LITURGIA

A felajánló könyörgések tanítása

Pár héttel ezelőtt már foglalkoztunk a mise felajánló könyörgésével. Akkor inkább a felajánlás tényére mutattunk rá, kifejezve azt, hogy az oltárra helyezzük látható és láthatatlan, lelki adományainkat is.

Eddig hét vasárnapot ünnepeltünk az évközi idő első periódusában - szerdától kezdődik a nagyböjti idő. A felajánló könyörgések helyzetéből következően tanításuk és mondanivalójuk meghatározott, de az egyház mégis színesen és árnyaltan fogalmazza meg a hozzá kapcsolódó kéréseit.

A hívő ember alapmagatartása, hogy a végtelen Isten előtt áll. Bizalommal tekint reá, és ez a megszólításokban is kifejeződik. Nem hosszú, agyondíszített formával kezdjük, hanem nagyon sokszor csak egészen egyszerűen: Urunk, Istenünk! Ezt a megszólítási formát külön-külön, de együttesen is használjuk.

Az imádságokban említett cselekvés kétirányú: kérés Isten tevékenységére. Ezért így szólunk, hogy "add" (a latin árnyaltabban fogalmaz). A másik alkalommal alázatosan ezt a szót használjuk: "kérünk". Mind a két kifejezés mutatja az Isten és az ember közötti kapcsolat meghittségét, bizalmát.

Ezeknek az imádságoknak a központi témája az áldozat. Nem is csodálkozhatunk rajta, mert az adományokat az Úr parancsa szerint, az általa rendelt áldozat bemutatására már előkészítettük. Az áldozat hatékonyságában biztosak vagyunk. Mindig meg is említjük, hogy ettől az áldozattól azt várjuk, hogy megszenteljen, megtisztítson, szentségi táplálékunk legyen - és ezáltal üdvösséget szerezzen számunkra. Ha nem is kifejezetten erről szól minden könyörgés, de mindig erre a legfontosabbra utal, amely földi életünk végső célja. Urunk ezért tett mindent, ezt ígérte, mi pedig földi vándorlásunk útján ebben reménykedünk. Ez a cselekmény számunkra ugyanakkor Urunk áldozatának ünneplése is, amelyben megváltásunk műve folytatódik. Megvalósul a liturgia célja, hogy amikor visszaemlékezünk az üdvtörténet legfontosabb eseményére, akkor a mi megszentelődésünk történik. Azért veszünk részt, hogy adományában minél bővebben részesüljünk.

Amikor a miséző pap ajkáról ez a könyörgés elhangzik, az "ámen" válaszával fejezzük ki egyetértésünket. Itt nem szoktunk csendet tartani, hogy ezeknek a szavaknak a tartalmát megfontoljuk. Ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy egyetlen gondolattal hálásan gondoljunk Krisztus Urunk örök áldozatára.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu