 |
 |
 |
 |
2003.06.22
|
Június 27.:
Jézus Szíve ünnepe |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Ne nyugodjunk bele, hogy a világ olyan, amilyen Plébániai zsinat a Felső-Krisztinavárosban Egyévi előkészítő munka után pünkösdkor rendezték meg a budai felső-krisztinavárosi plébánia zsinatát. A megnyitó szentmise homíliájában Beer Miklós - kinevezett váci ordinárius, de ekkor még esztergom- budapesti segédpüspök - a megújulás csodájának nevezte e napot.
A plébániai zsinat lényege - a püspök szerint - a szótértés, az egymásra való odafigyelés. Ehhez bizalmat kell előlegeznünk egymásnak. A bizalom a Szentlélek ajándéka, s egyben minden szép emberi kapcsolat alapfeltétele. A bábeli nyelvzavar idején az egyetértés nem magától értetődő a világban. Az égig törő, nagyzoló vágyak elszoktatják az embereket egymástól, a családok felbomlanak, a barátságok elhidegülnek, pedig egyre több technikai eszköz szolgál minket. Péter ki mert lépni a csónakból. Ez a reménység ajándéka. Kézzelfogható bizonyíték nélkül merjünk mi is lépéseket tenni egymás és a jövő felé, e plébániai zsinat által is. Hogy egy kicsit jobb legyen a világ. Ne nyugodjunk bele, hogy a világ olyan, amilyen. A hívek nagy számban vettek részt nemcsak a szentmisén, hanem a közel háromórás zsinati ülésen is. Györgydeák Márton plébános és Béres György világi elnök bevezető szavai után a hét munkacsoport (evangelizációs, család, liturgikus, karitász, ökumenikus, sajtó és gazdasági-műszaki) ismertette az egyéves munka eredményeként született határozattervezeteket, melyekhez a helyszínen írásban lehetett hozzászólni. Ezeket a plébános ismertette, és megállapítást nyert, hogy a határozattervezeteket nem kell módosítani. Ekkor nyílt szavazással elfogadták a dokumentumokat. A beszámolókból, illetve tervekből kibontakozó összkép igen eleven és sokrétű közösség életébe nyújtott betekintést, amely közösség - mint kitűnt - valóban nem hajlandó belenyugodni abba, hogy a világ olyan, amilyen. Keresi azokat a lehetőségeket, amelyek által a keresztény családok egymásban támaszt találhatnak, amelyek által a gyermekek és a fiatalok az egyházhoz tartozást vonzónak és megbecsülendő értéknek érezhetik, amelyek által az idősek, a magányosak, az egyházhoz még utat nem találók és az anyagiakban szükséget szenvedők is a közösség melegéből és biztonságából részesülhetnek. A közös, egy éven át végzett munka eredménye nem csupán az alaposabb önismerethez való eljutás és a megfogalmazódott új tervek, hanem - és ez talán még fontosabb -, hogy a csoportokban folyó munka nagy vonzerővel bírt, így a zsinatra a plébánia aktív magja létszámban is jelentősen kibővült. A jelen lévő vendégek nevében Brückner Ákos szentimrevárosi plébános lelkesülten állapította meg, hogy ilyen jó hangulatban ennyi együtt gondolkozó, értelmes embert régen látott, s ez nagy reménységgel tölti el... "A zsinat befejeződött, a munka azonban - mondotta a világi elnök -folytatódik, s remélhetőleg még nagyobb odaadással, hiszen az előkészület hónapjai alatt a munkacsoportok igazi közösséggé érlelődtek." A zsinati dokumentumokat kis kötetben Keresztelő Szent János ünnepére, templomuk búcsújára meg is jelentetik. Azzal a szándékkal is, hogy a hasonló, közösségépítő zsinati munkához kedvet érző más plébániákkal így megoszthassák saját tapasztalataikat. Szerdahelyi Csongor
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
