Nem múlhat határokon...

Ladocsi Gáspár püspök Trianon egyházi következményeiről

Mit jelent a trianoni tragédia az egyház, az egyházmegyék, szerzetesközösségek szempontjából? Milyen helyzetbe került az egyház az I. világháborút követő békediktátum után? Ezek a kérdések is napirendre kerültek egy konferencián, amelyet Trianon évfordulójának kapcsán a közelmúltban rendezett a Barankovics Akadémia Alapítvány. Az idézett kérdéseket pedig Ladocsi Gáspár püspök, teológus, egyetemi tanár vetette föl, és ő volt az, aki - tudomásunk szerint az utóbbi évtizedekben elsőként - kísérletet tett ennek a problémának az elemzésére. Hogyan érintette a magyar egyházmegyéket az ország megcsonkítása? - kérdeztük először Ladocsi Gáspártól, amikor az említett konferencia kapcsán beszélgettünk vele.

- Mindenekelőtt fontos, hogy a történelmet, esetünkben az 1920-tól a tíz évvel ezelőtti egyházmegyei határrendezésig bekövetkezett eseményeket egységes folyamatként és elfogultságtól mentesen szemléljük. Érdemes emlékezetünkbe idéznünk a magyar egyház és a környező egyházmegyék évszázadokon át eleven kapcsolatait. A legszorosabb kapcsolatot a Horvát Királyság egyházmegyéivel ápoltuk: ennek máig ható jele, hogy a zágrábi székesegyházat (Szent László király alapítása), Szent István király, az első hivatalosan oltárra emelt magyar szent tiszteletére szentelték. Dalmácia városaiban, Zárában, Splitben, Dubrovnikban (Raguza) a mai napig számos magyar szent ereklyéjét őrzik.

A szorosan vett Magyar Királyság területén, a Kárpát-medencében huszonöt egyházmegye volt az I. világháború kitörésének idején. Közülük mindössze négy nem szenvedett területi csonkulást a trianoni döntés következtében: a Fehérvári, Veszprémi, Váci és az Egri. A többi vagy teljesen a csonka ország területén kívülre került, ilyen a Nyitrai, az Erdélyi (Gyulafehérvári) Egyházmegye, ez utóbbi a legnagyobb kiterjedésű volt Magyarországon, vagy - s ez történt a legtöbb egyházmegyénkkel - a területének egy része más országhoz került. Ilyen a Szombathelyi és a Győri Egyházmegye, ezek elcsatolt részeiből lett később a Burgenlandi Egyházmegye. A Szent István által elsőként alapított magyar egyházmegye, az Esztergomi Érsekség elvesztette a területének közel kilencven százalékát. Csak a Dunától és az Ipolytól délre és nyugatra fekvő részei maradtak: a Szigetköz, a Dorogi-medence, a Dunakanyar egy része, Nógrádtól egy keskeny sáv és a főváros belső kerületei. A Csanádi Egyházmegye Temesvárról - az ősi Csanádról - "fölszorult" Szegedre, illetve a város környékére. Nagyvárad esetében az egyházmegye székvárosa került más országba, ahogy Kassa és Rozsnyó is.

Hogyan élte át a papság ezt a változást?

- Érdekes az egyházmegyés papság öntudata, identitása. Még ma is találkozhatunk idős felvidéki atyákkal, akik esztergomi egyházmegyésnek tartják magukat. Nem elsősorban valamiféle nemzeti buzgalom jele ez, s nem is arról van szó, hogy nem akarják elismerni a jelenlegi egyházszervezetet. Egyszerűen a neveltetésük, az ősi esztergomi papi szeminárium emléke, az egyházmegye településein betöltött szolgálatuk mind ide köti őket. 1920 után egyébként a megyés püspökök általában arra buzdították a papjaikat, hogy maradjanak a helyükön. Nagyobb számban akkor jöttek át papok, ha a püspöki kúria, mint Szeged esetében, a trianoni Magyarországra került. Óriási gondot okozott, hogy sokszor két országban, országhatár közbejöttével, különböző közigazgatási feltételek mellett kellett egy egyházmegye ügyeit intézni, a papi szolgálati helyek betöltéséről gondoskodni. A problémát eleinte adminisztratúrák létrehozásával próbálták orvosolni, majd a trianoni országhatároknak az egyház általi tudomásulvételével az egyházmegyék új rendezése jelentett - történelmietlen kifejezéssel élve - végleges megoldást tíz évvel ezelőtt.

Meddig tartott, hogy a Magyarországon maradt központból szervezték egy-egy egyházmegye határon túlra került részeinek életét?

- A két világháború közötti évtizedekben tulajdonképpen működőképesek maradtak az országhatárok által szétszabdalt egyházmegyék. A II. világháború borzalmai, majd az új békediktátumok révén a trianoni határok megerősítése és a mindezt hamarosan követő szocialista hatalmi berendezkedés azonban lehetetlenné tette a hivtalos kapcsolatok fenntartását a határon túli részekkel. A Szentszéknek megoldást kellett keresnie a hívek lelkipásztori ellátásának érdekében.

Mikor alakultak az elcsatolt részeken az úgynevezett adminisztratúrák?

- Már a két világháború között elkezdődött ezeknek a szervezése, de a határon túlra került egyházmegyei részek végleges önállósodása inkább az elmúlt negyedszázadra tehető.

Hogyan érintette Trianon a szerzetes papságot?

- Míg az egyházmegyések területhez, a szerzetes papok inkább intézményhez kötődtek. Különösen az oktató szerzetesek számára volt fontos az oktatási intézményhez való tartozás. A rendek számára tehát nagy csapást jelentett a rendtartományok s az intézményrendszerek szétszabdalódása Trianon következtében. A piaristák egyik legpatinásabb iskolája volt például Nyitrán. A bencések iskolahálózatának fontos tagja volt Komárom, és folytathatnánk... De nemcsak magyar rendtartományok sínylették meg az 1920-ban történteket. A grazi központú lazarista rendtartománynak például kilencven százaléka elveszett, az intézményeik megbénultak, hiszen a korábban a Monarchia egész területén működő rendtartomány a továbbiakban csak Stájerországban és Alsó-Ausztriában tevékenykedhetett.

A veszteségek ellenére az egyház - a korábbi századokhoz hasonlóan - nemzetmegtartó erőt is jelentett...

- A magyar nyelv és a magyar kultúra egységét nagy felelősséggel gondozta az egyház a két világháború között. Kiváló eszköz volt ebből a szempontból az akkoriban számos és igen jelentős orgánummal jelentkező keresztény magyar sajtó. Sajnos a nagyszámú hitbuzgalmi, tudományos, kulturális és más egyházi lap közül alig sikerült megmenteni néhányat a II. világháborút követő szocialista hatalomátvétel után.

De beszélhetnénk a két háború közötti időszakban megjelent könyvekről, s arról is, hogy micsoda kincseket mentett meg a későbbi nemzedékek számára az akkor kifejlődő néprajztudomány, a népzene kutatása, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Lajta László egyházzenei szempontból is jelentős munkássága! Templomok, egyházi intézmények jöttek létre, gyönyörű, új épületekben, mutatva, hogy milyen kitűnően tudja szolgálni a csonka Magyarországon az összmagyarság kulturális egységét az egyház.

Remélhetjük-e, hogy az egyház a mai kihívások közepette is felelős őrzője lesz mindannak, amit magyarnak nevezhetünk?

- Sok veszteség ért bennünket, de az egyház szellemi, kulturális kincsei megmaradtak. Ez az a biztos erő, amelylyel a magyarság egysége szolgálható. Az egyházhoz sem "semlegesként" tartozunk, mint ahogy az egységesülő Európába sem a "múltat végképp eltörölni" akaróként kell mennünk. Saját értékrendünk van, amely által bármely nagyobb egység gazdagodhat, amelyhez tartozunk.

Látnunk kell ugyanakkor, hogy értékeket veszített és értékvesztő nemzedékek korát éljük. E helyzetben mindennél fontosabb az egyház értékőrző és értéktovábbító szerepe. A magyarság keresztény öntudatát nagyban segítették a Trianont követő évtizedekben az úgynevezett történelmi emlékező évek: a Szent Imre-év 1931-ben, a Szent István-év 1938-ban, A Szent Margit-év 1941-ben és az utolsó, a Mindszenty József által meghirdetett Boldogasszony Éve 1947-ben. Reméljük, hogy mai erőfeszítéseink sem lesznek hiábavalók, s az Úristen megadja, hogy az értékőrzés és -átadás mellett értékteremtők is lehessünk. Ez nem múlik, és nem is múlhat határokon!

Biztató jeladás számunkra Közép-Európa nyolc országa katolikus találkozójának egyéves programjai, "Krisztus Európa reménye" jelmondattal. A találkozó első rendezvényén képviselhettem a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát. Június 10-én Bécsben, az ismert Stephansdomban Európa békéjéért mondottunk ünnepi vesperást három bíboros és mintegy harminc püspök részvételével.

Szikora József

Fotó: Cser István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu