Juhászka

A kiskunsági nagy legelőt átszelő csatorna mentén sárga billegető pár etette fiókáit. A fűcsomó alá rejtett, szőrrel és apró pihetollakkal gondosan kibélelt fészekben öt, már tokosodó fióka szorongott. Ha valamelyik öreg madár eleséggel a csőrében megérkezett és a közeli ökörfarkkóróról a fészekhez szállt, mind az öten egyszerre kezdtek tátogni, és az éppen soron lévő mohón, néha szinte fuldokolva nyelte a torkába gyömöszölt pókokat és rovarokat. Utána némi nehézség árán megfordult, ellenkező pólusát nyújtotta a várakozó öreg madár felé, az pedig, amikor megjelent a finom hártyába burkolt ürülékcsomó, ügyesen a csőrébe kapta és elrepült vele. Talán tíz méter után pottyantotta el, ott már nem válhatott a fészek árulójává.

Néztem őket egy darabig. A két madár, a messziről sárgálló hím és a fakóbb színű tojó egy negyven méter sugarú körben vadászott. Sűrűn fordultak, és amikor fogtak valamit, először mindig arra a bizonyos ökörfarkkóróra szálltak a zsákmánnyal. Ott hintáztak egy kicsit, majd óvatosan körülpillantottak, és csak utána szálltak a fészekhez. Délután újra arrafelé kanyarodtam, és már messziről láttam, hogy a billegetők bajban vannak. A szürke marhagulya legelészve éppen feléjük közeledett. A két madár abbahagyta az etetést, és izgatottan repkedtek a fészek körül. Hol az ökörfarkkóróra szálltak, hol egy jókora kígyósziszre, és aggodalmas pillantásokat vetettek a lassan közeledő csorda felé. A sárga billegetők egyébként a legelő állatok, a birkák és tehenek hűséges kísérői, a tavaszi és őszi vonulás idején akár több tucat sárga mellényes, fürge mozgású madár kapkodja a rovarokat néha közvetlenül a velük mit sem törődő állatok lábai előtt. Többször láttam azt is, amikor tehenek vagy birkák hátára szállva vitették magukat egy darabon. Erre a kapcsolatra utal a madár német neve: Schafstelze is, amit talán a kedves juhászka szóval lehetne magyarra átültetni. A fiókákkal persze más a helyzet. Ők a fészekhez vannak kötve, és ha egy tehén vagy a kormos bika véletlenül rájuk lép, a szülőknek már nincs kit etetniük. A kiskunsági párnak ezúttal szerencséje volt, a gulya csak méterekkel ugyan, de a fészek mellett haladt el. Ezt látva nyomban megnyugodott a két öreg madár. Még azt sem várták meg, hogy az utolsó tehén is odébb sétáljon, máris etetni kezdtek.

A sárga billegető párok évente többnyire csak egyszer költenek, és körülbelül három héten át a legelő jószág a tojásokban, illetve a fiókákban akaratlanul ugyan, de kárt tehet. Talán éppen ezt megelőzendő, a fiatalok hihetetlenül gyorsan fejlődnek. A tizenkét nap után kikelő fiókák egykettőre kitollasodnak, és újabb tizenkét nap elteltével már el is hagyják a fészket. Ekkor a fűben szaladva már ki tudnak térni a legelő állatok elől, néhány nap múlva pedig már repülni is tudnak. Ettől kezdve egészen őszi elvonulásukig a nyáj vagy a gulya körül láthatók. Félelem nélkül szaladgálnak a hozzájuk képest hatalmas állatok lábai előtt, és fürgén kapkodják öszsze a lépések nyomán mozduló, felugró rovarokat.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu