Betűk hatalma

Könyvheti gondolatok

"Olyan a ház könyvek nélkül, mint az ember lélek nélkül." Nem egy filozófustól hallottam ezt a bölcs mondatot, hanem falusi székely gazdaembertől, az udvarhelyszéki Nagygalambfalván. Megmondom a nevét is, mert ez nyomban összekapcsol a betűk, a nyomtatott élet világával: Kányádi Miklós. Igen, legnagyobb élő erdélyi költőnk édesapja; költő fiának volt kitől tanulnia igazságot, emberséget, hűséget, magyarságot.

Mindezekre úgy tanítanak a betűk, hogy nem parancsolják a maguk eszméit, üzenetét, hanem a szépség útján vezetnek el hozzájuk. Egy versre, egy regényre, egy drámára bízzák a tanítást. Hiszen egy könyvbe foglaltattak össze mindazon életigazságok is, amelyek a bölcsőtől a koporsóig kísérnek, intenek, javítanak, buzdítanak. Mióta falvainkban is otthont talált az írásbeliség - itt most a Székelyföldre gondolok, ahol négyszáz esztendős iskolák százait találni - a Biblia minden családban fő helyre, biztos helyre került. Ebbe írták be a család nevezetesebb eseményeit, születést, halált, örömet, fájdalmat. A ház lelke volt ez a könyv, Isten könyve. Találkoztam vele a gyergyói havasok vágterein, a gerendákból rótt kalibákban. Egy alkalommal téli vihar akasztotta el utamat, a székely erdei tanyát a havazás elzárta a külvilágtól, nem működött a telefon, nem jött be a tévéadás.

Könyvet hozott-e magával? - kérdezte a gazda, öreg havasi székely, egykori fadöntő.

- Mindig akad a táskában - feleltem.

- Az jó, mert akkor soha nem marad egyedül...

Tisztelettel magyarázta - mert dehogy akart kioktatni, hogy mindig arra inti a gyermekeit: soha ne keljenek útra könyv nélkül. Nem tudhatják, milyen megpróbáltatások várnak rájuk az utak vándoraiként. Ne bízzák magukat vakon a technikára, a televízióra, a rádióra - az öreg nem ismerte a videózást, ha ismeri, azt is odasorolja - mindegyik cserbenhagyhatja őket. A televízió kiöregedhet, a rádió avulttá lesz, de a könyv, a betűk akkor is, mindig fiatalok maradnak.

Ha valaki azt kérdezi, hogy az erdélyi magyarság miként őrizte meg a diktatúra szörnyű szorításában anyanyelvét, kultúráját, magyar lelkületét, a válasz mindenképpen: a könyvek, a magyar betűk által. Vörösmarty keserű kérdését: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" a kisebbségi sors így módosította: segítettek-e a könyvek a nemzet megmaradásában? Csak két mérhető, ellenőrizhető bizonyítékot említenék. Valamikor, a hetvenes évek végén Románia valamennyi városa közül - arányosan számítva - Csíkszeredában fogyott a legtöbb könyv. És a másik példa egy nyelvtudományi munkáé, a Szabó T. Attila szerkesztette Erdélyi Magyar Szótörténeti Táré.

Kimondott tudományos munka, amely éppen a tudomány szigorával igazolja a félezer éves magyar írásbeliséget Erdélyben. Más körülmények között két-háromszáz nyelvészeti érdeklődésű ember vásárolta volna meg a sorozat elég drága köteteit. De a kisebbségi magyar társadalomban harmincezer példányban kelt el a könyv Erdélyben.

És még valami idekívánkozik a kisebbségi élet tanulságai közül. Erdélyben a könyv, az igaz betű tartotta egyben az egyéni érdekek, érdeklődések, hajlamok szerint könnyen szétfutó magyarságot. A könyv, az irodalom, a tudomány a napi politika fölé emelkedett. Különböző világnézetű, élettapasztalatú emberek találkoztak a könyvek jegyében, és találtak utat-módot a közös cselekvésre.

Vajon ez az erdélyi példa nem lehetne érvényes tanulság itt, az anyaországban, és éppen mostanság, ellentétektől és ellenségeskedésektől hangos napjainkban? Különösen, hogy a nagy európai "egységben" egyszeriben kisebbségbe jut valamennyi nép, a legnagyobbak is. Más csillagzat, más törvények és más veszélyek alá kerültünk. Nemzeti mivoltunkat, kultúránkat csak egységben védhetjük meg és virágoztathatjuk fel. De mi lehet az egység nyitja? Egyezkedések, alkuk, lemondások vagy győzedelmeskedések? Mulandó mindegyik. Egyvalami örök, legalábbis belátható ideig: a nyelv, az anyanyelvek, a nyelvből épített kultúra. Ez nem rekeszt ki senkit, nem ad méltatlan előnyt senkinek. A legteljesebb demokrácia megtestesülése.

Az idei könyvhét pünkösd ünnepét követte. Pünkösd pedig a Szentlélek kiáradásának ünnepe - a nyelv csodájával. Az első pünkösdre emlékezünk, mikor mindenki a maga nyelvén hallotta és értette meg Péter apostol szavait. Akkor még minden nyelv egyenlő volt a földön.

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu