LITURGIA

Imádás és tanúságtétel

A XIII. században elrendelt nyár eleji ünnepünk Úrnapja, Krisztus szent Testének és Vérének ünnepe. Az eucharisztia alapításának üdvtörténeti eseményét nagycsütörtökön, az utolsó vacsora miséjében ünnepeljük. A középkor egyre erősödő eucharisztia-tisztelete miatt azonban szerettek volna még egy ünnepet, amelyen a Jézustól ránk hagyott, közöttünk lakó eucharisztiát ünnepeljük. IV. Orbán pápa szerencsés módon a kor meghatározó teológusát, Aquinói Szent Tamást kérte fel az ünnep liturgikus szövegeinek (Lauda Sion-szekvencia, körmeneti énekek, Pangue lingua-himnusz, stb.) megírására.

A magyarországi gyakorlatban az ünnepi mise után körmenetre indulunk az oltáriszentséggel a település utcáin. Ez a fajta körmenet a négy stációval a XIV. században terjedt el általánosan német nyelvterületen. Jelentése sokrétű, érdemes belegondolni egy-egy szempontjába.

A körmenet tartásának egyik indítéka már az első pillanatban magától adódik: tanúságot teszünk az utcán, idegenek előtt hitünkről, oltáriszentség-tiszteletünkről. Ez a szempont a reformáció utáni katolikus megújulástól kezdve valóban megjelenik, és ma is fontos. Megmutatjuk, hogy számunkra értékes, valóságos létező az eucharisztia. Ugyanakkor a XIII- XIV. században erre kevésbé gondoltak a liturgiát vezetők. Sokkal inkább a szentség ünneplése, valamint a profánnal való találkozás volt a fontos. Amiként búzaszentelőkor körüljárták a határt, hogy megszenteljék azt, úgy ezen a napon is meg akarták szentelni azokat az utcákat, amelyeken az év többi napján közönséges dolgaik után jártak.

Ugyanakkor a település körüljárása a kiemelkedő imádás alkalma is. Az egész úton tömjénező halad az oltáriszentség előtt, melyet a pap palástban, vélummal elfödve visz. A palást és vélum itt nem a pap dísze, hanem eltakarója. Maga az Úr az, aki az oltáriszentségben népe körében megjelenik, nem a pap személye a fontos, annak arca is szinte eltűnik a monstrancia mögött. Az eucharisztia fölött baldachint visznek. A szent megjelenése térben is elkülönül a közönségestől. Ami fontos, azt féltőn óvjuk, ezért védi külön tető. Másrészt a szent sátorra is emlékeztet ez a mozgó kis sátor. Isten az Ószövetségben a salamoni templom előtt mindig is sátorban lakott népe körében. Az oltáriszentség elé szórt virágszirmoknak szintén fontos üzenetük van: a legdrágább halad itt, nem kár a friss virágok szirmait sem feláldozni a pillanatért.

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu