Az egyház a diktatúra éveiben (XI.)

III/III-asok - és egyházi vezetők?

A médiában ismétlődő vád szerint a III/III-as akták között sok egyházi vezető jelentései is olvashatók. A kutatásnak nincs teljes áttekintése a jelentésekről és a jelentőkről. Annyit bizonyosan lehet tudni: valóban voltak olyan egyházi személyek, akik másoknak és az egyháznak ártó módon adtak le jelentéseket, mint ügynökök. Egyesek azért kerültek ebbe a mocsárba, mert emberi nyomorúságuk vagy politikai vétkek miatt zsarolhatók voltak, másokat azért tudtak "megfogni", mert hatalmi vagy birtoklási vágyuk erősebb volt erkölcsi tartásuknál.

Papokra szakosodott titkosrendőrök

A diktatúra egyik első feladatának tartotta a papság "kézben tartását", s a "puhának" vélt korban is felhasználta a zsarolás és megfélemlítés minden eszközét. A papsággal a klérusra szakosított titkosrendőrök foglalkoztak, külön a BM-ben és külön minden megyei rendőrkapitányságon, akik rendszeresen felkeresték a papokat, próbáltak adatot gyűjteni tőlük, s próbálták jelentésekre bírni őket. Akivel lehetett, törekedtek állandó kapcsolatot tartani. Még olyanoknál is újra és újra próbálkoztak, akik korábban a leghatározottabban elutasították őket. (Ezt saját tapasztalatomból és sok pap barátomtól is tudtam.)

Minden alkalmat kihasználtak, hogy valakit "megfogjanak": gyakran olyankor próbáltak "beszervezni" valakit, amikor útlevelet kért vagy közlekedési vétséget követett el. Vagy amikor ő akart kérni valamit: külföldi rokon meglátogatását, autót vagy nehezen megszerezhető egészségügyi szolgáltatást magának vagy beteg édesanyjának...

Az egri szemináriumban mintegy négy éven át rám voltak bízva a szemináriumba érkező elsőévesek. Ez idő alatt legfeljebb egy-két olyan teológussal találkoztam, akit a szemináriumba érkezés előtt fel ne keresett volna a titkosrendőrség, s ne kísérelt volna meg beszervezni. (A címüket megtudhatták, mivel a szemináriumi rektoroknak a felvételt követő napon jelenteniük kellett a felvettek névsorát. Egy ideig nem értettük, miért olyan fontos az ÁEH-nak...) Többségüket először csak arra akarták rávenni, hogy majd rendszeresen találkozzanak velük. De ismertem olyan felsős kispapokat is, akiket a szemináriumi társaikról vagy elöljáróikról való tájékoztatásra akartak kényszeríteni. Mindenkinek szigorúan meghagyták, hogy a velük való találkozásról ne beszéljen, mert ez államtitok, amelynek megsértése súlyos börtönbüntetéssel jár.

Hogyan válhattak "ügynökké" egyházi vezetők, papok?

Első kápláni helyemen rögtön találkoztam e látogatókkal. Plébánosom figyelmeztetett, hogy készüljek fel, talán hozzám is be akarnak majd jönni. Ez a plébánosom bizonyosan nem szolgáltatott nekik adatokat, de úgy ítélte, hogy még mindig többet engednek neki, ha beszélget velük, mint ha elzavarja őket.

Pap ismerősöktől sok olyan történetet hallottam, amelyről az újabb kori adatokat megismerve értettem csak meg, hogy ez az időközben közismertté vált III/III-as ügynökök közé való beszervezés akart lenni.

Egy - később magas egyházi beosztásba kerülő - pap mesélte a politikai fordulat után: a hetvenes években behívatták a rendőrségre. Több nyomozó vallatni kezdte hitoktatásáról, majd az életéről kérdezgették. Írattak vele egy részletes önéletrajzot, amelyben lelki életéről, kapcsolatairól kellett vallania. Amikor megírta, összetépték, újrakezdték a kikérdezést, s új életrajzot írattak vele. Így ment ez majdnem huszonnégy órán át. Akkor ő kiabálni kezdett, hogy ez jogtalanság, engedjék őt szabadon. Egyszer csak belépett a megyei ÁEH-megbízott: "Itt valami félreértésről van szó - mondta -, plébános úr, jöjjön haza velem." A nyomozást vezető ekkor elnézést kért, de felszólította őt, hogy hagyja ott életrajzát s írja alá. Egy idő múlva felkereste őt ugyanez a nyomozó. Azt mondta: "Gyanú volt ön ellen. Írja alá, hogy ha a népi demokrácia ellen bármiféle tevékenységről tud, azt jelenteni fogja, mégpedig egy álnév alatt." A plébános aláírta. Utána többször megkeresték, de ő semmiféle jelentést soha nem adott le. Az illető akkor mérte fel, hogy mi történt, amikor az újságokban írni kezdtek a III/III-as papi aktákról. "Így hát az enyém is ott lehet" - mondta.

Egy volt káplán mesélte: a titkosrendőrök azzal kerestek meg, hogy tudomást szereztek törvénybe ütköző, államellenes összeesküvésnek számító cselekményéről. (Ministránsokat táboroztatott...) Elé tettek egy papírt, hogy írja alá: jelenteni fogja, ha államellenes cselekményről tudomást szerez, mégpedig egy megadott álnéven. "S ha nem írom alá?" - kérdezte. - "Akkor máris alkotmányellenesen cselekszik - válaszolta az egyik nyomozó -, mert minden magyar állampolgárnak kötelessége jelenteni az államellenes tevékenységeket." Erre aláírta.

Többekről tudok, akiket hasonló módon kényszerítettek ilyen aláírásra. Ismertem olyanokat, akik a továbbiakban úgy ítélték meg: egyszerűbb, ha semleges vagy köztudott dolgokat "jelentenek" a nyomozóknak, mint ha feszült viszonyba kerülnek velük. - A sajtóban néhányszor volt szó egy szerzetes elöljáróról, aki egy rendtagjának képét (amint a III/III-as aktákból kiderült) átadta a nyomozóknak. Vajon ez a tény feltétlenül bizonyítja-e, hogy ő ügynök volt? Nem lehetséges-e, hogy ő ezt olyan közlésnek ítélte, amelyhez a rendőrség bármikor úgyis hozzájuthat, tehát amellyel ő senkinek nem árt?

"Ügynökök" a II. vatikáni zsinaton

A III/III-as dokumentumok között találtak olyanokat, amelyekben például olyan személyek, sőt püspökök beszámolói találhatók, akiket a kommunista rendszer kiengedett a II. vatikáni zsinatra - ilyeneket közöl például Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956-1990 című könyvében. Nyilvánvalóan a zsinatra utazottak között voltak olyanok, akiket az állam azért engedett ki, hogy adatokat kapjon tőlük. Másokra vonatkozóan viszont meg kell kérdeznünk: vajon az ő beszámolóik nem csupán olyan "elterelő" beszámolók-e, mint amilyeneket imént említettünk? Személyes meggyőződésem, hogy ezek a "jelentők" semmiképp sem voltak az állam emberei, de - a diktatúra adott körülményei között - úgy ítélték, hogy a római helyzetről vagy a vatikáni zsinaton elhangzottakról közismert tényeket "jelenthetnek". Többeket jól ismerve a szóban forgó személyek közül, néhányukról bizonyossággal állíthatom: nem voltak ügynökök. A BM-nek többük iránt való bizalmatlanságára egyébként Kiszely Gábor is utal, amikor idézi a titkosszolgálati elemzéseket, amelyek egyes "ügynökök" munkájával nincsenek megelégedve, sőt, úgy ítélik, hogy azok félre akarják őket tájékoztatni.

Súlyosan félrevezető tehát, ha mindenkit, akinek a jelentése a III/III-as akták között található, ügynöknek ítélünk - amennyiben ez a fogalom a kommunista államnak elkötelezett emberre utal. (Fájdalmasan jogos viszont a kérdés, amit Kiszely Gábor feltesz - a tényleges ügynökökkel kapcsolatban: miféle egyházkép élhetett azokban az emberekben, akik képesek voltak egyházukat elárulni?

Külföldre utazók - feladattal

Még egyet, a III/III-as vádak közül: Nagy Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal alapító igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a külföldre engedett teológusok, teológiai tanárok a BM titkosszolgálata által beépített ügynökök voltak. Szerinte ezek a teológusok mindannyian - a rájuk bízott feladatnak megfelelően - a rendszer értékeit, a hazai vallásszabadság létét hirdették külföldön. - Nagy Lajos, aki gyakran az egyház ellen nyilatkozik, egy TV-interjúban igazolta már megbízhatatlanságát: nem szégyellte megvallani, hogy nyomozó (és besúgó) hivatala nemcsak eltüntette saját embereik dokumentumait a III/III-as akták közül, hanem beírta oda olyanok nevét is, akik sosem voltak ügynökök. Azaz hivatala okirathamisítás segítségével rágalmazott meg ártatlan embereket.

A vád persze tartalmaz igazságot is: voltak egyházi emberek, akik külföldön a kommunista diktatúrában élő egyház helyzetét pozitívan állították be. De messze nem mindenki tett így.

Ezt személyesen is tapasztaltam: mint fiatal teológust, többször hívtak külföldi egyházi konferenciákra (idősebb kollégák ajánlása alapján), de éveken át a BM nem adott kiutazási engedélyt. Amikor először kiengedtek, egy közismert pap professzorral kettesben utaztunk. Ő a vonaton ezt mondta: "Nekem jelentést kell írnom arról, hogy miként viselkedsz első kint tartózkodásod alkalmával. Beszéljük meg, mit volna okos leírnom nekik." Megbeszéltük. A nemzetközi konferencián - ahol az illetőt jól ismerték - ő egy megfelelő alkalommal, a konferencia vezetősége előtt keményen és őszintén tájékoztatta őket a hazai egyház helyzetéről. Ezt többször is hasonlóan tette a későbbiekben, ha vele utaztam. - Mostanában gondoltam át, hogy ez a kiváló ember is szerepelhet a III/III-as névsorban.

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu