Rosdy Pál

Magyarok
Nagyasszonya-érmet
hordott

Kétszáz éve született a "Haza bölcse"

A második centenárium közeledtével (1803. október 17-én született) jutott el hozzám Deák Ferenc egyéniségének különleges jellemrajza, melyhez hasonlót nem találni a történeti irodalomban (Kairosz Kiadó). Szerzője, id. Horánszky Nándor (1899-1976) ideg- és elmeorvos 1949-50-ben írta, a megjelenés minden reménye nélkül. A szerző hivatásából következik a kötet sajátossága, Deák Ferenc lélektani elemzése, mégpedig Ernst Kretschmer német pszichiáter (1888-1964) irányelvei szerint. (Deák eszerint inkább ciklotim.)

A jeles évfordulón keresve sem találhatnánk jobb forrást ahhoz, hogy történelmünk e kimagasló egyéniségének képét színesebbé tegyük emlékezetünkben. Emberszerető, társaságkedvelő volt. Azt írták róla, hogy "nemcsak érintkezni kívánt az emberekkel, hanem szerette is őket". Nagy emberismerő volt, de megbélyegző véleményt "ritkán mondott valakiről". Szigorú elve volt, hogy méltányosság nélkül embert helyesen megítélni nem lehet. Vidéki tartózkodásai alkalmával, de a Városligetben is, "egész nevető gyermekraj vette körül, ő maga meg tréfált, enyelgett, játszott velük".

Az élet körülményeit helyesen tudta értékelni és azokhoz kellőképp alkalmazkodott, mert nyitott szemmel járt a világban. Jó helyzetfelismerő képessége a helyes gyakorlati következtetések levonásának adottságával párosult. Azért lehetett a kiegyezés létrehozója, mert "midőn politikai eszményekért lelkesült, erős lábbal szeretett állni a földön."

Vádolták túlzott engedékenységgel, a nemzet jogainak feladásával, pedig jobb meggyőződése ellenére álláspontját soha fel nem adta. Mély etikai alapon politizált, lelkiismerete szavára hallgatott. Az ő politikusi jellemétől nemcsak a hazugság állt távol, de nem is titkolta céljait, szándékait. Politikájának bizonytalan részleteiről ugyan nem beszélt, ábrándokba nem ringatta a közvéleményt, de ha kérdezték, ilyenkor is őszinte volt.

A XIX. század "nemzeti liberalizmusának" nagy alakjai, így Deák is egész életében hívő katolikus volt. Ferenczi Zoltán egyenesen "szigorúan katolikusnak" nevezte. És idézte tőle: "Ha a mennyországba jutna és ott azt mondanák neki, hogy ő nem magyar és nem katolikus, onnan is kijönne." Amikor egy társaságban Renan akkoriban megjelent könyvéről került szó, Deák hosszabb hallgatás után kitört: "Semmit sem tart az olyan ember munkájáról, aki a legnagyobb ideált akarja megdönteni, de azt pótolni semmivel nem tudja. Az ilyen munka csak romboló, káros lehet."

Korának vezéreszméjét, a liberalizmust nála keresztény etika és krisztusi emberszeretet hatotta át. A nemzet történetének válságos fordulójában, a kiegyezés reálpolitikai alkotásának legfőbb mestere, a Haza bölcse, a keresztény hit meggyőződésével és emberszeretetével megáldott államférfi volt. A kiegyezés továbbfejlesztése sajnos elmaradt, de erről már nem tehetett. 1876. január 27-én megtért teremtő és megváltó Istenéhez. Azt a Magyarok Nagyasszonya-érmet, melyet nyakában hordott, vele temették...

(A szerző levéltáros, teológus, az Új Ember munkatársa.)

Az állam és egyház viszonyáról

(Részlet Deák Ferenc 1873. június 28-án elmondott utolsó képviselőházi beszédéből)

"Európában a civilizációt a kereszténység terjesztette. A mely népek a kereszténységhez nem csatlakoztak, vagy elenyésztek, vagy ha fönnmaradtak, a kultúrában igen hátramaradtak. A keresztény vallás lévén a civilizáció megalapítója, ennek vezetői voltak az egyházi férfiak, kik akkor túlnyomólag, hogy ne mondjam kizárólag bírtak tudománnyal, és műveltséggel. (...) Ennél fogva a kereszténységnek vagy a vallásnak érdekeit összeszőtték a státus (állam) minden intézményével, és annak gyökerei minden intézménnyel összenőttek. (...) A dogmákat minden vallás maga szabja meg a maga híveinek, a hívek higgyék meggyőződésük szerint, az államnak csak a politikai résszel lehet dolga."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu