|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Feloszlott a Testvérek együttes Gável András volt zenekarvezető: kezet nyújtunk egymásnak a jövőben is Lezárult a hazai keresztény könnyűzenei élet egyik sikerekben gazdag fejezete. Feloszlott a több mint fél évtizede töretlen népszerűségnek örvendő, határainkon túl is ismert Testvérek zenekar. Utolsó koncertjüket idén január 11-én tartották Budapesten. A sokakban megdöbbenést keltő hírnek jártunk utána, amikor Gável Andrást, a feloszlott együttes vezetőjét faggattuk a történtekről. A keresztény könnyűzene "nagy öregjei" mellett felnövekvő fiatal generáció élcsapata voltatok. Az utóbbi években szinte minden hétvégén koncerteztetek. Új keletű az a probléma, ami a szakításhoz vezetett? Hat és fél évvel ezelőtt puszta lelkesedésből kezdtünk együtt énekelni, zenélni. Sillye Jenő védnöki szárnyai alatt lassan egyre ismertebb formációvá nőtte ki magát a csapat. Sokak számára talán jelenséggé, több ezer ember életében meghatározóvá vált az együttes. A zenekar baráti légköre a legutolsó időkig megmaradt, ami azt is jelentette, hogy a döntéseknél főként a demokratikus, olykor a túl demokratizálódott megoldások érvényesültek. Az évek során tizenöt főre duzzadt zenekar esetében ez a szemlélet már nem bizonyult eredményesnek, hiszen mindenki dönteni akart, de végül is egy ember, a zenekarvezető vállát nyomta a felelősség minden kérdésben. Egyre inkább kikristályosodtak a nézetkülönbségek, amelyekben nekem időben, határozottan és világosan kellett volna állást foglalnom. Helyette inkább palástoltam a kiéleződött szituációkat, bízva azok barátságos feloldásában. A zenekaron belül növekvő feszültség, közbejött betegségem és a töretlen siker - amelyet a Gondviselésnek tulajdonítok - együttes jelenlétéből arra következtettem, hogy a megkezdett utat folytatni kell, de nem úgy, ahogy eddig. A krízis már a múlt év vége felé egyértelműen érezhető volt, kerestük a megoldást. Kérdésedre felelve tehát: a probléma nem új keletű. A zenei elképzelések különbözősége vagy személyi ellentétek vezettek a szakításhoz? Egyik oldalról nézve a zenei megfogalmazás különbsége. Kezdettől szerettünk volna átadni a közönségünknek valamiféle lelkiséget a dalainkkal. Ez természetesen együtt járt a megfelelő kifejezésmóddal. A zenekaron belül viszont idővel más elképzelések is hangot kaptak, és ez a koncertjeinken is érvényesült. Próbáltuk egyszerre képviselni a két vonulatot, de ez nem működött.Rá kellett döbbennem, hogy az együttes munkának így nincs tovább értelme. A magatartásbeli problémák és a létező konszenzushiány emberi oldalát nem vagyok hivatott megítélni, mert nem az én dolgom. A Jóisten kezébe helyeztem a döntésemet, amelynek meghozatala nem rossz szándékból született, a megvalósulása azonban szebb koreográfiát is megérdemelt volna. A Testvérek együttes feloszlott. Várható-e, hogy létrejön egy újabb formáció? Még mindannyian sebzettek vagyunk, de folyamatosan születnek bennünk a dalok, vannak élményeink. Remélem, hogy az együttesen belül velem szemben más véleményt képviselők ki tudnak majd állni egy zenekarral, hiszen tudom, hogy sokan vannak, akik kapaszkodnak a dalaikba. Ha van, akinek segít a szolgálatuk, érdemes belefogni. Testvéremmel, Gellérttel már egy új albumon dolgozunk, amelyet március folyamán szeretnénk felvenni. Az új zenei anyagot április 24-én mutatjuk be Vácott egy ifjúsági nap keretében. Együttesünk Gável testvérek néven lép majd fel, részben vendégzenészekkel, újakkal és régiekkel. Várhatóan minimum fél év munkája lesz, hogy stabil embereket találjunk, és elindulhasson a közös munka, megújult normarendszerben és feltételek között. Milyen normarendszerre, feltételekre célzol? Egyrészt a történtek után nagy tanulság számomra, hogy vezetőként vállalni kell a döntéseket. Az új csapatban szeretnék határozottabb lenni ezen a téren. Másrészt már a Testvéreknél is úgy éreztem, hogy több, igazabb lelkiségre van szükség mindannyiunk részéről, amit mindenkinek magával kell hoznia, és amit mi együtt csak csiszolgathatunk. Vallom, hogy a lelkiséget erősítő közösségi ima, szentségimádás is hozzátartozik a "vagány kereszténységhez", hiszen ha nincs élő kapcsolatunk azzal, akiről szólnak a dalok, akkor az egész csak egy "jókora lufi". Új, kialakuló zenekarunk már ennek jegyében jön össze, és azt tapasztaljuk, hogy az ima egészen más légkört teremt, tudatosítjuk a szolgálat nagyságát, saját alázatunkat. Sokak számára nemcsak egy zenekar volt a Testvérek. Mi lesz a rajongóitokkal, üzensz-e nekik valamit? Az interneten keresztül sokakkal vagyunk kapcsolatban. A Testvérek weboldala nem szűnik meg, csak átalakul. Hírlevelünk, amelynek közel ezerháromszáz olvasója van, szintén megmarad. Felajánlottuk, hogy a hírlevélről le lehet iratkozni. Beszédes tény, hogy ezt a történtek kapcsán csupán egy ember kérte. Koncertjeink, kapcsolataink, a net révén sok ismeretlen ismerősünk lett. Egy lány például valamikor azt írta: "Amikor meghalt az édesapám és lelkileg összetörtem, nem tudtam imádkozni. Akkor meghallottam az általatok megzenésített miatyánkot, azt éreztem, hogy ismét képes vagyok hinni, bízni, hogy visszatért belém az élet." Ilyen vallomások meggyőznek, hogy nem szabad feladni, hogy valóban hasznosak lehetünk a Jóisten kezében. Felelősek vagyunk egymásért és a kapcsolatainkért. A Testvérek feloszlása után a zenekar tagjaival igyekeztünk békében elválni az utolsó, közös találkozónkon, és kezet nyújtunk egymásnak a jövőben is. A békekötés soha nem igazolása valamely ügynek, hanem a szeretet légkörének megteremtése, ahol könnyebben megsejthetjük az igazságot. Talán vannak, akik csalódottnak, elveszettnek érzik magukat, esetleg vádolnak és ujjal mutogatnak a történtek után. Nekik azt üzenem, hogy imádkozzunk a sebekért, azokért, amelyek a közönség - közösség és a zenekar tagjaiban keletkeztek. Valamint azt is üzenem, hogy a szolgálatra kimondott, hét-nyolc évvel ezelőtti igen ma is visszhangzik bennünk, ezért nem kell sokáig várni: a Jóisten kegyelméből folytatjuk... Körössy
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|