Szentírás-magyarázat

"Vegyétek"

(Úrnapja - Mk 14,12-16,22-26)

A történelmi fejlődés eredménye, hogy a nagycsütörtöki utolsó vacsora mellett még egyszer megünnepelhetjük az eucharisztia alapítását. Az idei évben az evangéliumi szakaszt Márk könyvéből olvassuk. Központi gondolata így hangzik Jézus ajkán: "Vegyétek, ez az én testem." Jézus nem csupán azt mondja: ez az én testem, hanem nem kevesebb nyomatékkal hozzáfűzi: "Vegyétek." Nemcsak testet kapunk, hanem a fogyasztás révén közösséget teremtő gazdagodást is.

Mit jelent ez voltaképpen? Azt, hogy Jézus az utolsó vacsora időrendjét "megbontva" kereszthalálának és föltámadásának gyümölcseit kiosztja apostolainak, hogy azután az időn ismét felülemelkedve a szentmisében minden kor minden emberének felkínálja egyetlen keresztáldozatának ajándékaiként.

Jézus életének, halálának és föltámadásának gyümölcse pedig a mindhalálig való szeretet az Atya és minden ember iránt. Az apostolok "előrevételezetten", mi pedig utólagosan ezt a két, de mégis egy szeretetet "esszük" és "isszuk magunkba" a kenyér és a bor leheletkönnyű színében.

"Vegyétek" - ez a gesztus közösséget teremt. Az eucharisztiában Jézus magával egyesít, és így jön létre az egy Test. Az étkezés ősi emberi jelképrendszere megsejteti velünk a vendéglátó és a vendégségbe járó ember eggyé tevő szeretetét, amely Jézus testének és vérének vételében valósul meg. A táplálék énünkké válik. Szervezetünk asszimilálja. Amikor Jézus testét és vérét fogyasztjuk, akkor viszont Jézus az, aki magához hasonít minket, és Jézus az, akin keresztül az Atya irántunk való szeretetének vérkeringésébe kerülünk.

Így válunk Jézusban embertestvérekké. Jézus testét és vérét nem magánosan költjük el, hanem asztaltársak közösségében. Ebben a közösségben azután a köztünk húzott falaknak le kell omolniuk. "Mi ugyanis sokan egy kenyér és egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk" (Kor 10,17). Az egy Testben másokhoz igazodva és másokon segítve csak szeretni lehet; gyűlölni, lenézni és viszálykodni nem. Jézus asztaltársakat akar maga körül, akik a testi, szellemi, társadalmi, nemzeti, faji és egyéb különbözőségekben nem elkülönülést látnak, hanem értéket, amely gazdagítja az embert és az egész emberiséget.

Az eucharisztia így lesz szeretetlakoma, amelyen vasárnapról vasárnapra újra meg újra felizzítjuk magunkban a hétköznapokban bizony sokszor fájdalmasan szemünk elől tévesztett kettős, de mégis egy szeretetet: Istenét és az emberét.

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu