Botos Katalin

Jó úton vagyunk?

Az Európai Unió - a lisszaboni értekezleten megfogalmazott célok szerint - a világ dinamikusan fejlődő, tudásalapú társadalmat létrehozó, de a szociális kohéziót, magas foglalkoztatottságot biztosító régiója akar lenni. Vajon hogyan közelít ezekhez a célokhoz a csatlakozni kívánó Magyarország?

Kis ország?

Magyarország területe és népessége egyaránt az EU 2,6 %-a. Természeti és demográfiai szempontból ugyanolyan helyzetben vagyunk, mint az EU. Ha az EU területe ugyanakkora lenne, mint Magyarország, lakosainak száma gyakorlatilag megegyezne a mai magyar lakosság számával. Ez azonban csak az átlag: vannak nálunk lényegesen kisebb területű országok, amelyek a miénknél nagyobb számú lakosságot tartanak el - magasabb életszínvonalon. Ezen országokban az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) sokkal nagyobb, mint hazánkban. A "kis Magyarország" területe elvileg nagyobb lélekszámú, magasabb életszínvonalú lakosságot is képes lenne eltartani.

Nem vagyunk tehát "túl sokan". Ha az ország területét és lélekszámát tekintve nem is vagyunk nagynak nevezhetők, de nem vagyunk valójában kis ország sem. Ha gazdasági szempontból közelítjük meg a kérdést, s közepes fejlettségünket számításba vesszük, akkor az ország piaca jelentős, a világ első harminc országa között van. A piac nagysága tekintetében Írországgal, Dániával, Norvégiával vagyunk egy szinten. A hatszor akkora területű Ukrajnának hiába van ötször annyi lakosa, mint Magyarországnak, fogyasztópiacként kisebb nálunk.

Eddigi növekedési ütemünk átlagosan kétszerese volt az EU-átlagnak. Mivel fejlettségi szintünk - az egy főre jutó GDP - az uniós átlag fele, ezzel az ütemmel csak nagyon lassan közelítünk az EU átlagos fejlettségi szintjéhez, körülbelül harminc évre van szükség, ha minden a jelenlegi arányoknak megfelelően alakul. A történelem azonban eddig azt mutatta, hogy harminc éven át ilyen, viszonylag magas rátát fenntartani még senkinek nem sikerült.

Magyar föld - és mezőgazdaság

A csatlakozással kapcsolatban ma mindenkinek két dolog jut eszébe: a magyar föld iránti külföldi érdeklődés, és az, hogy úgy lépünk be az unióba, hogy a mi gazdáink töredékét kapják annak a támogatásnak, amelyet a már EU-tag országok gazdái. Fél tőlünk tehát, vagy vár minket az EU?

Mindkettő igaz lehet.

Mezőgazdasági művelésre alkalmas területünk körülbelül 50%-kal haladja meg az EU-átlagot, tehát jól ellátottak vagyunk termőterülettel. Ezt alaposan ki is használjuk, mert az alkalmas területnek több mint 80%-át meg is műveljük. (Még ha ez a napjainkban elhanyagolt területek miatt nem is látszik...) Az unióban ez az arány mintegy 60%. Ha az összterületet nézzük, azt mondhatjuk, hogy mi a hazai összterület ötven százalékát megműveljük, míg az EU-ban ez az arány csak 25%. A megművelt terület nagy részén gabonát termelünk. Az egy főre eső kukoricatermelésben a világelsők között vagyunk, megközelítőleg az USA szintjén (771 kg, illetve 825kg). Ezt a szintet az EU-ban egyetlen ország sem közelíti meg. A legmagasabb érték (278 kg) is alig 35%-ot tesz ki Franciaországban, de az EU-átlag 107 kg. Búzából is vezetjük a listát, 505 kg-mal, míg az európai átlag ennek mintegy fele (242 kg). Zöldség és gyümölcs termelésében is az átlag fölött vagyunk, de e tekintetben vannak sokkal jobb eredményt felmutató országok, értelemszerűen az EU déli vidékein.

A magyar hústermelés a fogyasztást jóval nagyobb mértékben haladja meg, mint az EU nagy országaiban (csak Dániában és Hollandiában haladja meg a magyar többletet a hazai fogyasztáshoz képest a termelés mértéke.) Az adatok mutatják, hogy az EU a mezőgazdaságot mindig stratégiai ágazatnak tekintette, az önellátást mezőgazdasági termékekből mindig biztosítani törekedett - legalábbis közösségi szinten -, s jelentős exportőr. Nyilvánvaló azonban, hogy hazánk exportorientáltsága még intenzívebb, mint az EU-é. Ez számunkra életbe vágóan fontos, hiszen a mezőgazdaság és élelmiszeripar az az ágazat, amely jelentős export-devizatöbbletet mutat fel. Igaz ugyan, hogy a magyar mezőgazdaság részesedése az exportból 2001-re csak 7,5%-ot tett ki (egy évtizeddel korábban még több mint 20% volt a részesedése), míg a gépipari export közel 60%-ot tesz ki. E két ágazat termel többletet, de ebben az oroszlánszerep az agrárágazaté. Míg a gépipar az exportjának alig 1%-át hozza exporttöbbletként (210 millió euró), addig az agrárágazat exportjának közel 60%-át, másfél milliárd euró többletet termel. Míg a gépipar exportjának az import 99%-át teszi ki, addig a mezőgazdaság-élelmiszeripar importja csak 43%. (Mellesleg ez kisebb is lehetne, ha a nagy élelmiszeripari értékesítő hálózatok nem részesítenék előnyben saját uniós országbeli termékeiket...)

Következtetés

Feltétlenül le kell vonnunk azt a következtetést, hogy ha az EU-nak fontos az agrárágazat, akkor nekünk még sokkal inkább az. Ennek megfelelően kellene kezelnie a kérdést a gazdaságpolitikának. Ez nem holmi romantikus parasztlobbi felvetése, ez a magyar gazdaság számára létkérdés.

(Folytatjuk.)

(A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Gazdaságtudományi Intézetének vezetője.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu