Jó hitben élni...

Harmadik éve már, hogy a magyar szalézi rendtartomány Don Bosco-díjat adományoz azoknak a munkatársaknak, akik odaadó munkájukkal szolgálták a tartomány érdekét. Az idén ezt a megtisztelő kitüntetést - a plakettet és az oklevelet - a csepeli Krammer házaspárnak, Máriának és Andrásnak, a szalézi munkatársak koordinátorainak nyújtották át, akik hosszú évek óta tagjai a szaléziek családjának.

Annak a családnak, amelyben - mint mondták - mindenkinek megvan a feladata, mindenki megtalálhatja a maga helyét. Erről szól az egész családi élet, vallja Mária és András, akik a közösségért a testvérek öröméért végzett munkához már gyermekkorukban hozzászokhattak.

A vallásos család öröksége meghatározó volt egyéni és közös életük során is. Mária néni annak a tősgyökeres csepeli Pallinger famíliának a leszármazottja, amelynek neve gyakran felbukkan a helyi historia domusban, mint akiknek a támogatására mindig számíthatott az egyház. A szülők gyakran magukkal vitték a hét gyermeket a péliföldszentkereszti zarándoklatokra is...

András bácsi családja Budaörsön élt egészen a háborút követő kitelepítésekig. A kommunista hatalom 1946-ban kíméletlen volt a svábokkal szemben. A település lakóinak csaknem 90 százalékát elüldözték. A Krammer család is bevagonírozva várta az indulást, amikor megérkezett számukra a mentesítés. Az akkori szalézi tartományfőnöknek, Ádám Lászlónak köszönhető, hogy hazájukban maradhattak. Ő nemcsak mentesítést szerzett a családnak, hanem - mivel mindenüket elvették - befogadta őket a szaléziek rákospalotai házába. Kapcsolatuk a renddel azonban korábban kezdődött. A családi legendárium szerint az egyik apai nagybácsi - aki pap volt, és Torinóban is megfordult - valószínűleg Don Boscóval is találkozott. András bácsi testvérbátyja már szalézi pap volt, s ő is a papi hivatásra készült, de az ötvenes évek üldöztetései ebben megakadályozták.

Mária és András a 60-as évek elején házasodtak össze. A szaléziekkel továbbra is megmaradt a kapcsolatuk, s a rendszerváltozás előtti években már eljártak segédkezni a péliföldszentkereszti plébániára. Ott gondoltak először arra, hogy megkeresik a régi szalézi diákokat és munkatársakat. Összejöveteleket szerveztek számukra, lelkigyakorlatokat tartottak a Központi Szemináriumban, a kőbányai Szent Kereszt-templomban. Később, amikor a szalézi rend visszakapta a pestszentlőrinci templomot és plébániát, már rendszeresen ott találkoztak, de egy szalézi atyával együtt fölkeresték a vidéki csoportokat is. Jelenleg is ők koordinálják a szalézi munkatársak tevékenységét az országban.

Emellett András bácsi továbbra is aktív tagja a csepeli egyházközség képviselőtestületének, intézi a Jézus Szíve-plébánia, s a szigeti plébániák pénzügyeit. 1996 óta diakónusként az egész szigeten lelkipásztori kisegítőként is tevékenykedik. Ő nem nyugdíjas pénzügyi szakember, hanem - mint Mária néni mondja - aktív szalézi. Náluk nincs kirekesztés, csak befogadás, ahol az ember az egyszerűséget, a szeretetet, a szerénységet tapasztalhatja. Ebben a szellemben nevelték fel két gyermeküket is, és segítenek kilenc unokájuknak. "Nekünk kell megmutatnunk azt, hogy jó hitben élni...!" - vallják az idei Don Bosco-díj kitüntetettjei.

Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu