A "Lord Úr"

Greksa Ferenc aranymisés

Ötven papi év kegyelmeiért Budán, a Felső-Krisztinavárosban adott hálát június 14-én Greksa Ferenc, annak az egyházközségnek a templomában, amelynek közösségéből talán a legtöbb egykori fiatal ma is így beszél róla: a "Lord Úr". Így, kétszeresen is úr, angolul és magyarul. A becenév eredetét azonban ma már homály fedi, talán a kicsit hűvös, visszafogott modor, talán a mindig elegáns öltözet, esetleg a kártyapartik, papi társaságban... Bár ez az "úr", aki akkoriban maga sem volt sokkal túl a krisztusi koron, visszafogottsága ellenére focizott, kirándult a ministránsokkal, irodalmi és zenei klubot rendezett a szobájában s görögdinnyepartit a plébánia kertjében. A hatvanas évek végén! - döbben meg a most visszaemlékező. Az ifjúság liturgikus zenei kísérletezését is pártolta, igaz, csak valóban igényes dallamokért és elfogadható szövegekért - amilyen például Babitsé, Weöres Sándoré vagy Jelenits Istváné - "lobbizott" a plébánosnál.

Mint egész életében, most az aranymisén is mellette áll az árvaházban együtt töltött gyerekkor óta barát, az aranymiséjét egy évvel ezelőtt ünneplő Farkas Attila. A régi ministránsok és énekesek emlékezete szerint szentbeszédeiben mindig röviden, összefogottan, versekkel és irodalmi példákkal is tanító Feri bácsi most hallgat, a szószéken a paptestvér, az igaz barát idézi fel közös élményeiket, saját papi pályájának kezdetét, majd levelezésük néhány mondatát, amelyekből kitűnik, hogyan vált hallhatóvá "Ferike" számára is a hívás, s hogyan érett hivatássá, mint mindketten hiszik: az Égi Édesanya pártfogásával. "1939 óta együtt futottunk, s végül elértük az üres sírt, az emmauszi tanítványok oltárát - mondotta végül Farkas Attila - s most, lassan már a színről színre látás örömére készülve énekeljük a Te Deumot: Te vagy Uram én reményem..."

- szikora -

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu