Minden magyarért imádkoznak

Megszületett a pálos rend női ága

Közel nyolcszáz esztendőt kellett várni arra, hogy a pálosok megalapítása után létrejöjjön a rend női ága. Kérdezhetnénk: miért nem korábban? Aki ismeri a szerzetesség történetét, a szerzetesi élet lényegét, nyilván tudja a választ: erre a hivatásra - és küldetésre - most van szükség a történelemben. Esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővérei néven jött létre a közösség 1989-ben, amely egyházjogi szempontból a megyés püspök alá tartozik, néhány napja azonban - mivel még viszonylag kevesen vannak, ezért ez a megfogalmazás - lelkileg a pálos rend részét alkotja; a nővérek a pálos címert használhatják, s nevük: Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei. A Nógrád megyei Erdőkürtön telepedtek le a ma már engedélyezetten is pálosoknak nevezett szerzetesnők.

A változás mit jelent a gyakorlatban, kérdem Margit nővértől, az elöljárótól.

A kolostor Erdőkürtön

- Elsősorban lelki csatlakozást a pálos szellemiséghez. Ha létszámunk tovább növekszik, akkor szervezetileg is a lengyelországi központú pálos rend női ága leszünk. A régi, monasztikus rendeknek mindig volt női ága. A pálos atyák ezért is örültek, amikor közösségünk létrejött, s talán nem véletlen, hogy a rend tizenharmadik századi megalapítása után a női pálos szerzetesség is Magyarországon sarjad ki.

A fehér szerzetesi öltözetben föltűnő, hogy az arc egy részét is fedi. Ez nem valamiféle régimódi szerzetesi szokás fölelevenítése, hanem a korunk hatására adott tudatos válasz. A világban ugyanis a mezítelenség sok esetben olyan módon nyilvánul meg, ami már nem az emberi test Isten teremtette szépségéről és értékéről árulkodik, hanem éppenséggel leértékeli azt. A nővérek ruházatukkal az ember lelki és fizikai egységben létező személyiségének értékét és tiszteletét fejezik ki ilyen módon.

Amint az utazó Aszód felől északnak tartva eléri a kis községet, a Cserhát dombos vidékén, a falu szélén azonnal föltűnik a kolostorépület, körülötte a parkosított, odébb gyümölcsfákkal beültetett, s konyhakertnek is helyet adó terület. Valaha grófi kastély állt itt, a háborúban azonban romossá vált, később pedig az elhagyott épület köveit széthordta a környék népe. De hogyan kerültek ide a nővérek?

A közösség a régi, híres pálos helyen, a már Nagy Lajos király által is annyira kedvelt Márianosztrán jött létre 1989-ben. Csipke Rózsa Mária Margit - örökfogadalmas vizitációs nővér - az engesztelést tekintette célul, amit monasztikus, kontemplatív, azaz szemlélődő életforma segítségével valósíthatnak meg. A három alapító nővér 1991. január 20-án, Esztergomi Boldog Özséb - a pálos rend alapítójának - ünnepén öltözött be: Mária Margit nővér mellett, aki ma is a közösség vezetője, Gádoros Atala Mária Benedikta és Major Stefánia Mária Euzébia.

A márianosztrai épület nem volt alkalmas a szerzetesi életre, ezért a nyíregyházi főesperes meghívását elfogadva, kolostorépítés reményében Kálmánházán telepedtek le, s itt éltek 1991. októberétől két éven át.

Közben, 1992 decemberében a Nógrád megyei Erdőkürtön kolostorépítésre alkalmas, közel kéthektárnyi területet kaptak ajándékba az önkormányzattól. Az építkezés megkezdésekor a közeli Csécsére költöztek egy egyházközségi épületbe, hogy szervezni, irányítani, ellenőrizni tudják a munkát.

Miből épül föl egy kolostor? Az alapító nővérek eladták addigi lakásukat, telküket, s megtakarított pénzüket is erre a célra fordították. Emellett belföldről és külföldről egyaránt kaptak adományokat, sokan pedig munkával segítették a stílusában hagyományos kolostorépületre emlékeztető épület elkészültét. 1998. november 28-án a még ugyan nem kész, de már lakható kolostorba költözhettek a nővérek, melyet Magyarok Nagyasszonya névre a következő évben szentelt föl Keszthelyi Ferenc, korábbi váci püspök.

A hagyományos hármas szerzetesi fogadalom mellett ott találjuk a negyediket, a folyamatos engesztelést, s életükben külön hangsúlyt kap a magyar nemzetért, a Szent István-i országért való imádkozás. Ez a világban bárhol élő, bárhová szétszóródott magyarság lelki összefogását jelenti.

A pálos nővérek életében - és imáiban - a krisztusi tanítás és a nemzeti elv összekapcsolódik. Így válik valóságossá az, amit a pálos engesztelő családok imájában olvashatunk: "Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is."

A pálos engesztelő családokhoz bárki világi csatlakozhat, aki vállalja az engesztelő imát azokért és azok helyett: akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged, akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak, akiknek a test, a pénz, az alkohol, a kábítószerek az istenük, akik házasságtörésben élnek, akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod házasságukat, akik magzatgyilkosságot követnek el, akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják, akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek, akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek, akik mások életére törnek, akik önkezükkel vetnek véget életüknek, akik Egyházadat megvetik és akik a Sátánt szolgálják.

A pálos családok szervezése a renddel együtt most folyik. Amikor legalább százhatvannyolcan lesznek, a hét mindenegyes órájában valahol a magyarság körében elhangzik az engesztelő imádság. A világiak fehér skapulárét kapnak fogadalomtételkor: egyik oldalán a Szűzanya, másik oldalán Boldog Özséb ábrázolással.

Csipke Rózsa nővér gyerekkorában, 1943-ban avatták szentté Árpád-házi Boldog Margitot.

- Olvastam az életrajzát, s ennek hatására született meg bennem a gondolat egy hosszabb betegség során, hogy én is engesztelő nővér leszek. Egy egészen megváltozott gyerek kelt föl a betegágyból. Szerzetes - kolostori keretek között - akkor, az ötvenes években már nem lehettem.

Érettségi után, 1953-ban munkát vállalt a Solidaritas Háziipari Szövetkezetben, ahol varrást tanult, s ott találkozott egy vizitációs nővérrel. Az ő révén került ki 1978-ban Lengyelországba, mert a magyar vizitációs nővérek a lengyel régióhoz tartoztak.

- Szabadságidőmet ott töltöttem, s tanultam meg a szerzetesi életet. Közben Lengyelországban letettem az örökfogadalmat, idehaza pedig kerestem a lehetőséget, mit lehetne tennem, mert a vizitációs nővérek közössége nem engesztelő rend, Szent Margit példája pedig engem az engesztelésre indított.

Szent Margit és Boldog Özséb a tatárjárás után a romba dőlt országért engesztelt, s ugyanabban az évben, három nap különbséggel hunytak el.

Margit nővér Czestochowában, a pálos rend központjában kapott, Remete Szent Pál ereklyéjét őrző tartóval. Jobbra Benedikta nővér

- Előttem az a cél lebegett, hogy tennem, tennünk kell valamit ezért a korunkban lelkileg ismét romba dőlt országért. Hogy az ország minden szempontból föl tudjon épülni abból a lelki pocsolyából, amelybe a negyven esztendő taszította, engesztelést kell folytatni...

Mindennapi életüket áthatja az imádság. Délután három és négy óra között minden nap engesztelő imádságot végeznek az Oltáriszentség előtt, délelőtt pedig egyénileg félórás szentségimádáson vesznek részt. A virrasztás hagyományos engesztelési mód: a pálos nővérek kétszer egy héten, csütörtökről péntekre, majd szombatról vasárnapra virradóra, hajnali kettő és három között - emlékezve a bibliai mondatra: még egy órát sem tudtok virrasztani - imádkoznak a kolostor kápolnájában.

A napközi imaórák közül kettőt végeznek, ehhez kapcsolódik a teljes papi zsolozsma.

Amikor mindenféle fogyókúrás és kalóriaszegény étkezési praktikákról olvashatunk, a világ mégis megriad a böjt gondolatától. A nővérek természetes egyszerűséggel végzik ezt: minden pénteken kenyéren és vízen élnek, bizonyos napokon pedig csak kétszer étkeznek. Reggelente mindig van valaki, aki aznap a kenyeret és a vizet választja. Húst csak vasárnap és nagyobb ünnepeken esznek, ádvent idején és nagyböjtben pedig egyáltalán nem.

Benedikta nővér jól tudja, hogy mindez nincs a szervezet kárára. Annak idején orvostudományból szerzett doktorátust, s klinikai belgyógyászként dolgozott Pécsett, majd amikor lehetett, alapítóként csatlakozott a közösséghez.

- Hogyan vezetett ide az útja?

- Keresztény, hívő családban nőttem föl. Tizenkét éves koromban, egy balatoni nyaralás során éreztem meg a szerzetesi hivatást. Tudatosodott bennem: ha soha életemben nem lesz lehetőségem közösségben élni, akkor is szerzetesi életet élek. Tizenhét évesen fogadalmat tettem magamban: Istennek. Azt gondoltam, ha nem így cselekszem, Isten kegyelmének állok ellent. Az elhatározás nagy biztonságot és örömöt jelentett életemben. Érettségi után - kitűnő tanuló lévén - az orvosegyetemre jelentkeztem. Érdekelt az embertudomány, és úgy éreztem, Isten iránti szeretetemet ott tudom leginkább kifejezésre juttatni, "hasznosítani". Pécsett jártam egyetemre, majd a belgyógyászati klinikára kerültem, de napi áldozóként nemigen volt ott nagy jövőm. Nem voltam hajlandó belépni a KISZ-be, részt venni egyéb mozgalmimunkában, így később világnézetem miatt rendelőintézetben dolgoztam tovább.

Közben élte egyszemélyes szerzetesi életét.

- Az engesztelés gondolata mindig elevenen élt bennem. 1989-ben már hallani lehetett a szerzetesi újjáéledésről, s akkor kerültem kapcsolatba Margit anyával.

- Miért éppen ezt az alakuló közösséget választotta?

- Egyrészt az engesztelés, másrészt a szentségimádás miatt. Mindig úgy terveztem - ha mód lesz rá -, valamelyik régi, patinás rendbe lépek. Végül mégis ide irányított a hivatásom.

Benedikta nővér az engesztelés - sokszor még egyházon belül is félreértett - lényegéről mondja: az engesztelés szeretetből ered, szeretet Isten iránt, akit a bűn sért. Jézus a bűneink miatt szenvedett és halt meg. Aki engesztel, szeretné együttérzését kifejezni, Jézus szenvedését enyhíteni, mások helyett is szeretni őt.

Mária Teréz nővér az általa készített liturgikus ruhákkal

Ma heten élnek az erdőkürti kolostorban. Négyen örökfogadalmasak és három ideiglenes fogadalmas, úgynevezett junior nővér. Ők tanulmányaikat kolostoron belül végzik, zárt közösség lévén - mint Mária Margit nővér mondja - megbontaná az életformájukat, ha valamely távoli intézmény hallgatói lennének.

- Mennyire érdeklődnek a mai fiatalok az ilyen mély elkötelezettséget igénylő, a nemzeti gondolatot is hordozó élet iránt?

- Sokan közülük nem tudják, mit kezdjenek az életükkel, még kevésbé vannak tisztában a szerzetességgel, hiszen honnan is lenne róla ismeretük. A mi négyfogadalmas közösségi életünk nehéznek tűnik számukra. Ezen kívül nincsenek hozzászokva a rendszeres munkához, az erőfeszítéshez. Ezért kevesen tudnak közülük meggyökerezni. A böjti élet is többeket elriaszt.

Mária Teréz nővér húszas éveiben jár. Eredeti szakmája varrónő, ő készíti az egyházi ruhákat, de a nővérek gyertyák, kegytárgyak készítésével is foglalkoznak. A debreceni fiatal lány egy véletlen (véletlen?) vasúti találkozás során ismerkedett meg a pálos nővérekkel, s azóta már örökfogadalmat tett. Kiegyensúlyozottság, életöröm, derű árad egyéniségéből.

Kérdem a nővérektől, véleményük szerint miben éli meg ma az ország a legnagyobb hiányt?

- A fiatalokért kell legelőbb engesztelnünk. Ők vannak leginkább elhanyagolva: gyakran mintát nem adó családban nőnek fel, sok fiatal pedig rossz helyen keresi életére a választ.

Az Esztergomi Boldog Özséb Remetelángja, a világiak imamozgalma is a lelki megújulást szolgálja.

- A pálosokra vonatkozó régi mondás: ha tudni akarod, milyen Magyarország sorsa, tekints a pálosokra. Ha rendjük él, az ország jövője fölível...

- Az, hogy a rend elfogadott minket pálos nővéreknek, bizonyos értelemben a felívelést jelenti, de általános fölemelkedésre szerzetesi vonalon is még várni kell. S az ország általános közállapotai sem mutatnak jelenleg bíztató képet.

Az anyaháznak épült erdőkürti kolostor tizenhét nővért fogadhat be, de - a monasztikus hagyományoknak megfelelően - kisebb közösségekben tervezik a jövőjüket.

Új házuk, egy megüresedett plébániaépület felújítása már folyik az egri egyházmegyéhez tartozó Novajon. Az egyházmegye és a helység lakói várják a nővéreket. Most már "csak" az kell, hogy a szerzetesi hivatások találják meg az odavezető utat.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu