Uj Ember

2003.10.12
LIX. évf. 41. (2879.)

Megjelent
új kiadványunk
Teréz anyáról

Főoldal
Címlap
"Jó nekünk együtt"
Nagyszabású találkozó a Katolikus Oktatás Napján
"A szeretet az egyház DNS-e"
A Szentatya akaraterejéről
Októberben: dokumentum a püspökségről
Védjük meg őket!
Egyenlőtlen küzdelem
Lelkiség
"Jöjj, és kövess"
Szentírás-magyarázat
Izgult-e Jézus?
Homíliavázlat
Liturgikus énekeink kérdése
LITURGIA
A HÉT SZENTJEI
Avilai Szent Teréz szűz és egyháztanító
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Magyarok Nagyasszonya-érmet hordott
Kétszáz éve született a "Haza bölcse"
Nemzet és vallás
Konferencia az igazságosság és béke jegyében
A jobbik nehezebb
Egy jegyzetíró füzetéből
Katolikus akciózás
Ki lehet a következő pápa?
Élő egyház
Apácák a középkori Magyarországon
Tudományos konferencia a női szerzetesség kialakulásáról
A magyar kormány képviselője a Vatikánban tárgyalt
Élő egyház
Magyarok Fatimában
Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye zarándoklata a Rózsafüzér királynőjéhez
Fórum
Rovarirtásból élt a novícius
Szerzetesként egyedül, de nem közösség nélkül
Fórum
Nyolc évszázad magyar bíborosai és majdnem bíborosai
Fórum
A Grősz-per társvádlottai (1.)
Az egyházüldözés módszerei
Egy szívvel két hazáért
Találkozás Szalay József "magyar szabadságharcos"-sal
Ifjúság
Közép-európai imavirrasztás
Ki a művelt ember? (2.)
Fiatalokkal beszélgetve
Euro-próba V.
Országos középiskolai tanulmányi pályázat
Programajánló
Egyházzene-történeti sorozat a Mátyás-templomban
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
"Igen-nagy költő"
Weöres Sándorról
Keresztenymuveszet.hu
A Manréza pályázati felhívása
Az aradi Szabadság-szobor
Könyv a föltámadásra váró emlékműről
Kislányom
Anyanyelvem könyve
Fórum
A világosság titkai
Első titok:
Mozaik
"Az öregkor titkai"
Fotópályázat eredményhirdetése
Én ide hazajöttem
Októberig vígan élnek...

 

Homíliavázlat

Izgult-e Jézus?

Izgult-e Jézus, mielőtt csodáit tette? Gondolt-e arra, hogy esetleg "felsülhet" például a kánai mennyegzőn, mikor Mária sürgetésére meg kellett oldania a bor hiányának gondját? Könnyű rávágni a feleletet: - ugyan dehogy -, ha Krisztust úgy képzeljük el, mint aki csak látszatra élt emberként, valójában isteni természetét megtartva "játszotta végig" köztünk az életet. Ez azonban nem igaz. Ő nem azért jött, hogy egy kivételes "mutatvánnyal" kápráztasson el minket, hanem hogy őbenne lássuk: a mi emberi életünk élhető Istennel. (Kérdezzük meg magunktól: én hogyan tekintek Jézusra? Hiszem-e, hogy életem körülményei között Ő valóságosan követhető?)


Ha hozzánk hasonló, a Mennyei Atyával kapcsolatban álló, hívő embernek látjuk a közénk jött Isten Fiát (vö. Fil 2, 5-11), akkor viszont elképzelhető, hogy igennel válaszolnánk a fenti kérdésre. A mi viszonyunk Istennel ugyanis gyakran inkább hasonlít a főnökünkkel vagy egy szigorú tanárunkkal, mint a kedvesünkkel, házastársunkkal vagy szüleinkkel megélt kapcsolathoz, s így, ha valami nagy horderejű dolgot kérünk, nem egyedül a feltétlen bizalom határozza meg magatartásunkat. (Kérdés: vajon az én Isten-kapcsolatomat mi jellemzi leginkább?)

Jézus Isten-volta pedig igazán csak azáltal lehet életünket formáló erővé, ha az ő bizalomteli egységét az Atyával megtanuljuk, magunkévá tesszük. A mai olvasmányok is ebből az alapállásból érthetők igazán. A gazdag ifjú viszonya Istenhez a kortársak szemével kifogástalannak, sőt átlagon felülinek tűnik, ha a törvények megtartását, saját "teljesítményét" nézzük. Sőt, még Jézusnak is megadja a kitüntető tiszteletet, a keresztény magatartásra alkalmazva a példát: "megvallja istenségét". A Mester azonban nem ezt kérné tőle, hanem azt, hogy úgy hagyatkozzon a mennyei Atyára, ahogyan tőle látja. És alkalmasnak is tartja őt erre -, ezért nem kínál fel neki könnyített megoldást, mikor az "leverten távozik"! Láthatóan a tanítványokat is elgondolkodtatja az eset, s ők, akik a Jézussal való mindennapi együttélésben már észrevétlenül elkezdték átvenni az ő lelkületét, Péter szavaival: "mindent elhagytak" Istenért, most megkérdezik Jézustól: hová vezet mindez?

Jó lenne, ha a Szentírás szavai behatolnának a lélek és a szellem gyökeréig, s mi is elgondolkodnánk és megkérdeznénk: Hová vezetne, Uram, ha Veled együtt a jelenleginél sokkal jobban ráhagyatkoznék az Atya felém irányuló határtalan szeretetére? Akkor ráébredhetünk: nemhogy nekünk kellene törnünk magunkat és izgulnunk, hogy Isten csodát tegyen az életünkben, hanem maga az Úr várja türelmetlen türelemmel, hogy mikor vesszük észre: szeretné bennünk kinyilatkoztatni magát, nekünk ajándékozni Lelkét, a bölcsességet és vele együtt mindent.

Nobilis Márió

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu