Kevesen, szegényen - de szabadon

Pillanatképek Csehország katolikus egyházáról

Melyik "adás" az erősebb? - Templom és telefontorony

Jókora modern - 1930 körül épült - templom egy park közepén, Prága Vinohrady negyedében. Széles tornyán hatalmas, üveg számlapú óra: jelzi a múló időt, és fényforrásként is szolgál. Sokatmondó szimbólum: ahonnét az idő, a földi élet kimért lehetősége, onnét a megvilágosodás. Hogy hányan gondolnak erre a májusi délutánon a parkban sétálgatók-ücsörgők közül, nem tudom. Mindenesetre alig tizen jönnek be - amikor megnyílnak a nagy bronzkapuk - a májusi litániára. "Ez itt Európa legkevésbé vallásos társadalma" - magyarázta előző nap régi kollégám, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója. Más beszélgetőpartnereim is megerősítették ezt a vélekedést: "A cseh társadalom túlnyomó része valami türelmes közönnyel tekint a vallásra és a vallásos emberekre. A csehek inkább egymásra, mint fölfelé néznek... Jól akarják érezni magukat ebben a rövid életben: nézzen be egy sörözőbe, és maga is látni fogja..." Benéztem, láttam. - A Jézus Szíve-templom közelében egy telefonos adótorony magasodik. Melyik "adás" az erősebb? Egymással kommunikálva nem harsogjuk-e túl azt, amit az Isten üzen nekünk a maga csendes módján? Hiszen a mi üzeneteink mostanság többnyire azért törnek az ég felé, hogy onnét egy műholdról visszaverődjenek...

Az érseki palota a prágai várban

A templom hittantermében a májusi litánia után Miloslav Fiala atyával, a Cseh Karitász központi igazgatójával beszélgetünk. A hetven év körüli férfi premontrei szerzetes. Korábban egyházmegyés papként szolgált 1974-ig, akkor megvonták tőle a működési engedélyt, ezután tizenöt éven át a prágai metrónál dolgozott. Az 1989-es "bársonyos forradalom" után újrakezdhették közös életüket a szerzetesi közösségek, azóta él ő is újra szerzetesként. Jelenleg Prágában lakik, vezeti az országos karitászt, papként pedig ebben az új templomban szolgál.

Magyar dominikánus a Szudéta-vidéken

- A legutóbbi statisztikai adatok szerint a Cseh Köztársaságban a tízmillió lakos 32 százaléka vallja magát valamely vallási közösséghez tartozónak, míg 60 százalék felekezet nélküli. A katolikusok a népesség 27 százalékát alkotják. Az aktív katolikusok 500-600 ezren lehetnek, a többiek amolyan karácsonyi-húsvéti templombajárók. A lakosság nagyfokú közömbössége, és a hívek körében tapasztalható nagy mértékű passzivitás jelenti ma a legsúlyosabb problémát számunkra.

A brevnovi kolostor - innen jöttek az első bencések Pannonhalmára

- A folyamatosság megszakadása jelentette a legnagyobb csapást a cseh egyházi életre - ezt már egy másik szerzetes mondja a város másik végén. A huszonhét esztendős Ales testvér, a legrégibb, 993-ban alapított cseh bencés kolostor, Brevnov priorjának helyettese. - Az egyház minden téren visszaszorult vagy a "föld alá" kényszerült. Az ateista hatalom gettóba szorította az egyházat. Abban az élethelyzetben ugyanakkor világosnak látszott: kik azok az emberek, mik azok a tendenciák, amelyek veszélyt jelentenek az egyházra és a keresztényekre. Sokakban máig igény mutatkozik valami hasonló "ellenségképre". Ez a beállítódás kikezdi az ember benső szabadságát, gyanakvástól vezérelve védekezésre rendezkedik be, amikor pedig keresztényként bizalommal kellene fordulnia minden embertárs felé. Akaratlanul is hasonló gettóban élnek tovább, ahová évtizedekkel korábban a kommunizmus száműzte őket.

Mindennek két oldala van: az ateista hatalom rombolása ugyanakkor meg is szabadított minket bizonyos tehertételektől. A cseh katolicizmus a Habsburgok támogatásával erősödött meg a fehérhegyi csata (1620) utáni időszakban, ami sokakban "hazafias" megfontolásból ébresztett katolikusellenességet. Az egyház valóban összefonódott a hatalommal, gazdagsága és ereje sokakat provokált. Az első Csehszlovák Köztársaság idején ezt immár intézményesen vetették az egyház szemére, és az egyházon belül is felerősödtek a már korábban is fellelhető különféle kritikus hangok és mozgalmak.

Az utóbbi évtizedekben nyilvánvalóvá vált - folytatja a fiatal bencés szerzetes -, hogy a katolikus egyház nem a hatalomhoz, hanem a néphez áll közel: osztozott vele a megpróbáltatásokban, és példát adott a kitartásra is. Most tehát olyan alapra építhetünk, amelyet nem lehet a régi vádakkal kikezdeni.

Az Óváros téri Szent Miklós-templom ma a Csehszlovákiai Huszita Egyházé.

A közösség "önjellemzésében" olvasható, hogy a 15. században, amikor a római egyház a legnagyobb krízist élte, a Károly egyetem paptanára, Husz János radikális kísérletbe fogott, hogy megreformálja az egyházat és a társadalmat a bibliai üzenet alapján. A huszita mozgalom széles körben elterjedt, de 1620 után az ellenreformáció - az akkori Habsburg császársággal szövetségben - a cseh reformációt hosszú időre hallgatásra kényszerítette. A 19. század vége felé újabb reformmozgalom bontakozott ki, amelyet a katolikus egyházi vezetés nem nézett jó szemmel. Az első világháború után a ´reformpapok´ Karel Farsky vezette mozgalma még aktívabb lett: 1919 karácsonyán itt, a Szent Miklós-templomban cseh nyelvű misét mutattak be, amelynek óriási visszhangja lett. 1920. január 8-án pedig ugyanitt mondták ki a pápától független egyház megalakulását. A csehszlovák huszita egyház saját meghatározása szerint hitvallását, és szervezeti rendjét tekintve ´félúton´ van a katolikus és a református egyház között": az istentisztelet anyanyelven folyik, liturgiája a keleti és a nyugati rítus klasszikus alapjain áll, mind a hét szentséget elismerik.

Néhány száz méterrel távolabb a jezsuiták bazilika jellegű és méretű temploma áll a Károly téren. 1665-1671 között épült, a timpanonon latin felirat hirdeti: Isten dicsőségére és Szent Ignác tiszteletére. A jezsuitáknak nagy szerepük volt az 1620 utáni rekatolizációban - és ma is. Az 1989 után többségükben külföldről visszatért - vagy a "föld alól" felszínre jött - szerzetesek visszakapták templomukat. Azóta elsősorban a főiskolás és egyetemi ifjúsággal foglalkoznak, de templomuk és lelkigyakorlatos házuk a lengyel határ menti Cesky Tesínben mindenki előtt nyitva áll.

- Mintegy negyven férfi és ötvenöt női szerzetesi közösség működik ma Csehországban - magyarázza Fiala atya. - A rendeken belül az életkor szerinti megoszlás hasonló a templomlátogatókéhoz: nagy számban vannak az öregek és kevesen a fiatalok, és majdnem teljesen hiányzik a középgeneráció. Csehországban minden rend működését betiltották 1950-ben. A negyven évnyi kényszerszünet, a titokban megélt szerzetesség után az idős rendtagok ott folytatják, ahol szerzetesi életük megszakadt. A legifjabb generációk számára ez zsinat előttinek tűnik, gyakorta nem vonzó... Magam is ehhez az idősebb generációhoz tartozom, tehát személyes önkritikával mondom: újra kell gondolnunk szerzetesi életvitelünket a II. vatikáni zsinat szellemében.

Az aktív rendek a betegápolásban, az iskolákban, a fiatalok körében tevékenykednek. 18-20 újabb keletű lelkiségi mozgalom működik az országban: a karizmatikusok, az új-katekumen mozgalom, a fokoláre. Ezek nagyon aktívak, ígéretes jelei a jövőnek - de ma még igen kevés embert érnek el. A ferences harmadrendnek például mintegy 600 tagja van, a karizmatikus közösségekhez körülbelül 2500-an tartoznak. A fokoláre 300-400, az Opus Dei 50-60 tagot számlál.

A majdnem egész Európában jellemző paphiány Csehországban is súlyos -, kétezer aktív pap dolgozik a mintegy háromezer kétszáz plébánián. Segítséget jelent ugyanakkor a "vendégmunkás" papok segítsége: a prágai érsekség területén harminc lengyel és közel ugyanennyi szlovák pap segít a hívek lelkipásztori ellátásában (az egész ország területén száz, illetve százhúsz a lengyel, valamint a szlovák papok száma). És még valaki.

Prágai ismerőseimtől kaptam egy telefonszámot: Manes atyáét, aki minden hónap első vasárnapján magyarul misézik a főváros Szent Bertalan-templomában. Hangja után egy idős férfit vártam: helyette hosszú hajú, életerős fiatalember fogadott a cseh-német-lengyel határ sarkában, a Szudéta vidék búcsújáróhelyén, Jablonnéban - fehér csuhában. A fiatal dominikánus szerzetes.

A várost 750 éve említi először oklevél, a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt templomot és kolostort 1250-ben építtette az 1995-ben szentté avatott Zdislava hercegnő, akinek hamvai itt nyugszanak. Sok kitelepített német, illetve leszármazottaik is elzarándokolnak ide a búcsúk idején.

Ilyenkor magyar mise is van, bár a környéken nemigen élnek magyarok - egyetlen kilencvenkét éves magyar hölgy lakik Jablonnéban, aki nagyon örül, hogy a pap az anyanyelvén szól hozzá, és magyarul gyónhat. Az ünnepi alkalmakra Csehország távolabbi részeiből is jönnek ide került honfitársaink - lévén Manes atya az egyetlen aktív magyar pap az országban.

Manes atya - aki szerzetesi nevét Szent Domonkos testvérétől "kérte kölcsön" - Simák Ferencként született a Felvidéken. Szencen végezte a gimnáziumot, a pozsonyi szemináriumban kezdte a teológiát. A ‘89-es fordulat előtt még titokban lépett be a dominikánus rendbe. 1992-ben szentelték pappá. Cseh területen kezdte papi-szerzetesi szolgálatát, az ország szétválása után Csehországban maradt, mert ott is élnek magyarok, jusson azoknak is legalább egy magyar pap.

Munkája nagy részét Jablonnéban és környékén cseh hívek körében végzi, a magyar lelkipásztorkodás csak amolyan "ráadás" vagy "túlóra", amit nagyon szívesen végez: a havi egyszeri prágai magyar misék mellett évente többször megfordul Plzenben és Brnóban is. Jablonnéban egy átlagos vasárnap kevesebben jönnek el a templomba, mint Prágában a magyar misére. Rendszeres folyamatos hitoktatásra egyelőre nincs igény. Itt még sok "előmunkálatra" van szükség: az iskolában alkalmi testnevelő tanárként focizik a gyerekekkel, a nagyobbakkal a kolostor egyik nagyobb helyiségében rock zenét hallgatnak, és beszélgetnek "az élet dolgairól".

Néhányan már járnak közülük misére is, egy nyolc fős csoporttal készülünk a bérmálásra, akik, úgy tűnik, utána sem fognak elmaradni - mondja minden különösebb büszkeség nélkül. Mivel az evangelizációnak itt ez a járható útja.

Hosszas előkészület után július 5-én a dél-morvaországi Velehradban, az ország legjelentősebb zarándokhelyén kezdődik a csehországi nemzeti zsinat, amely a legégetőbb lelkipásztori problémák mellett foglalkozni fog a múlt kérdéseivel is, hiszen e nélkül nem érthető meg a jelen. Nemcsak elvi szinten, hanem szembenézve azokkal a vétkekkel és mulasztásokkal - köztük az elnyomó hatalommal való kollaborálással - is, amelyek a lelkiismereteket terhelik.

Kipke Tamás

Állam és egyház

Egy új törvény (2003/3) arról rendelkezik, hogy az egyház különféle intézményei elsősorban nem az egyház, hanem különböző illetékes minisztériumok irányítása alá kerüljenek. Például a katolikus egyház karitászszervezete is. Ez eléggé képtelen helyzetet eredményezne, ezért élénk tárgyalásokat folytatnak az egyház vezetői a törvény megváltoztatása érdekében. Régóta húzódik a kommunista időben elvett egyházi javak visszaadása: tizenkét éve folynak erről a tárgyalások, nagyon kevés eredménnyel. Összesen mintegy kétszáz kolostort, illetve plébániaépületet kaptak vissza. Fedél tehát van a fejük fölött, de a megélhetésük kérdéses. A cseh egyház már szabad, de még mindig igen szegény. Az államtól kapott anyagi támogatás (mintegy 1,3 milliárd korona évente) a papok, hitoktatók és egyéb alkalmazottak fizetésére, a legszükségesebb épületrekonstrukciókra elegendő. A cseh egyház tehát rá van utalva hívei nagylelkű támogatására, és köszönettel tartozik a külföldi egyházak segítségéért.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu