A plébános életvezérlő kalauza

Könyvbemutató a Megyei és Városi Könyvtárban

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld - énekelték-gitározták Horváth Zoltánék a Kaposvári Megyei és Városi Könyvtár kamaratermében Varga László plébános A főparancs című könyvének bemutatóján, ahova pótszékeket kellett behozni. A Helyi szerzők - országos művek című sorozat rendezvényének házigazdája Varga Róbert, a könyvtár igazgatója volt, aki életéről, elköteleződéséről, s a kötet megszületésének körülményeiről faggatta a karizmatikus papot. Tolnai Mária, a pedagógiai főiskolai kar tanárának közreműködése tovább gazdagította az est hangulatát, hiszen Pilinszky gondolataival érkezett, majd részletet olvasott fel a Szeretet-himnuszból és A főparancsból.

Egy kitárulkozó, vallomásos könyvbemutató részesei lehettünk. A kaposvári Szent Imre-templom plébánosa egyebek mellett arról is mesélt, hogy tizenhét évesen akart először pap lenni. Amikor Isten egyik felkent szolgája meghalt a falujukban, akkor döntötte el: a helyére áll. Szülei titkon remélték is ezt, hiszen - mint később kiderült -, a keresztelőt követően megsúgta nekik a plébános: papot keresztelt. És úgy lőn... A fiúból pap lett; jóllehet, szinte minden évben elküldték a szemináriumból. Különféle okokat találtak ki, csakhogy távol tartsák a renitensnek kikiáltott papnövendéket.

- Túl sokat láttam, túl sokat éltem át a szemináriumban - mondta Laci atya -, és nem akartam abban a zenekarban muzsikálni, amit katolikus papságnak neveznek. Segédmunkás lettem, színházban is dolgoztam, s egy időben még Budapestről is ki lettem tiltva.

Aztán mégiscsak sikerült elvégeznie a tanulmányait, és felszentelték. Persze nem oda került, ahova szerette volna, de mindenütt jól érezte magát. Hiába mondták rá: az Isten háta mögé helyezik, ő csak legyintett egyet, hiszen tudta: Istennek nincs háta, így aztán teljes erővel belevetette magát a szolgálatba; lelkigyakorlatokat szervezett a plébániáján, és fiatalokkal foglalkozott. Tette a dolgát, és nem törődött senkivel és semmivel. A III/3-asokkal is igencsak meggyűlt a baja, de mindvégig vezette a Szentlélek.

A lelkigyakorlatokról így beszélt:

- Pilinszkynek nagy szerepe van abban, hogy megszületett ez a mű, amely egy lelkigyakorlatot tartalmaz. Pilinszky hozott vissza a papságba, amikor elbizonytalanodtam. Az Új Ember címlapján megpillantottam A címzett ismeretlen című Pilinszky-verset. Ugyan nem ismertem személyesen a költőt, de néhány kispap társammal összegyűjtöttük az írásait. Mire elkészültünk a kötettel, Pilinszky, sajnos, meghalt. Ma is sokat töltekezem általa. A másik meghatározó személy, Michael Marsch, egy domonkos szerzetes, akinek lelkigyakoratai rendkívüli hatással voltak rám.

Szó esett a somogysámsoni évekről is, ahol ugyancsak folytatódtak a lelkigyakorlatok, és házába vette Jóskát, a mozgáskorlátozott férfit. Így még inkább figyelhetett a Szentlélekre, a gyöngék gyámolítására. Egy másik lelkigyakorlat is megerősítette, amit Teréz anya és Jean Vanier, a tengerésztiszt, a Bárka és a Hit és Fény közösség alapítója tartott. Megosztani az életemet a szegényekkel - e mottó köré szerveződött a lelkigyakorlat, ami aztán létformájává vált a fiatal papnak, jóllehet: akkoriban hét plébániát kellett ellátnia.

Amikor Balás Béla püspök lett az új egyházmegye főpásztora, a fiatal pap egy levelet talált a sámsoni postaládában: Figyeld a rádiót, ha bemondja, hogy én vagyok a kaposvári püspök, akkor te vagy a Szent Imre plébánosa. Így lett.

Kilenc éve szolgál Kaposváron, s most a Szent Imre Öröksége Ifjúsági és Szociális Alapítvány kiadásában - Varga Róbert szavaival - letett az asztalra egy életvezérlő kalauzt. Egy öttételes művet. A mindennapokra. Örömre és bánatra, megújhodásra, harcra a gonosz ellen. A szeretet parancsával.

Lőrincz Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu