Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (IV.)

Az Aspremont-palotától Bécsújhelyig

Orsolya-apácák kolostora

Munkács várának feladása (1688. január 11.) után Zrínyi Ilonát gyermekeivel együtt Bécsbe, az orsolyita apácák kolostorába vitték. Később a családot szétszakították, az anya nem érintkezhetett gyermekeivel, akik közül Júlia kolostori nevelőintézetbe került, Ferenc pedig a csehországi Neuhausba, az ottani jezsuita kollégiumba. Zrínyi Ilona, kijátszva a császári udvar éberségét 1691. június 24-én egy merész politikai húzással Bécsben férjhez adta lányát Ferdinand Aspremont grófhoz, aki egy franciabarát német fejedelmi család fia és XIV. Lajos francia király távoli rokona volt. Rákóczi Julianna - már mint Aspremontné - kieszközölte az öccsével való örökség megosztásának lehetőségét, és Rákóczi Prágából 1692 nyarán visszatért Bécsbe nővéréhez, az Aspremont-házba.

A bécsújhelyi vár mai képe

A nyolcvanezer lakosú Bécsben és az Aspremont-házban mozgalmas politikai és kulturális élet fogadta. Tudott valamennyire németül, s a kor divatjának hódolva rászokott a kártyázásra, miközben nyelveket tanult, gyakorolta a vívást, a lovaglást, a táncot, de nem feledkezett meg a matematikáról és az erődítéstanról sem. A Bécsben töltött néhány hónap után itáliai utazás következett. Olaszországból tíz hónap múlva tért vissza, s ekkor, 1694. március 9-én, tizennyolc évesen megkapta nagykorúvá nyilvánítási bizonyítványát. Sógora, Aspremont gróf javaslatára előkelő külföldi származású házasságkötése (1694. szeptember 26., Köln) után november végén érkezett vissza Bécsbe, ahol házi áristomra ítéltetett, mert "a császár tanácsának kikérése és engedélye nélkül" ilyen előkelő házasságot kötött.

A bécsi Aspremont-palota Rákóczi-emléktáblája

1694 és 1699 között több esetben volt vendége Bécsben nővérének és az Aspremont-családnak. Legközelebb viszont már Bécsújhelyben láthatjuk, ahová - összeesküvés vádjával - 1101. május 29-én érkezett meg, erős katonai kísérettel. Rákóczi csak itt kezdte igazán felfogni helyzetének komolyságát. Több hónapon át folyt Rákóczi ügyének kivizsgálása, miközben megindult a szervezkedés megmentésére, amit elsősorban felesége - Sarolta Amália - szervezett, tervének megnyerte az őrség parancsnokát, Gottfried Lehmann kapitányt. Hosszas előkészületek után, 1701. november 7-én került sor a szökésre, melynek részleteit a fejedelem megírta Vallomásában. Itt elég elmondani, hogy dragonyos ruhába öltözött, s mint a fiatal Lehmann kapitány szolgája - aki ezalatt Rákóczi ruhájában a börtönben ágyán feküdt - hagyta el a börtönt, hogy aztán a városból kiérve lóra üljön. Eltévedt, de szerencséjére találkozott Lehmann kapitány testvérével, aki megmutatta a kivezető utat, és még kapuzárás előtt el tudta hagyni Bécsújhelyet, majd Podolinon át 1701. november 12-én átlépte a biztonságot jelentő lengyel határt. Végezetül: Lehmann kapitányt tettéért letartóztatták, majd testét négyfelé vágták, s a részeket négy vár bejárati kapujára szegezték. A fejedelemasszonyt pedig a Portacoli kolostorba zárták.

Dobai János

Június 13. és 23. között a Magyar Kultúra Alapítvány székházában (1014 Budapest, Szentháromság tér 6.) mutatták be a Magyar Emlékekért a Világban "Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában" című kiállítást.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu