Egyenlőtlen küzdelem

"A karate kiütötte a hittant" - panaszolta a minap egy hitoktatónő. Történt ugyanis, hogy a hittan idejére a tornatanár karateoktatást szervezett, és a szülők a gyermekek kérésére pánikszerűen átíratták őket a hittanról a sportra.

Sokféle benyomás éri korunk emberét. Vajon tudunk-e, és ha igen, akkor mi alapján, kiegyensúlyozott döntéseket hozni? Bizonyára szerencsésebb lett volna, ha a szülők mérlegelik a gyermek fejlődésének szellemi, testi, lelki vonatkozásait, netán egyeztetnek az iskola vezetésével, mielőtt kiszolgálták volna kedvenceik kérését. Hiszen fontos a test és az egészség, de a karate kétségtelenül nem arra szolgál, hogy az ember lelkiismeretét az élet felelős döntései előtt megalapozza.

Persze a társadalmi-politikai élet szintjén is előfordul hasonló küzdelem, amikor egy döntés jogilag kifogástalan, de erkölcsileg érdemtelen. Előfordul, hogy a társadalom által delegált politikusok olyan törvényeket gyártanak, amelyek szemben állnak a hívő emberek által felismert igazsággal. Az élet megismételhetetlen értékének leértékelése, mint az abortusz és az eutanázia engedélyezése, a kábítószerek legalizálásának kérdése, vagy akár a szülők és a gyermekek jogainak egymással szembeállítása mind olyan területek, ahol sokaknak szintén úgy tűnhet, hogy a karate kiütötte a hittant. Tapasztaljuk, hogy a többségi választás elvén működő demokráciák nem mindenhol elég erősek ahhoz, hogy önkorlátozó magatartással félretegyék a pillanatnyi anyagi és pártérdekeket, és további értékekre is készek legyenek odafigyelni, melyeket nem a tőzsdén, hanem a későbbi korok történelmének lapjain vagy az egyének lelkiismeretében jegyeznek.

"Ha nincs végső igazság, mely irányítja és vezérli a politikai cselekvést, nagyon könnyű hatalmi célok eszközévé tenni az eszméket és a meggyőződéseket" - írja II. János Pál pápa a Veritatis splendor (Az Igazság ragyogása) kezdetű enciklikában, melynek tíz évvel ezelőtti közzétételét a napokban ünnepeltük. A dokumentum az egyéni ember és a társadalom életében örök aktualitással bír. Hálásak lehetünk azért, hogy egyházunk ilyen következetes határozottsággal megfogalmazta: Abban a világban, ahol úgy tűnik, egyre inkább háttérbe szorul az egyén, van súlya a döntéseinknek. Élet és halál, üdvösség és kárhozat függ tőle. Jó tudnunk, hogy az ember élete nem merül ki a tudományokban és a testképzésben, de alapvető vonása az erkölcsi jó keresése. Létezik az Istentől akart objektív erkölcsi rend, mely alapján pártoktól, koroktól, ideológiáktól függetlenül minden ember hivatása annak a felragyogó igazságnak a keresése, mely a Teremtő műveiben tükröződik. Ez "képes megvilágosítani az ember értelmét, és formálja szabadságát" - ahogyan az enciklika szövegében olvassuk. A karate és a hittan küzdelme lehet, hogy sokszor valóban egyenlőtlennek tűnik, de az igazságot nem lehet földre teríteni.

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu