Szentírás-magyarázat

Az ellenségszeretet nem cinkosság...

Évközi 7. vasárnap - Lk 6,27-38

Jézus talán a legnehezebb parancsát adja ezekben a mondatokban. Emiatt akadnak, akik azt is kétségbevonják, hogy ezek a mondatok valóban elhangzottak Jézus szájából. Talán igen, talán nem - de az vitán felüli, hogy Jézus ennek szellemében élt. Az is nyilvánvaló, hogy igen nehéz parancsról van szó, ezért kinyilatkoztató formulát használ Jézus, hogy már a parancs kimondásánál is minden tekintélyét latba vesse.

A kereszténynek tehát olyan magatartást kell tanúsítani üldözőivel és az ellenségeivel szemben, mintha azok bensőséges barátai volnának. Vagyis tanítványai nem oszthatják két részre az emberiséget: barátokra és ellenségekre. Fölvetődik a kérdés: jókra és gonoszokra sem oszthatják az embereket? Nem egészen erről van szó, és arról sem, hogy mindenkihez egyformán kellene vonzódnunk. A görögben a "filein" szó az érzelmi vonzalmat jelenti, és ezt egyáltalán nem lehet irányítani. Mindannyiunk tapasztalata: az egyik ember rokonszenves, a másik pedig nem (de ha valaki ellenszenves számomra, ez nem lehet ok a gyűlöletre). De az evangélium szövege a keresztény szeretetre nem is ezt a szót használja, hanem egy másikat: "agapao".

Jézust gyűlölték ellenségei, de ezt ő nem viszonozta - harag és bosszú helyett szerette őket. Ez lett a minta a keresztények számára. És tegyük hozzá: forradalmian új minta. Jézus egészen haláláig szerette ellenségeit, még a kereszten is. Szerette: jót akart tenni nekik - áldani üldözőit, sőt imádkozni értük. Jézus tehát pontosítja a szeretet evangéliumi fogalmát: szeretetünk meglétét és mértékét nem az jelzi, mennyire rokonszenvezünk valaki iránt, hanem az, hogy a javát akarjuk-e, jót teszünk-e vele.

A személyes ellenség ugyanakkor nem hasonlítható a társadalom- vagy közösségellenes emberhez. Egy ember türelemmel várhat, amíg ellensége bűnbánatot tart, de ez nem vonatkozik az osztálygyűlöletre, a munkaadói egoizmusra. A hatalmi visszaélések elleni föllépést nem köti gúzsba ez a parancs. Az ellenség iránti szeretet nem azt jelenti, hogy elnézzük gonosztetteiket - ez a parancs nem ment föl a foglyok, börtönben lévők és kiszolgáltatottak szeretete és gyámolítása alól. A kereszténynek jót kell tenni azzal, aki vele rosszat tesz. Ez azt jelenti: olyan módon kell áldania ellenségeit, mint ahogyan a barátait és jótevőit áldja. Vagyis legalább imádkozik a megtéréséért. A keresztény azonban nem cinkosa ellenségének, nem szentesíti a bűnét, hanem mindent megtesz azért, hogy az ellenség felismerje azt. De nem gyűlölheti őt, bármit tett is.

Talán ez a magatartás volt az, amelyről Jézusban felismerték Isten szenvedő szolgáját, akit Izajás próféta írt le (Iz 53). A próféta által leírt titokzatos személyhez hasonlóan ő sem lázadt, hanem hagyta, hogy arcul csapják, megalázzák, ezeket eltűrte. Belenyugvásának mértékét jól jelzi a parabola, amelyet az arculcsapásról mond: "Ha megütik az egyik arcodat, tartsd oda a másikat is." Nem bátorított ezzel a bűnre, hiszen Jézus is magyarázatot kér az arculcsapásra. Egyszerűen fogalmazva mindenkivel úgy kell bánnunk, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Ez a keresztény szeretet aranyszabálya. Ezzel a mások iránti szeretet mértékét a saját önzésemhez kötötte Jézus.

Ha a morálteológusok kezükbe veszik ezt a szöveget, igen nehéz helyzetbe kerülnek, mert azonnal konkrét útmutatást kell belőle levonniuk. Ez a szöveg azonban nem gyakorlati törvényszöveg, hanem prófétai útmutatás, amelynek a szellemét kell megértenünk, azután következhet mindenféle megoldás. Reméljük, Jézus próféciáját mi is meg tudjuk érteni.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu