 215 körül íródott, de ahogyan a címe is tükrözi, a szerző az apostolokra visszamenő korábbi hagyományt akarta összefoglalni. A hosszabb felszentelő imádságba beágyazott szöveg így hangzik: Most tehát áraszd e kiválasztottadra azt az erőt, amely tőled származik: a vezetés Szentlelkét, akit megadtál Jézus Krisztusnak, szeretett Fiadnak, ő pedig odaajándékozta szent apostolaidnak, akik egyházat szerveztek a világon, hogy az legyen a te szentélyed, és nevedet szüntelenül dicsőítsük és áldjuk benne.

Az epiklézis mindenekelőtt a "vezetés Szentlelkét" kéri az új püspökre, amelyre különösen szükség van a helyi egyház kormányzásában. A kifejezés az 50. zsoltárból származik, és latin (Spiritus principalem) közvetítéssel a görög pneuma hégemonikon fordítása. A hégemonikon szó azt az egységesítő, rendet és uralmat biztosító princípiumot jelentette, amellyel az ember a kozmosz és saját életének ura tud lenni. A püspök számára kért kegyelem "a vezetés Szentlelke", amelyet - az imádság szerint - az Atya adott Jézusnak, Jézus pedig megadta az apostoloknak. Hüppolitosz ezzel utal Jézus keresztségére és a pünkösdre is. Már az apostolok és az első tanítványok kézrátétel által adták át a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést. Krisztus, héberül Messiás, azt jelenti: felkent. Egyházunk püspökei is csak a Szentlélek erejében képesek teljesíteni küldetésüket: hirdetni az Isten igéjét, megszentelni az embereket és kormányozni Isten népét.

Azt a Lelket kérjük tehát a püspök számára, aki segíti majd őt, hogy életét és megbízatásából fakadó kötelességeit Isten akarata szerint tudja uralni és irányítani. A "vezetés Szentlelke" arra képesíti a püspököt, hogy mint egykor a választott nép vezetői (a püspökök előképe a szentelési imádság szerint) és mint Jézus, a jó Pásztor kormányozni tudja Isten újszövetségi népét. Az imádság további részeiből megtudjuk, hogy a püspök pásztori, tanítói és megszentelői küldetésében van szükség erre a karizmára. Főként egyházmegyéink jelenlegi nehéz helyzetében.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu