Egy szívvel két hazáért

Találkozás Szalay József "magyar szabadságharcos"-sal

Erdő Péter érsek a prímási palotában fogadta a Szalay házaspárt szeptember elején. A találkozón szó volt egy amerikai gyűjtőakcióról, amelynek bevételével az esztergomi régi szeminárium épületének helyreállítását segítenék. Ugyancsak tárgyaltak a prímás érsek jövő évre tervezett amerikai útjáról, melynek során felkeresné John M. D´Arcy püspököt, illetve látogatást tenne a South Bend-i Notre Dame egyetemen. Amerika legnagyobb katolikus egyeteme jelenleg is ígéretes kapcsolatokat ápol a mi Pázmány Péter Katolikus Egyetemünkkel.

Az amerikai újságok egykori magyar szabadságharcosnak, South Bend-i (Indiana állam) üzletembernek, szabómesternek, az ő nevét viselő Ruhaipari Akadémia vezetőjének nevezik. Fort Wayne Egyházmegye püspöke, John M. D´Arcy barátjának tartja Szalay Józsefet, s mint a helyi egyházközség, a papi hivatásokért tevékenykedő Serra Klub és az ugyancsak Egyházi szolgálatot végző Kolumbusz Lovagok Szövetsége jeles tagját mutatja be őt. A Notre Dame - Amerika legnagyobb katolikus egyeteme - hallgatói, a South Bend-i középiskolások, a helyi és országos lapok olvasói lelkesítő hangú ifjúsági szónokra, újságcikkek kiváló szerzőjére, alkalmanként hősére gondolnak a neve hallatán. E sorok írója pedig egy igaz magyar hazafival, szerető férjjel és családapával, egy nyílt, barátságos, nagyon jóindulatú és nagyon vagány férfival, egy minden ügyét Istenre bízó hívő emberrel találkozott személyében.

Mert hívő volt, mert tevékeny az egyházban - ezért tartóztatták le először. Pápán, a Szent Anna-plébánia fiataljaival "szervezkedtek": túl azon, hogy együtt jártak szentmisére, sportoltak, kirándultak, színdarabokat adtak elő. 1947-ben ezt már nem tűrte az előretörő szocializmus, s bár be volt jelentve, az ávósok le akarták állítani az egyik színielőadásukat. A nézők azonban nem tágítottak, a szereplők végigjátszották a darabot. Az ávósok, klerikális fasisztának nevezve a szervező Szalay Józsefet, elvitték őt a demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmény vádjával. Verés következett, magánzárka, állandóan égő lámpákkal, aztán javítóintézet, majd kényszermunka Bakonypölöskén. Ott bizonyos korlátok között szabadon mozoghatott, így történt, hogy egy alkalommal részt vett a falu karácsonyi bálján. Egyszer csak két részeg alak jelent meg a táncolók között, az egyik mindjárt az ítélet alatt állóra rontott. "Hát itt vagy, te klerikális fasiszta!" - kiáltotta, és már ütött és döfött is egy bajonettel, valaki azonban közéjük ugrott, őt érte a szúrás. A két támadó, egyikük Szalay József korábbi kínzója volt, lovas kocsival próbált menekülni, egy bálozó azonban megragadta a ló gyeplőjét, a kocsi az árokba fordult. Az ávósok futottak, a megtámadott meg utánuk. A késest leütötte, a másikat, aki akkor már karóval támadott, egy rúgással tette harcképtelenné.

Újabb éveket kapott, azért nem sokkal többet, mert minden tanú mellette vallott. Válogatott kínzásokat élt át, s máig gyötrik vissza-visszatérő fájdalmak a sok verés miatt. Lelkileg megtörni soha nem tudták, amikor pedig mérgezett étellel próbálkoztak, erős szervezete győzött. Hittel - "hívő ember nem tehet ilyet!" - ellenállt az öngyilkosság kísértésének is. "Te bolond - mondta magának, már a végső elkeseredés, testi-lelki megalázottság állapotában -, hiszen az ő szándékukat teljesíted, ha megölöd magad."

Az 1947 és 1955 közötti éveket megszakításokkal börtönben, a szocialisták koncentrációs táboraiban töltötte. Egy szabad időszakban ismerte meg későbbi feleségét, akivel aztán 1955-ben, Szent István király ünnepén esküdtek össze Pápán.

Szalay József élete tele volt, tele van csodákkal! Csoda a számára, hogy édesapjától és korábbi őseitől a szabómesterséget örökölte, hogy ebből jól megél, és másoknak is tud adni a jövedelméből. Csoda, hogy feleségével, Emma aszszonnyal társak immár negyvennyolc éve, és három gyermek szülei lehetnek. Az Úristen csodája, hogy a bajokból mindig kimentette, hogy hitet, erőt, kitartást adott. Csoda az is, hogy őt magyarnak teremtette, miként az is, hogy amikor szülőhazájából menekülnie kellett, egy másik nép, egy másik ország befogadta, és azóta is megbecsült "fogadott fiúként" élhet ott. És Isten különös ajándéka az is, hogy azon a napon érkezhetett először vissza szülőföldjére, 1990-ben, amikor az utolsó orosz katona elhagyta az országot.

1956 gyönyörű októberében Győrben, a Forradalmi Tanács tagjaként a munkástanácsokat szervezte. Ekkor ismerte meg Galambos Iréneusz bencés atyát, aki később a menekülésben segítette. Mert menekülni kellett, várandós feleséggel, menekülni, amikor már beindult a szocialista bosszúgépezet. "Hiszem, hogy a Jóisten nem engedi meg, hogy megint ezeknek a pribékeknek a kezére kerüljünk" - mondta a feleségének, és valóban így lett. Hihetetlen veszélyek közepette értek át Ausztriába, ahol néhány falusi gyerek képében jelent meg először előttük a "szabad világ". A gyerekek, amikor meglátták az elgyötört házaspárt, minden aprópénzt összekotortak a zsebükből, hogy a hazájukból elüldözötteknek adják...

Előbb Svájc, majd Amerika következett. Svájcban a református, Amerikában a katolikus egyház segítette őket. Máig hálásak a tizenhét évvel ezelőtt meghalt, egykor a South Bend-i Miasszonyunk Plébánia vezetőjének, Szabó János atyának, aki Eisenhower elnök engedélyével hetvenezer magyar menekült letelepedését segítette Kanadában és az Egyesült Államokban.

"Jóskám - mondta magának Szalay József -, sohasem felejtheted el, hányan haltak meg a te szabadságodért! Ha kikerülsz a szabad világba, el kell mondanod, hogy milyen valójában a kommunizmus! A kommunizmus, amely nemcsak az egyházunkat akarta elpusztítani, de az emberek lelkéből is kivette Istent."

Negyvenhét év telt el azóta. A Szalay házaspárt befogadta és el is fogadta az új haza. Már az első héten tapasztalták a helybéliek, az első amerikai kollégák baráti segítőkészségét. Szalay József elismert ember lett, mint az általa alapított cég és ruhaipari iskola vezetője, mint lelkes South Bend-i lokálpatrióta, mint befogadó hazájának felelős polgára, a katolikus egyház aktív tagja. Ezernél is több újságcikke jelent meg, s róla is írtak jó néhányszor. Két dolgozatát felolvasták a képviselőházban, ezekben az amerikai helyzet elemzése mellett a hazánkkal kapcsolatos kérdéseket, Trianon következményeit is szóba hozta. Rendszeresen tartott és tart, sokszor a feleségével együtt, előadásokat, elsősorban az ifjúság számára. Nemcsak a szocialista-kommunista világot leplezi le előttük, de tanúságot tesz hitről, Istenről, becsületről, igaz emberségről. Iskoláról iskolára, egyetemről egyetemre járja Amerikát, s elmondja, mi a kommunizmus, min ment keresztül Magyarország. Hogyan tették tönkre ezeréves kultúránkat negyvenöt év alatt. De szóvá teszi az Amerikában tapasztalható szomorú jelenségeket, a liberális felfogás terjedésének sajnálatos következményeit is.

A hetvenes évek elején kétszer találkozott Mindszenty József hercegprímással, később Lékai László és Paskai László bíborosokkal is, amikor Amerikában jártak. Amikor az idén nyáron itthon járt, Veszprémben felkereste Márfy Gyula érseket, s találkozott Erdő Péter prímással. Élettapasztalatát, Magyarországról, Amerikáról, hitről, egyházról szóló vallomását a közeljövőben először angolul, majd magyarul is megjelenő könyvben készül összegezni, Egy szívvel két hazáért címmel. Kínzóinak régen megbocsátott. A kommunizmus elméletét és gyakorlatát is gyűlöli, a kommunista embereket sajnálja. Krisztus Urunk értük is meghalt - mondja. Most, hetvenhét évesen, több infarktus után, súlyos betegséggel küzdve, tele van optimizmussal. Elfogadja az Úrtól, ami vár rá, de reméli, hogy hamarosan megjelenik a könyv, és Emma asszonnyal megérik az ötvenéves házassági évfordulójukat is. Rendíthetetlenül hisz szülőhazája, a magyarság felemelkedésében, bár nem érti, hogy negyvenöt év hazugságai után hogyan kerülhettek hatalomra ismét a szocialisták. Hogyan alakulhatnak át az emberek orra előtt a kommunisták kapitalistává? Állítja, hogy a szocializmus a hazugság, erkölcstelenség melegágya, de hiszi, hogy a magyarság nem marad meg ebben a posványban.

Magyarország reménye Krisztus követésében áll, meg fog szabadulni ellenségeitől, de ragaszkodnia kell a hithez, egyházhoz. A Szűzanyáé vagyunk, az ő oltalma nem múlik el rólunk - mondja. Ebben az oltalomban bízva búcsúzunk, remélve, hogy találkozunk még Szalay Józseffel Magyarországon.

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu