A HÉT SZENTJEI

Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító

Már most gondoljuk el, hogy a bensőnkben egy mesésen gazdag palota áll - aranyból és drágakövekből építve, szóval illő lakás az Úr számára. Azután fontoljátok meg, hogy ezen palota díszítése a ti dolgotok, aminthogy tényleg úgy is van. Mert nem képzelhető szebb épület a tiszta léleknél, mely tele van erényekkel, s minél nagyobbak az erényei, annál nagyobbak az épületnek a kövei. Végül pedig gondoljátok el, hogy ebben a palotában lakik a nagy Király, aki jónak látta vendégül jönni hozzátok, s hogy pazar pompájú trónuson ül; ez a trónus pedig a ti szívetek.

Milyen csodálatos dolog, hogy az, akinek nagysága ezernyi világot is betöltene, egy ilyen kicsi dologba zárkózzék be. Mint végtelen hatalmú Úr, meg tudja tenni, s mivel szeret bennünket, a mi mértékünkhöz alkalmazkodik. A lelki élet kezdetén, nehogy a lélek megijedjen saját kicsinységének láttára és arra a gondolatra, hogy a végtelent kell magába fogadnia: nem nyilvánítja ki magát neki, hanem előbb fokozatosan kitágítja, abban a mértékben, amint több és több ajándékot akar beléje helyezni. A fő dolog az, hogy elszánt akarattal teljesen odaadjuk neki lelkünket, s azt úgy üresítsük ki, hogy abba, mint saját lakásába, azt tehesse bele s belőle azt vehesse ki, ami neki tetszik. Ő nem kényszerítheti semmire az akaratunkat, s azért csakis ahhoz nyúl hozzá, amit önként adunk neki. Mindaddig azonban, amíg mi nem adjuk magunkat teljesen neki, ő sem adja magát egészen nekünk.

(Részlet Szent Teréz A tökéletesség útja című könyvéből)

Szent Hedvig szerzetesnő

Szüntelenül Isten felé törekedett

Istennek ez a szolgálója teljes odaadással vállalta a szenvedések áradatát, és minél tudatosabban törekedett teste állandó sanyargatására - ebben azonban mindig bölcsen meg tudta őrizni a helyes mérsékletet -, annál jobban előrehaladt a lelki életben és a kegyelmi gazdagodásban, annál jobban megerősödött az Isten iránti szeretetben és áhítatban, és egyre tökéletesebbé vált. Gyakran megtörtént vele, hogy lángoló, buzgó vágya elragadtatásában olyan közel vitte Istenhez, hogy szinte érzéketlenné vált az őt körülvevő dolgok iránt.

Ahogyan lelkének buzgósága szüntelenül Isten felé törekedett, jótevő szeretete úgy fordult állandóan embertársai felé: egyetlenegy segélykérő sem távozott tőle anélkül, hogy gondoskodott volna róla.

Mivel tehát Istennek ez a szolgálója sohasem mulasztott el semmi olyan jó cselekedetet, amelyet megtehetett, egészen különleges kegyelmet kapott Istentől. Hiszen amikor minden anyagi lehetősége hiányzott a jótékonykodásra, és saját testi ereje is fogytán volt, Krisztus szenvedéséből isteni erőt merítve szükséget szenvedő embertársai kérését akkor is mindig tudta teljesíteni. Így lett tehát képes Isten jósága folytán segítséget nyújtani mindazoknak, akik testi vagy lelki nyomorúságuk enyhítéséért hozzá fordultak.

(Részlet a szent egy korabeli szerzőtől származó életrajzából)

Alacoque Szent Margit Mária szűz

Meg kell ismernünk Krisztusnak minden ismeretet felülmúló szeretetét!

Úgy gondolom, hogy a mi Urunk azért kívánja olyan nagyon Szentséges Szívének különös tiszteletét, hogy ezáltal megújuljanak lelkünkben az ő megváltói ajándékai. Szent Szíve ugyanis kimeríthetetlen forrás, semmi mást nem kíván, csak azt, hogy elárassza az alázatosak szívét, és azok így szabadon és készségesen alakítsák életüket az ő tetszése szerint.

Ebből az isteni Szívből szünet nélkül három forrás tör elő. Az első a bűnösök számára van: ez az irgalmasság forrása, ebből árad a bűnösökbe a töredelem és a bánat lelkülete. A második a szeretet forrása: ez nyújt segítséget minden szükséget szenvedőnek és főként azoknak, akik a tökéletességre törekszenek, hogy erőt kapjanak a nehézségek leküzdésére. A harmadik forrásból pedig szeretet és fény árad Jézus tökéletes barátaira, akiket magához akar édesgetni, hogy részesedjenek az ő ismeretében és tanításában azért, hogy ők - ki-ki a maga módján - teljesen az ő dicsőségének szolgálatára szenteljék magukat.

Már rögtön megtérésetek elején eggyé kell tehát forrnotok a mi Urunk, Jézus Krisztus Szívével, hogy így biztonságosan gondoskodjatok magatokról, a végén pedig, hogy neki teljesen eleget tegyetek. Nem tudtok előrehaladni az imádkozásban? Akkor elég nektek, hogy felajánljátok Istennek mindazt a közbenjáró imádságot, amelyet Megváltónk végez értünk az oltáriszentségben, és hogy felajánljátok az ő lángoló buzgóságát a ti hanyagságotok engesztelésére.

Mindenekfölött pedig őrizzétek meg szívetek békéjét, amely minden kincsnél többet ér. Ennek a békének a megőrzésére semmi sem lesz hasznosabb, mint ha lemondunk saját akaratunkról, és helyébe az isteni Szív akaratát helyezzük, hogy ő tegye meg bennünk mindazt, ami az ő dicsőségét szolgálja, és örömmel vessük az ő akarata alá magunkat, és teljesen rá hagyatkozzunk.

(Részlet a szent levelezéséből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu