Egy jegyzetíró füzetéből

A jobbik nehezebb

Tanév-programnak is nevezem Lukács evangéliumának rövid, de súlyos "epizódját", Mária és Márta történetét. Ismételten elolvasom: a mondatok mögötti üzenet mindig meglepő. Olvashat az ember filozófusokat, írókat, belehallgathat a zeneirodalom nagyjaiba, Jézus szavait képtelenség felülmúlni. Valóban nála találkozik - egyetlen ponton mélység és magasság, ehhez képest minden a felszín játékváltozata. Az emberé.

Miért kényszerít az említett részlet újabb elmélkedésre? A kor miatt, amelyben élünk. Őszülő fejjel sem lehet okos valaki, de kell alázatosnak, vagyis teljes szívvel-lélekkel elfogadónak lennie, különben képtelenség keresztény pedagógiai szolgálatról beszélni.

Hogy ki a keresztény szellemű tanító, tanár a legkülönfélébb iskolai fokozatokban? Aki Lukács sorait megpróbálja gyakorlattá valósítani: "Márta, Márta sok mindenre gondod van és sok minden nyugtalanít, de egyre van szükség..." Itt megállok: mire van szükség? Arra a jobbik részre, melyre Krisztus, a legfőbb pedagógus figyelmeztet: az ő élettávlatos nevelő-dimenziójára, amely túl van a "sok minden gondon", ha valóban hivatásról beszélünk. Márpedig miről szólhatunk, ha keresztény oktatásról-nevelésről elmélkedünk? Hát igen. Ez a nehezebb a többi ilyen-olyan próbálkozásnál, amely legtöbbször egzisztenciális, ám megelégedhet-e a Krisztusnak elkötelezett oktató a csupán létfenntartó ígérettel? (Ígérni lehet, ami legtöbbször a politika dolga, amolyan ópium.)

Ha valaki önmagának megfogalmazza: ki a keresztény pedagógus, el nem kerülheti Mária és Márta evangéliumi történetét. Márta módján süröghet, s tán nem érdemtelenül, mégis a több a másiké, aki először meghallgatja a nehezebb út üzenetét, aztán cselekszik. Korunk nem szeret gondolkodni, cselekedni - pedig egyéni érdeke szerint akar. Persze, hogy sok a meghívott, de kik a választottak? Túl vagyunk az időintervallumon, hogy letűnt "értékek" nyomán döntsünk! A türelem (patientia) szép erény, azonban visszaélni ezzel sem lehet! Ha valaki vállalkozik, hogy keresztény oktatási intézmény tagja legyen, tudomásul kell vennie az ezzel járó értékrendet anélkül, hogy a kellő megbecsülésről lemondana.

"Hogy az ateista nevelésnek nincs ťértelme, semmi tartalmaŤ? Mind ťértelmétŤ, mind ťtartalmátŤ bőségesen bizonyítja az ateista nevelés hazai iskolánkbeli története 1950-1990 között" - írja a keresztény tudós: Mészáros István 1996-ban. Változott azóta a helyzet? Erről beszámolhat számos igazi keresztény pedagógus, aki eleget kesereg például a környezete miatt.

Európa karakter iskolákat követel, a bibliai történetből először az átgondolást, meghallgatást. A megjátszott alkalmazkodás a mások hajója, evezzenek tehát más vizekre, de a nemzet régen kiküzdött örökségének kikötőjét ne háborgassák, ahol vannak, akik tudják, mennyit ér a nevelés, a nemzetben gondolkodás az iskolákban.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu