Katolikus akciózás

A katolikus egyház "akciózik", méghozzá "jó erkölcsbe ütköző módon" - legalábbis ezt állítja a Magyar Hírlap ("Isten pénze", 2003. szeptember 26.). A szerkesztőségi álláspont szerint az adófelajánlások népszámlálási adatok alapján való felosztása azért ütközik a jó erkölcsbe, mert "a legbuzgóbb hívek kivételével sérti a társadalom igazságérzetét". A korábbi tárgyalások alapján megkötött vatikáni szerződést, illetve a Magyar Katolikus Egyház vezetésének azon "erőlködését", "hogy az egyház és állam, ha már nem is alkothat egységfrontot, legalább erősen támogassa egymás tekintélyét", "akciózásnak" nevezi. Íme, az egyházunkat érő újabb "jóindulatú" minősítés: a "népbutítás", "a reakcióval való együttműködés", s hasonlók után most itt a liberálisok vádja, az "akciózás".

Ráadásul a cikkben hivatkozott jogszabályrészre - "A népszámlálás során gyűjtött adatok kizárólag statisztikai célra használhatók" - pontatlanul utalnak, hiszen a jogszabály "statisztikai cél" kifejezése helyett a cikkben "statisztikai összegzés" szerepel, pedig köztük lényeges a különbség. A statisztikáról szóló törvény értelmében ugyanis a népszámlálást is szervező Központi Statisztikai Hivatal (KSH) "feladata és célja, hogy valósághű, tárgyilagos képet adjon a társadalom, a gazdaság, a tulajdonviszonyok, a környezet állapotáról és változásairól az államhatalmi és a közigazgatási szervek, valamint a társadalom szervezetei és tagjai számára". Pártállástól és hitbeli meggyőződéstől függetlenül minden józan magyar állampolgár joggal feltételezi tehát, hogy a statisztikai - köztük a népszámlálási - adatok nem azért születnek, hogy azok szépen bekötve a levéltárak polcain porosodjanak, vagy a számítógép merev lemezén "előhívatlanul" rögzüljenek, hanem hogy azokat felelősök az országépítési feladatok végrehajtásához hasznosítsák. A Magyar Hírlap fenti logikája szerint törvényt sértene - mondjuk - a lakásgazdálkodási kormánybiztos, ha jogszabály-előkészítő munkája során felhasználná a népszámlálás során a lakások komfortfokozatára kapott adatokat. Mondani is fölösleges, épp az ellenkezője a gyakorlat. Csak egy példa: az Országos Fogyatékosügyi Programról szóló országgyűlési határozat több helyen is népszámlálási adatokat idéz, minek értelmében például "a fogyatékos személyek közül a legnagyobb arányt a testi fogyatékosok és a mozgássérültek képviselik (40 százalék), míg az értelmi fogyatékosok aránya megközelítőleg 19 százalék, a vakok és gyengénlátók aránya körülbelül 18 százalék, egyéb fogyatékosságban (hallás-, beszédzavar) közel 20 százalékuk szenved." Ezek után tényleg nem értjük, hogy miért kifogásolható a vallási hovatartozásra vonatkozó adatok felhasználása egy nemzetközi (ráadásul a Vatikánnal kötött) szerződéshez.

A cikk megfogalmazója egyébként önellentmondásba keveredik, mikor indulat szülte elvakultságában meggondolatlanul úgy fogalmaz, hogy az egyre nagyobb számú hívőt felmutató kis vallási közösségeket a jogszabály "elhessegeti a kasszától", hiszen pont a fordítottja igaz: ha tagszámuk nő, és a közösségükhöz való tartozást annak idején meg is vallották, a juttatás is nagyobb lesz.

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu