Rovarirtásból élt a novícius

Szerzetesként egyedül, de nem közösség nélkül

Az előjelek aggasztják az embereket, az e világ hatalmasai több alkalommal konferenciára gyűlnek össze, tanácskoznak, anélkül, hogy dűlőre jutnának abban a kérdésben, hogyan akadályozhatnák meg a Föld légkörének gyorsuló romlását. Az emberi történelemben először merünk szembenézni a végső pusztulás lehetőségével, és tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk megakadályozni. Az emberiség képtelen hatékonyan föllépni a háborúval, a terrorizmussal szemben, elhárítani a népeket és nemzeteket sújtó fizikai és erkölcsi nyomort. Ilyen körülmények között érthető, hogy az emberek - különösen a fiatalok - hiába keresik életük értelmét.

Közösségben az idősek otthonában. Hagyó József atyát mindig megtalálják

René Voillaume írta e sorokat testvéreihez. A Foucauld atya kistestvérei szerzetesközösség - hivatalosan Jézus Kistestvérei - alapítója 1905 júliusában született, s tizenegy esztendős volt, amikor Charles de Foucauld atya az algériai Tamanrassetben meghalt a tuaregek között. A gyermek Voillaume ekkor még nem gondolhatta, hogy tizenöt esztendővel később, 1933. szeptember 8-án Párizsban öt fiatal ölti magára Jézus Kistestvéreinek habitusát, hogy Algériába menjenek, s ott kontemplatív életet éljenek az emberek között, a tömeg szívében, mint René Voillaume összegyűjtött írásainak címe fogalmazza.

Farsangi ünnepség a kerámiaműhelyben

Biatorbágyon egy kicsiny szobában ülünk, a nyitott teraszajtón keresztül velünk a kint fényes színekkel készülődő ősz. Hagyó József atyát (Magyarországon a testvér kifejezésnek rossz történelmi felhangja van) régóta ismerem. Személyesen első alkalommal találkozunk, de mások elmondásából évek óta él bennem a kép róla. Túl a hetvenen közvetlen, természetes mosoly, vonásai, egy-egy gesztusa a néhány éve elhunyt pap tábornok (vagy tábornok pap), Tabódy István alakját idézi elém.

A rend egymást követő elöljárói. Balról a második René Voillaume, rendalapító. A felvétel 1990-ben készült

Talán a börtönjárt emberek nyugalma sugárzik József atyából is? Vagy eleve szüksége volt erre a személyiségre, hogy el- és kibírja a megpróbáltatás évtizedeit, amelyekről mindenféle hősködés nélkül, sem a megbántottak, sem a túlzottan lelkesedők hangján beszél - ha kérdem, mert egyébként más mondandója van a világról.

"Olyan tevékenységet végezzenek, amely szép"

Keze ügyében megpillantom a mélybordó ötkötetes könyvsorozatot: az idén elhunyt Lénárd Ödön atya verseinek gyűjteményét. Gondolhatnám, a leghosszabb időt börtönben töltött Lénárd atya, a tizenhét rabesztendejével "második helyezett" Tabódy István emlék-környezetében kész a - talán andalító - legenda. József atya látja, hogy kézbe veszem a verseskönyveket. Szerzetesi életem Dönci bácsival a fogház cipészműhelyében indult - mondja József atya, jóízűen elmosolyodik, az emlékezni tudók bölcsességével. Mielőtt folytatná, a jelenről beszélünk.

Magyarországon Ön az egyetlen, aki Foucauld atya kistestvéreihez tartozik. Egyszemélyes szerzetesrend... - s arra gondolok, az igazság hirdetése nem a sokaságot kívánja, sokkal fontosabb a hitelesség.

- Amikor 1989 táján Biatorbágyra költöztem - emlékezik József atya -, fölkerestem Takács Nándor püspököt, jelentkeztem nála. Annak ellenére, hogy karmelita szerzetes, a beszélgetés során megjegyezte: nem szereti egyházmegyéjében a csellengő papokat. Ekkor néztem utána, egyházjogi szempontból milyen is a helyzetem. A szerzetesközösség olasz-horvát régiójához tartozom, s mivel a legközelebbi fraternitás - testvéri közösség - Zágrábban található, velük vagyok a legszorosabb kapcsolatban.

Múltra érzékeny természetemmel azt ajánlom József atyának, gondolatban forduljunk vissza az időben: 1968 májusát írják...

- Akkor kerültem ki a börtönből. Gimnazista korom óta szinte belenőttem a Regnum marianum közösség életébe, s szentelésemkor, 1955-ben, természetes volt, hogy a regnumi atyákhoz tartozom. Egy-két falusi kápláni hely után Esztergomba kerültem, hittant oktattam, majd az 1961-es nagy letartóztatási hullám során - a Regnum-per keretében - előbb szabadlábon hagytak, de az 1962-es augusztusi tárgyalás végén László Gáborral együtt elítéltek, s börtönbe kerültünk. 1963 márciusában amnesztiával én is szabadultam, de 1964-ben, az újabb regnumi per során ismét bekerültem.

A börtönévek alatt alakult át József atya hivatása - vallja -, s éppen Lénárd Ödön atya hatására.

- Amikor közeledett 1968-ban a szabadulásom ideje, Dönci bácsi pedig még 1977-ig benn maradt, arról beszélgettünk, van neki odakint egy közössége, s milyen jó lenne, ha "rájuk néznék".

A mai kismarosi ciszterci női közösség akkor - magyarázza József atya - a kistestvérek felé orientálódott, kissé magukra hagyatva, mert az alapító nővér, Tímár Ágnes ugyancsak börtönben volt.

Megtaláltam az utat a külföldi, elsősorban francia kistestvérekhez, akik ettől kezdve rendszeresen fölkerestek, mivel én nem utazhattam külföldre. 1970-71-ben már világossá vált a testvérekkel, hogy ez az én utam.

Közben szabadult Tímár Ágnes, s a női közösség egy része kistestvér lett, a többiek a ciszterci lelkiség irányában indultak el. A női kistestvérek közössége ma is él Budapesten.

- A kistestvérek két - női és férfi - kongregációt alkotnak, mindenki önállóan végzi a dolgát, de az illegalitás idején jó volt, hogy egy pap élt a környezetükben.

Hagyó József szabadulása után hivatalosan esztergomi egyházmegyés pap. Schwarz-Eggenhoffer Artur, apostoli adminisztrátor irányítja az egyházmegyét. Mindszenty József ekkor még mindig az amerikai követségen kényszerű, önként vállalt fogságában élt. A börtönből jött papnak jelentkeznie kell a főpásztornál.

- Érdekes volt az egyházmegye reagálása. Közölték velünk, szabadult papokkal, hogy nem kaphatunk lelkipásztori beosztást - nyilván állami nyomásra -, mire közöltük, nem is kérünk, ha nem térhet vissza mindenki egyházi szolgálatba.

József atya ettől kezdve Budapesten, albérletben élt, s különféle helyeken vállalt munkát: a Csarnok- és Piacvállalatnál, hűtőházban, a két letartóztatás között szerette volna elsajátítani az autószerelő mesterséget, ám a második letartóztatása véget vetett a "karrierjének".

Második szabadulása után rovar- és rágcsálóirtásból élt, miközben egy olasz atya irányításával elvégezte a noviciátust. Később hegesztő-, fertőtlenítő- és fűtőtanfolyamot végzett. A sokatjárt ember tudásával mondja: hajdanán nehéz szakma volt a fűtői, de a gázkazánok bevezetésével már csak gombokat és karokat kellett kezelni.

1970-ben tette le első fogadalmát, majd többszöri megújítás után 1980-ban lett a szerzetesközösség örökfogadalmas tagja.

- A prior Bécsből küldött egy testvért, akinek kezébe letettem az örökfogadalmat. Rómában a szerzetesi kongregációnak pedig az volt az óhaja, hogy ezt a tényt közöljem a püspökömmel.

József atya nem tudta, Lékai László bíboros vajon hogyan reagál arra, ha bejelenti, hogy Magyarországon ismeretlen szerzetesrend tagja.

- Rédey Jóska bácsit, Lékai László egykori káplánját - akkor sárisápi plébánost - kértem meg: mesélje el történetemet a bíborosnak, de a nevem és a közösség említése nélkül. Lékai prímás végül azt mondta: na jó, menjen a dolog.

Mi a kistestvérek hivatása? Franciaországban 1947-ben alakultak az első úgynevezett munkás-fraternitások: teljes munkaidőben dolgoznak, egyszerű lakásban élnek a néhány testvérből álló közösségek. Megtaláljuk őket az iparban, a földművelésben, de vannak tengerészek, betegápolók, útépítők.

A konzervatív hírben álló Ottaviani bíboros ekkoriban úgy nyilatkozott, hogy rokonszenves a kistestvérek kezdeményezése, mert nem arról van szó, hogy a papok kilépnek a lelkipásztori szolgálatból, elmennek dolgozni és Franciaországban szinte divatszámba menően munkáspapok lesznek, hanem létezik egy közösség, amely olyanokat igyekszik megszólítani, akik messze vannak az egyháztól.

- Ma is a fizikai munkásság körében tevékenykednek a kistestvérek, s olyan társadalmi rétegeket igyekeznek elérni, amelyek igen távol élnek az egyháztól?

- Ez utóbbi megállapítás érvényes napjainkra. A munkásprobléma, mint társadalmi kérdés, jelentős átalakuláson ment keresztül néhány évtized alatt. Ma Németországban szakmunkásnak lenni: tekintély, biztos egzisztencia. A hangsúly inkább a szegényekkel, a társadalom peremére került emberekkel való törődés. Ahol azonban változatlanul probléma a munkásság helyzete - Dél-Amerika, Afrika és Ázsia nem egy helyén -, ott a közelükben maradunk.

- Milyen módon tudják elérni az egyháztól távol lévőket? Ez az egész egyház problémája, hiszen sok esetben a közel-távollévőket sem tudja megszólítani.

- A távollévők két csoportja: akik már eltávolodtak az egyháztól, vagy a még messze lévők. Általános megoldás nem hiszem, hogy létezne. Saját tapasztalatomról tudok beszámolni. Pilisvörösvárott, egy volt bányatelepen, egyszerű lakótelepen éltem, amikor meglátogatott az elöljáróm, s azt mondta: mindent rendben találok, de a szegényekkel való kapcsolatodat nem látom...

József atyában ez fölébresztette a keresést: az emberek mely csoportjához szól a küldetése? Így talált rá az értelmi fogyatékosok világára.

- Egyszer csak ott voltam köztük.

S amikor Biatorbágyra költözött, másokkal együtt egy szövetkezet keretében kerámiaműhelyt hoztak létre számukra: olyan tevékenységet végezzenek, amely szép. Délelőttönként az atya ma is ott dolgozik. Már nem irányít, hanem olyan munkamegoldásokat keres, amelyeket a fiatalok minél jobban képesek elsajátítani.

Majd hazatér az idősek otthonába, amelynek lakója. Rendszeresen misézik a házi kápolnában, "de a lakótársak lelki kérdésekkel mindig megtalálnak". Az otthont egy Ausztriában dolgozó orvos házaspár, Dr. Radnai János és felesége alapította.

- Ez az élet sem idegen a kistestvérek lelkiségétől. Arra gondoltam, hogy életem ezen szakaszát - hetvenegy esztendős vagyok - az idősek között kellene leélnem. Nem szervezetileg kapcsolódni hozzájuk, hanem velük élni. A házban katolikus és protestáns, hívő és nem hívő egyaránt él. Ezért az a kérdés, hová helyezem a hangsúlyt a velük való kapcsolatban.

A szerzetesi élet közösséget feltételez. Hagyó József azonban ma is egyedüli kistestvér az országban.

- Évek, évtizedek alatt sokan megfordultak nálam. A mai fiataloknak maga a szerzetesség is idegen, s nálunk külön sajátosság, hogy nem tudom megmondani senkinek három mondat után, mivel foglalkozunk. Az pedig kevés a legtöbb fiatalnak, hogy élünk az emberek között, magunkévá teszszük a gondjaikat, s imádkozunk.

József atyához egy idős német testvér a következő intelemmel fordult: ha nincs is körötte szerzetesi közösség, de valamilyen közösség legyen.

- Ezért minél pontosabban igyekszem meghatározni: ki az én népem, kihez tartozom? A fogyatékosok, az otthon, s nem szakadtam el a Regnum közösségétől sem, eljárok a község énekkarába, imacsoportot vezetek.

S tizenhárom éve szerzetestársaival is rendszeresebbé vált a kapcsolata. Napjai a kápolnában szentmisével kezdődnek, amelyhez zsolozsma és elmélkedés kapcsolódik, majd elindul a műhelybe.

- Van egy sarkom, ahol mindenkinek keresztül kell haladnia...

A délután központi része az adoráció. Az atya ma is rendszeresen eljár Máriaremetére, ahol fiatalokkal, családokkal találkozik. Havonta egy napot pedig remeteségben tölt. Az éves lelkigyakorlatok mellett a kistestvérek tíz-tizenkét évenként - Foucauld atya nyomán - úgynevezett sivatagi évre vonulnak el.

Az íróasztalon francia nyelvű könyv. A közösségben szokás, hogy havonta egyszer valaki levelet ír a többi testvérnek. Most jelent meg ezekből egy gyűjtemény. József atya ennek fordításához fogott.

Az idén májusban kilencvennyolc éves korában elhunyt Voillaume atya 2000-ben írott levele akad kezembe. Mintha csak József atya arcára írott szavak lennének: Nem túl sok dolog tudja már megzavarni várakozásunkat, hogy Istennel találkozzunk. Életkorunk szabaddá tesz bennünket, hogy élesebben lássuk az igazi értékek távlatait, és mindannak viszonylagos voltát, ami mulandó.

Elmer István

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu