Szentírás-magyarázat

"Jöjj, és kövess"

(Évközi 28. vasárnap - Mk 10,17-30)

Márk 10. fejezetének, akárcsak egész evangéliumának központi gondolata a követés. Követés a házasságban (10,1-12), a gyermeki bizalomban (10,13-16) és végül a gazdagságról lemondó szabadságban (10,17-30). A mai vasárnap ez utóbbi szakaszt olvassuk a szentmisében.

Sietve, talán futva megy a gazdag ifjú Jézushoz, aztán térdre borul előtte, és az "örök élet" felé vezető útról kérdezi őt: "Jó Mester, mit tegyek...?" Szavaival Jézus Isten törvényére, Mózes második kőtáblájára irányítja figyelmét. Semmi sem utal arra, hogy ezt ne szánná teljesen világos és kimerítő feleletnek. Csak akkor adja a második tanácsot, amikor a gazdag nem hajlandó ennyivel megelégedni, hanem kijelenti, ő ezt mind megtartotta kora ifjúságától fogva. A válasz így szólítja meg: "Valami még hiányzik belőled: menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, azután jöjj, és kövess engem."

Jézus követésre hívó szavának egyetlen alapja a személyében már jelen lévő Isten országa, amely duzzad, mint a megkelesztett kenyér. Növekszik, mint a palánta, terebélyesedik, mint a fa. Mindent mozgásba lendít. Embereket indít cselekvésre. A tanítványokkal szemben különleges feladatot támaszt, és különleges sorsot szán nekik, de különleges ígéretek részeseivé is teszi őket. Döntő fordulat előtt áll a gazdag ember. A párbeszéd elején a tízparancsolatot hallotta, amely medrében tartja az életet: "ismered a parancsokat", a végén pedig a meghívás igéit, hogy a gazdagságról lemondva akadálytalanul személyes közösségben legyen az Úrral: "jöjj, és kövess engem." E felszólítás az emberi egzisztencia gyökereit érinti. A teljességgel kell szembesülni, amely kizökkent az eddig megszokott törvényteljesítő életvitelből.

Egyúttal az is világossá válik, hogy nem teljesítményről esik szó, hanem kegyelemről: "Az embereknek ez lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges." A gazdag ember elszomorodik Isten hirtelen felkínált ajándéka hallatán. Ez az a pont, amelyen hajótörést szenved. Beleütközik az örök élet hallatlan odakínálásába. Itt mond csődöt, és süllyed vissza földi javainak gyászos világába. Elmegy komoran, mint a borult ég, s ezzel kilép Jézus fényköréből. "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!" - néz utána Jézus. A tanítványok megdöbbennek és megrökönyödnek: "Hát akkor ki üdvözülhet?" Önmaga által senki sem. Mert a követés mindig a kegyelem csodája. Nem a parancsok teljesítéséből fakad, hanem a találkozásból. S ez a követés egyben lemondás és elvesztés.

Bátorságra van szükség, hogy elfogadjuk Isten ajándékát, és bátorság kell a teljesség vállalásához. De ha a gyermek és a szegény ajándékokat váró tenyerével borulunk Jézus elé, akkor "százannyit" kapunk már most és majd az eljövendő világban.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu