|
|
LITURGIA Liturgikus énekeink kérdése A liturgiatörténetnek volt egy periódusa, az egyház első századai, amelyeket a kreativitás századainak, a liturgikus szövegek kialakulása idejének nevezünk. Ez a kreativitás többször is megismétlődött a történelem során, míg egyszer elérkezett az az idő, amikor mindent pontosan szabályoztak. Már Szent Ágostonnak sem tetszett, hogy olyan szövegeket is felolvastak a liturgia során, amelyeket a püspök nem látott. Ebben a korban történt az is, hogy az eretnek tanítások a házaknál végzett liturgiák által terjedtek. Ezért is radikálisan a templomok lettek a liturgia végzésének helyei. Ez némileg megismétlődött a II. vatikáni zsinat után is. Nagyon sokan elkezdtek újítani - nemcsak nálunk, hanem szerte a világon - azzal a szándékkal, hogy így biztosan nem lesz unalmas az egyház liturgikus élete. Ahogy folyamatosan elkészültek a liturgikus könyvek, egyre inkább vége lett ezeknek a mondvacsinált okoskodásoknak. De az ember mindig találékony, és voltak, akik bizony újabb lehetőségeket találtak saját elképzeléseik megvalósítására. Több területet is lehetne érinteni, de most kizárólag az egyházzenéről, azon belül is különösen a liturgiában használt énekanyagról szólok. Ha a hazai állapotokat akarom jellemezni, azt kell mondanom: kaotikusak. Az úgynevezett gitáros énekektől kezdve a népének, a gregorián és a többszólamú ének egyaránt megtalálható, akár együtt alkalmazva egy-egy mise vagy más liturgikus cselekmény alkalmával. Természetes, hogy mindezek nem egyformán értékesek, és nem biztos, hogy a legértékesebbek örvendenek közkedveltségnek. Viszont az értékeléshez objektív mércéink vannak, amelyeket maga az egyház állapított meg, és ez a mérce a teljes zenei kompozícióra vonatkozik. Elgondolkodtató, hogy a templomainkban használt énekanyag legnagyobb részére nincs egyházi jóváhagyás. A fő szempont: mi ezt így érezzük, így igényeljük. Ez a szemlélet természetesen a minőségre is rossz hatással van. Ezen állapot ellen fel kell lépni - a tetszetős álérvekkel szemben is. A liturgia csak értékes, művészi és szent éneket érdemel és bír el. Verbényi István
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|