Vargyas Lajos kilencvenéves

Tisztelői és tanítványai köszöntötték Vargyas Lajost február elsején, kilencvenedik születésnapján. Erre a napra elkészült Az Idő rostáján címet viselő tisztelgő tanulmánygyűjtemény első kötete a L´Harmattan Kiadó gondozásában. Ez a kötet gazdag, sokszínű tartalmával idézi az ünnepelt sokoldalú tevékenységét és hatását. Valóban, Vargyas Lajosnak az 1930-as évek végén megjelent első, kisebb írásaiból még nem gondolnánk arra, hogy szerzőjük a népzenekutatásban Bartók Béla és Kodály Zoltán után még új és tudományos jelentőségében az övékéhez hasonló eredményekkel gazdagítja a magyar és európai zenetudományt. Elég ha csak három, terjedelmében is hatalmas művét mutatom be röviden: Egy felvidéki falu zenei világa - Áj, 1940. Vargyas még 1940-ben gyűjtötte össze az akkor a Felvidékkel visszakerült Áj falu teljes zenei anyagát, nemcsak a népdalokat, hanem a műdalokat, magyar nótákat, a divatos, rádióból hallott dalokat, a szokásokhoz fűződő énekelt verseket, valamint a szlovákoktól és cigányoktól eltanult dallamokat is. Egyszóval mindent, aminek dallama, zenéje volt. Annak idején, 1941-ben csak rövid beszámoló jelenhetett meg erről a kísérletében is egyedülálló vállalkozásról. A hatalmas anyag csak hatvan évvel később jelenhetett meg, de ez idő alatt sem készült a világon ehhez hasonló, teljességre törekvő zenei falumonográfia. Mintegy hétszáz dallampélda közlése mellett a szerző leírta a dalolás alkalmait, a zene szerepét, az egyes dalokhoz kapcsolódó emlékeket... Mindazt, amit röviden zenei életnek nevezhetünk. (A könyvhöz CD is tartozik, melyen megszólalnak a hatvan évvel ezelőtt felvett dallamok.)

A másik hasonlóan hatalmas munka A magyarság népzenéje immár második, bővített kiadásban jelent meg, 709 lapon és egy 10 CD lemezből álló album melléklettel. Ismeretes, Bartók Béla 1924-ben foglalta össze Kodály Zoltánnal megkezdett népdalgyűjtésük legfontosabb eredményeit. Bartók ebben elsősorban a magyar népdal-típusok megállapítására és jellemzésére törekedett, valamint a szomszéd népek népzenéjével való összehasonlításra. 1937-ben jelent meg Kodály Zoltán A magyar népzene című tanulmánya, melyben ő a magyar népdalkincs történeti rétegeinek elkülönítésére törekedett.

Ez a tanulmány A magyarság néprajza című, négykötetes műben jelent meg, melyet Győrffy István, Bátky István és Viski Károly szerkesztett és írt. Kodály Zoltán ezt a munkáját mintegy 15 000 lejegyzett, és kis részben viaszhengeren rögzített népzenei felvétel alapján írta meg, és a szűkre szabott terjedelem miatt, csak néhány, szövegközti kotta-példával tudta illusztrálni mondandóját. A népismeretben és népzenetudományban egyaránt alapvető munka iránt nagy volt az érdeklődés, a háború után időszerűvé vált annak külön kötetként való megjelentetése.

Kodály Zoltán ragaszkodott ahhoz, hogy az új kiadáshoz bőséges példatárat állítsanak össze, és ezzel Vargyas Lajost bízta meg, aki mintegy ötszáz példát válogatott össze a kottás melléklethez. A példatárral kiegészített Kodály-tanulmány először 1951-ben jelent meg, és azóta több kiadásban is. Időközben azonban a lejegyzett és hangrögzítőkre felvett magyar népzenei anyag megtízszereződött és a magyar kutatók, köztük maga Vargyas Lajos is számos résztanulmányban gazdagította az elméleti eredményeket. Időszerűvé vált a megnövekedett anyag alapján egy új összefoglalás, melyen Vargyas Lajos több éven át dolgozott, és 2000-ben jelent meg. Hasonló alaposságú, korszerű módszerű munkával tudtommal egyetlen nép sem dicsekedhet. Éppen egyedülálló módszertani értéke miatt ennek a munkának is van angol kivonata. A harmadik nemzetközileg is jelentős műve az 1976-ban két kötetben megjelent A magyar népballada és Európa. Ez az addig publikált összes európai ballada ismeretében jellemzi a magyar népballadakincset és rajzolja fel az egyes típusok elterjedését, kapcsolódását és a magyar balladakincs sajátosságát.

Hiszem, a tanár úr nem veszi rossz néven tanítványától, ha ezt írja: Vargyas Lajos nem zenetudósnak készült. Említett első írásai sem ezt mutatják. Ő - mesteréhez, Kodály Zoltánhoz hasonlóan - a magyar népművészet szépségétől megbabonázva ennek a népnek a szolgálatában akart élni és alkotni. Teljes emberként, teljes életével, tudásával, tehetségével. Bátran vállalta a sorsközösséget a két háború közti népi-nemzeti mozgalommal. Írásban megjelent első munkái közt van Illyés GyulaPuszták népe című irodalmi társadalomrajzának méltatása. Ennek végén megjegyzi: "A könyv végén nincs megoldás a kérdésekre. Azzal az érzéssel akar elbocsátani, hogy itt égetően sürgős a cselekvés. Vajon lesz-e tömeg, amely kiharcolja a megoldást?" A megoldást a magyar nemzet megosztottságának megszüntetése jelentheti csak. Ez a megosztottság nemcsak társadalmi és gazdasági - a gazdag földbirtokosok és a nincstelen cselédek, a fennmaradásért küszködő kisbirtokosok és napszámosok társadalma áll egymással szemben -, hanem műveltségbeli is. A városi és vidéki polgárok idegen eredetű európai vagy iskolai műveltsége és a néphagyományban élő parasztság műveltsége, értékrendje közt is nagy a különbség, a szakadék. Elsősorban a parasztság őrizte meg a nemzetmegtartó nyelvet és néphagyományt, benne a sajátos magyar népzenét, melynek a művelt osztályok zenekultúrájával való egyesítése nagy lépést jelenthet a nemzet kulturális egyesítésében. Így látta ezt Kodály és követőinek köre, benne Vargyas Lajos is, ahogyan annak idején Arany és Petőfi népiességükkel akarták érdekei és értékei védelmére képessé tenni a kisemmizett néposztályt. Szabadon idézve: ha a nép uralkodni fog az irodalomban, úgy közel lesz ahhoz is, hogy a hatalomban is részesüljön. Mindez csak akkor történhet meg, ha a tömeg, a többség akarja. Ha az értelmiség átveszi a néphagyomány értékeit, és az általános iskolázás műveltté teszi a népet. Ehhez azonban sok felvilágosító, értékeket közvetítő munkára van szükség. Ebben vállalt elkötelezett és sokoldalú munkát Vargyas Lajos. Hamis mítoszok és a tudatlanság, a felszínesség, a valódi értékeket lejárató pongyolaság ellen lépett fel kisebb írásaival, könyvismertetéseivel, bírálataival - szokatlan keménységgel, felkészültséggel és elkötelezettséggel. Így lett a szovjet segítséggel uralomra jutott hatalom bírálója is, a Válasz című folyóirat köré tömörült népi-nemzeti ellenzék meghatározó tagja Bibó Istvánnal, Kovács Imrével, Németh Lászlóval, Féja Gézával és még sokakkal, de ott találtam baráti körében Pilinszky Jánost és Sárközy Györgyöt is. Csak a népi kultúra csodálatos értékeivel meggazdagodott, egységesült nemzeti kultúra képes megfordítani a zsákutcás magyar történelmet, megteremteni a széttagolt nemzet egymásért viselt szolidaritását, mint megmaradásunk legfontosabb feltételét. Vargyas Lajosnak ezt a tanítását mi minden tudományos teljesítményénél többre értékeljük, és köszönjük.

Andrásfalvy Bertalan

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu