Az Úr házai és szolgálói (5.)

Az volt a furcsa, hogy a ferences atyák kezdtek fogyatkozni. Eltűnt Szerén atya, Alajos atya és mások is. Ha tudakozódtam, Achilles ajkára tett ujjával jelezte, hallgassak.

- Miért kellett hallgatnotok? - kérdezte Andris.

- Nem tudtam, csak később jöttem rá, hogy némelyikük külföldre menekült, másokat börtönbe zártak. Furcsa világ volt, mindenki félt. Én azonban nem sokat értettem belőle. Iskolába jártam, igaz, hamarosan nem gimnáziumnak nevezték, hanem általánosnak. A Keleti Károly utcai épületet renoválták, a romos Várba kellett járnunk. Itt ismerkedtem meg Laci bácsival, akit szülei Mucinak hívtak.

- Akitől a bélyegeket kapjuk?

- Igen. Ballagtam az iskolába, ő is ezt tette. "Te a Rózsadombon laksz?" kérdezte. Másnap már nálunk volt, attól kezdve minden vasárnap együtt ministráltunk. Fölépült a Tövis utcai templom, de a rendházat már nem engedélyezték. A reggel nyolc órai misén szolgáltunk az oltárnál, de gyakran nagymisére is ott maradtunk, ha Matyi bácsi kérte.

- Róla a mama is mesélt.

- Matyi bácsiról nem lehet eleget mesélni. Különleges ember volt. Sekrestyés, mindenes, a templom gazdája. Nyitotta, zárta a kaput, rendben tartotta a ruhákat, gondoskodott az ostyáról, a borról, forgatta a kis nyeles tartót a parázzsal, aggodalmasan figyelte, nehogy hiba essék valamiben. Mosolygott és lelkes volt, mindenki szerette. Megélte még a mama keresztelését is, Ági, Kriszti és Öcsi is az ő vezérletével tanult meg ministrálni. Minden évben eljött Szárszóra, üldögélt a kertben, szopogatta a sörét, mesélt a múltról, azokról az atyákról, akikkel végigszolgálta életét. Szaniszló atyáról, Jenő atyáról, Gyula atyáról és a többiekről, akik időről időre megfordultak a templomban. Lipót atyáról, akit annyira megviseltek a nehéz évek, hogy élete végén nem mert az utcára lépni, Halmai Paszkál atyáról, erről a hatalmas termetű, elbűvölő szerzetesről.

Szerzetes? Ez így nem pontos. Voltak, akik megmaradhattak ferencesként, mások a barna csuhát fekete papi ruhára cserélték, kényszerűségből. Voltak, akik taníthattak Szentendrén vagy Esztergomban, a többiek végezték a lelkipásztorkodást. A legnehezebb években is pásztorkodtak, olyan hittel és olyan kitartással, hogy életüket adták a rájuk bízottakért.

- Ezt már tanultuk. Példabeszéd. Jézus mondta el a jó pásztorról. Mesélj valami vidámabbat!

- Nemcsak a templomban találkoztunk az atyákkal, hanem meccsen is. Laci bácsival jártunk a meccsekre, ezeken futottunk össze Gábris Gráciánnal, a plébánossal, Paszkál atyával és Szabó Imre püspökkel.

- Kiabáltak?

- Igen. Hatalmas Fradi-drukkerek voltak. Akárcsak Zelk Zoltán vagy Mándy Iván.

- Ő a Robin Hood-os, ugye?

- Sok mást és szépet is írt. Csutakra nem emlékszel?

- Dehogynem! És Omasics a locsolóautóval. Nagyapa, te még jársz meccsre?

- Nem, már régen nem.

- És az atyák?

- Ők sem. Szép volt, elmúlt.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu