Pápai enciklika az eucharisztiáról

II. János Pál pápa az idei év nagycsütörtökén írta alá tizennegyedik enciklikáját, mely az egyház az eucharisztiából él szavakkal kezdődik. A Szentatya szerint az eucharisztia az egyház legdrágább kincse, amit csak magáénak mondhat történelmi zarándokútján (9.p.). Az enciklika tanulmányozása papokat és híveket egyformán segíthet az eucharisztia értő szeretetében való növekedésben.

Az eucharisztia megünneplésével kapcsolatban féltő figyelmességgel konkrét, gyakorlati jellegű kérdésekre ad választ, illetve fejti ki a válasz teológiai alapjait. Az egyház apostoliságából következik, hogy az eucharisztiát csak az érvényesen felszentelt apostolutódok, papok mutathatják be (3. fej.). Az eucharisztia az Istennel és az egyházzal való közösség (kommunió) szentsége. Ezért az a keresztény, aki nincs Istennel közösségben (a halálos bűn miatt), csak a szentgyónás elvégzése után áldozhat. A nem katolikus keresztény testvérek sem járulhatnak szentáldozáshoz, mert ők nem élnek közösségben Krisztus egyházával. Az eucharisztia a Krisztusban hívők egységének jele: a megvalósult egység jele - nem pedig az egység eszköze. Amíg nem vagyunk egyek a hitben, nem lehetünk egyek az eucharisztia megünneplésében sem. A szakértők szerint a Szentatya a németországi ökumenikus nagygyűlés előtt fontosnak tartotta kifejteni, hogy a keresztények egysége felé vezető úton az interkommunió nem lehet eszköz (4. fej.). Külön fejezetben figyelmeztet bennünket (5. fej.) az enciklika arra, hogy a szentmisében jelen lévő misztérium nagysága megköveteli az ünneplés méltóságának és szépségének megőrzését.

Nagy kár lenne, ha nem tanulmányoznánk kiemelten az enciklika első és második fejezetét, amely az eucharisztia katolikus teológiájának rövid összefoglalása. Az enciklika figyelmeztet, hogy az "eucharisztikus misztérium - áldozat, jelenlét és emlékezet - nem tűri a csonkításokat: a maga sértetlen egészében kell átélni ünneplésekor is, a Jézussal való bensőséges beszélgetésben, a szentáldozás pillanataiban is, és a szentmisén kívüli szentségimádás bensőséges csendjében is" (61. pont). A Szentatya szomorúan állapítja meg, hogy napjainkban az egyházon belül is vannak olyan visszaélések, amelyek "elhomályosítják az egyháznak e csodálatos szentségről vallott helyes hitét és tanítását: olykor meglehetősen csonkán értelmezik az eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel, étkezéssel (10. p).

A rövid teológiai összefoglalás elsőként kifejti a szentmise áldozat jellegére vonatkozó katolikus tanítást (11-13. p.): a szentmisében szentségi módon jelenvalóvá válik Krisztus áldozata. A valóságos jelenlét kérdésével kapcsolatban elismeri a teológiai magyarázatok jogosultságát, de ezeknek összhangban kell lennie a katolikus tanítással, és szilárdan tartania kell, hogy a tárgyi valóságban, függetlenül a mi gondolkodásunktól, a kenyér és a bor a konszekráció után megszűnt létezni, úgy, hogy attól a pillanattól fogva a kenyér és a bor szentségi színei alatt valóságosan az Úr Jézus imádandó teste és vére van előttünk (15. p.). A hagyományos teológiához képest újszerű, hogy ez a teológiai összefoglalás kiemelten említi az eucharisztia pneumatológiai vonatkozását: a Lélek erejében, a Lélek-hívás (epiklézis) által lesz jelenvalóvá Jézus az eucharisztiában, és "a testével és vérével való egyesülés által Krisztus a Lelkét is közli velünk" (17. p.). A konszekráció utáni akklamáció pedig minden szentmisében az eucharisztia eszkatológiai vonatkozására figyelmeztet bennünket. Az eucharisztia az örök élet záloga: Aki az eucharisztiában Krisztussal táplálkozik, annak nem kell a túlvilágra vágyakoznia, hogy örök élete lehessen: már itt a földön örök élete van, már birtokolja a zsengéjét annak az eljövendő teljességnek, ami az emberre vár (18. p.).

A második fejezet fejti ki az enciklika legfőbb mondanivalóját, már az első mondatban is megtalálható legfőbb állítást: Az egyház az eucharisztiából él. Az egyház a kezdetektől fogva és lényege szerint eucharisztikus közösség. Nagy áldás számunkra, hogy az eucharisztia erősíti a Krisztusban hívők egységét. Ebből a szentségből, "a Krisztus testével és vérével való közösségből meríti az egyház a küldetésének teljesítéséhez szükséges lelkierőt" (22. p.).

Az enciklika már magyarul is megjelent. Remélhetőleg papjaink és a hívek közül sokan elolvassák, és reménykedjünk abban, hogy egyre többen leszünk olyanok, akik belátjuk: az egyház az eucharisztiából él.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu