Krakkói jegyzetek

Apácakonyha

Könyvújdonság: Anasztázia nővér százhárom süteményreceptje, egy krakkói kiadó gondozásában. Szép, színes könyv, sok fényképpel, változatos tipográfiával. Táblaborítóján maga Anasztázia nővér, polgári nevén Anastazja Pusztelek látható, az Isteni Szeretet Segítő Nővéreinek rendjéből - amint egy habverővel éppen a tojásfehérjének segít, felverődni. Az előszót egy jezsuita szerzetes írta, aki előbb mélyrehatóan ismerteti a XV. századi itáliai tésztairányzatokat, majd felvázolja a süteménykészítés lengyelországi történetét - alighanem ő lehet a jezsuita rend hivatalos tortaügyi referense.

Bizonyos, hogy Anasztázia nővér megalkotta a sütemények teológiáját. Először is közli a tortakészítés tízparancsolatát: felütés előtt a tojást meleg vízben meg kell mosni, és így tovább. Süteményeit jellegük szerint csoportosítja, s minden fejezet elé evangéliumi idézeteket iktat. Legfőképpen pedig minden egyes receptjéhez egy-egy Loyolai Szent Ignác-idézettel szolgál, ilyesfélékkel: Aki csak egyetlen dolgot rendben elvégez, a lehető legtöbbet végzi.

A könyvesboltból egy közeli cukrászdába sietek. Édes, sűrű málnahabot kanalazok, s folyton magam előtt látom Anasztázia nővért - most is éppen egy kolostor vagy egy papi otthon konyhájában üldögél, mellette vidáman duruzsol a sütő, fátyla szélén egy morzsányi vajkrém csillog, előbukó hajtincse liszttől és porcukortól ősz, előtte jegyzettömb, és öreges, kissé reszkető betűkkel írja: ... harmincöt deka liszt, négy tojás, én vagyok az út, az igazság és az élet, előmelegített sütőbe tesszük, imádkozz és dolgozz, margarinnal még finomabb... A zsámolyra készített zsolozsmáskönyve fahéjillatú és szegfűszegillatú és ánizsillatú.

Minderről mégsem írhatom, hogy boszorkánykonyha.

Tucatszerű egyéniség

Anasztázia nővér nem afféle magányos tünemény, nem csak egy nővér van talpon e vidéken: a szomszédos könyvesbolt kirakatában Leonilla nővér salátareceptjeinek gyűjteménye virít. A borítón a hetven év körüli, kedélyesen teltkarcsú szerző látható, amint a rendház konyhájában vitézkedik: éppen egy méteres kígyóuborka baját látja el. Keze ügyében mindenfelé paradicsomok, zöldpaprikák, nemkülönben egy akkora sütőtök, hogy az egyik fele el sem fér a fotón. Szép, színes könyv, változatos tipográfia, a saláták teológiája, Leonilla fátyla szélén egy vajmorzsa, öreges kézírás, és így tovább, és így tovább.

Kalandozó magyarok

Fiatal némettanárnő Sárvárról. Három napja érkezett, először jár az országban. Most lelkesülten meséli, minimális lengyel nyelvtudás nélkül is miféle kalandokba keveredett. Segített a karbantartó munkásoknak egy játszótéri korlát láncát festeni, macskakövet kalapált egy útfelbontásnál, tollaslabdázott egy nagypapa kisunokáival egy parkban, nem hívő létére taizéi dalokat énekelt két lengyel diáklánnyal zápor idején egy kapualjban, továbbá három ízben kezet csókoltak neki, ami Magyarországon huszonkét esztendő alatt egyszer sem történt meg vele. El van ragadtatva, ugyan mik meg nem eshetnek az ember lányával Krakkóban. Csodálkozik, hogy mindezen cseppet sem csodálkozom.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu