 |
 |
 |
 |
2003.06.22
|
Június 27.:
Jézus Szíve ünnepe |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Június 22. A cseh egyház napja A Közép-európai Katolikus Találkozó rendezvénysorozata keretében június 22-e a cseh egyház napja: ezen a vasárnapon rájuk gondolunk és értük imádkozunk - remélhetőleg mind több templomban mind többen - a részt vevő országok helyi egyházaiban. Csehország Európa talán leginkább elvallástalanodott országa. A tradíciók a struktúrákkal együtt nagyrészt romba dőltek - de a hitet korántsem csak a tradíció élteti. Hanem az emberekben szunnyadó és fel-felébredő elemi igény is arra, hogy emberhez méltón éljenek. Idén húsvétkor és pünkösdkor is sok felnőtt fiatal keresztelkedett meg és bérmálkozott templomaikban. Aki ma katolikussá lesz, az szabadon dönt emellett - míg aki ellene dönt, az nem biztos, hogy valóban szabadon teszi ezt ... A hatalmas templomokban a kevés hívő úgy hat, mint mikor egy kisgyerek az apja kabátját veszi magára. Ma az idős emberek s az újonnan megtért fiatalok viszonylag szűk rétege mellől feltűnően hiányzik a középgeneráció. Ez jelenti a legsúlyosabb problémát: a társadalom nagy tömegeinek semmiféle kapcsolata nincs az egyházzal: otthon nem hallottak róla, a közoktatásban alig, a médiumokban pedig még kevésbé. Nem könnyű az emberekhez eljutnia az egyháznak - erők és eszközök szűkében - az Örömhírrel. Megnövekedett az egyház szabadsága: a kommunizmus megszabadította hatalmi helyzetétől, az ateista hatalom bukása pedig az erőszakos elnyomatástól. Mit tud kezdeni ez a szegény - anyagiakban, papi hivatásokban és elkötelezett világiakban nem bővelkedő - egyház ezzel a szabadsággal? Ami az anyagi erőforrásokat illeti, az elmúlt tíz-egynéhány év során megtapasztalhatták: ha vannak tehetséges, elszánt emberek, akkor az anyagiak valahogyan előteremtődnek. Ami pedig a lelkieket illeti: a cseh katolikus egyház vezetői úgy látják, az egyháznak reagálnia kell mindarra, amit az idők folyása magával hoz, meg kell hallania és meg kell válaszolnia azokat a kérdéseket, amelyek az emberekben fölmerülnek. A lelkipásztorkodásban dolgozóknak ügyelniük kell rá, hogy azon a nyelven beszéljenek, amelyen a rájuk bízottak.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
